Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. lehetett volna oldani a földbirtokreform pénzügyi részét is. Lendvai István: Ez a fajvédő programra! Rupert Rezső: Ugyan! Fajvédők nem is voltak még, mikor mi már régen hirdettük ezt! Strausz István: Jó, hogy találkoztatok! Huszár Elemér: Kik kapták azt a valorizálatlan kölesönt? A nagybankok! Lendvai István: Lelkibetegek vagyunk, mert ezt mondjuk! Propper Sándor: Kaptak pénzt kölcsön a cukorgyárak, kapnak a bankok, részvénytársaságok, kapnak a kapitalista vállalatok. Szabó Sándor: Mire használják? Rupert'Rezső: Maguk adják nekik! A kormány teszi lehetővé! Szabó Sándor: Én nem! Propper Sándor: Hogy mire használják, én nem tudom; valószínű, hogy a termelésre, és valószínű, hogy a haszon szaporítására használják. Tisztelt Szabó Sándor képviselő ur, tessék idefigyelni : tegyünk egy kis számitást a valorizálatlan kölcsönnek . .. Szabó Sándor: Már bánom, hogy közbeszóltam ! (Derültség jobbfelől.) Propper Sándor: ...Tegyük fel, hogy egy gazdasági érdekeltség egy milliárd valorizálatlan kölcsönt kap 20-as korona alapján. Ezt hat hónap múlva visszafizeti hármas korona alapján. Az érdekeltség húszas értékben fektette be azt anyagokba és félgyártmányokba. (Felkiáltások jobbfelől : Ne bántsa már! Bánja, hogy közbeszólott! Derültség.) Akkor miért kérdezte? (Zaj. Elnök csenget.) Szabó Sándor: Már megbántam, hogy kérdeztem ! Rupert Rezső: Cinikusan nevet! Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rupert Rezső : Kisgazdapárti politikus ! (Zaj jobbfelől.) Propper Sándor: Nincs nekem kifogásom az ellen, — ne legyen félreértés — hogy a termelés akármelyik csoportjának az állam támogatást nyújtson. De ha mindenre akad pénz, és ha ezen a mindenen felül még politikai és hatalmi célokra is akad igen-igen sok pénz, ami még a nemzetgyűlés ellenőrzése alá sein kerül, akkor miért ne lehetne ezt a földbirtokreformot is összekötni egy pénzügyi törvénnyel, amely annak az uj földtulajdonosnak alkalmat adna arra, hogy az ő földjét ki is használhassa ? Rupert Rezső : A gyengét kell először pártfogolni ! Propper Sándor : Tegyük fel, hogy ez a birtokreform száz percentig megvalósul. Tegyük fel, hogy ennek alapján — mint ahogy én ezt kétlem, mert hiszen az alaptörvényt sem hajtották végre, de felteszem, hogy ezt a törvényt végrehajtják, — földhöz jut egy csomó ember. Méltóztassék megmondani — és most appelJálok az agrártudományra — az a kisember, aüinek nem volt földje és nincs pénze, ha ráül egy darab csupasz földre, vájjon mit fog ott csinálni ? Szabó István (nagyatádi) földinivelésügyi minister: Munkálja ! (Egy hang a jobboldalon: Kiadja felesbe!) Dehogy adja ki, nem szabad azt kiadni ! Propper Sándor: Nem tud vetőmagvat se vásárolni, nem tud kéziszerszámot . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Az minden munkásnak van! Propper Sándor: ... és fundus instruktust magának beszerezni, nem indithatja^ meg üzemét, nein dolgozhatik, ugy, hogy ha teljes egészében végrehajtják is a nőveilát, akkor is félmunka marad, mert ha csakugyan komolyan veszik ezt, évi december hó 15-én, szombaton. Íl5 amit itt hirdetnek, ha csakugyanföldhöz akarják juttani a népet és nem akarják csökkenteni ezáltal a termelést, nem akarják, hogy műveletlenül maradjon meg sok apró darab föld, akkor tessék a földhöz adni megfelelő kölcsönt is, mert ezek az emberek, szerény felfogásom szerint legalább is annyira megérdemlik ezt, mint amennyire megérdemlik a kapitalista vállalatok. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor, ha ez a földreform nem is tökéletes, ha ennek vannak is hiányai, ha ez egy nagy réteget ki is fog hagyni a földdel nem rendelkezők sorából, mégis praktikus és célszerű lesz, s azok, akik olyan szerencsések, hogy belejutnak az uj földtulajdonba, nem fogják ugy érezni magukat, mint egy szárazra kidobott hal, hogy ne tudják, mit kezdjenek azzal a darabka uj földdel. A részletes tárgyalás során leszek bátor errevonatkozóan javaslatot beterjeszteni. Meglátjuk akkor, hogy a belátás és sziv vájjon megvan-e a túlsóoldalon, és hozzájárulnak-e egy olyan javaslathoz, amely az uj földtulajdonosokat megfelelő forgótőkével akarja ellátni. Merem állítani, hogy az állam maga se csinálna ezzel rossz üzletet, mert jobb befektetést el sem tudok képzelni, mint amilyen az volna, ha az uj földtulajdonosok megfelelő kölcsönt kapnának. El kell még mondanom egy dolgot, mielőtt rátérnék az alaptörvény harmadik szakaszára, amelyhez szintén van némi mondanivalóm. Emiitettem beszédem elején, hogy mintegy sértésszámba vették, ha valaki az alaptörvény ellen szót emelt, vagy annak minőségét kifogásolta. Hallottunk itt statisztikai adatokat is. Én azonban nem számok, hanem egy tapasztalatom alapján fogom elmondani, hogy a keresztény világban a földbirtokreform milyen gyümölcsöket hozott. Szolnok megyében. Szolnok város tövében van a szandai-szőllők nevű földterület. A választások idején jártam ott, s láttam, hogy mintegy 120 hold területen lakik 500 főnyi földmivescsalád. A legnagyobb birtoktest talán 14 hold. Természetesen, vannak ennél sokkal kisebb birtokok is, különben nem futná. Egy nagy résznek egyáltalán nincs földbirtoka. 500 család 120 hold földön! Egyetlenegy darabka legelőjük sincs. A nyár derekán, június elején, ha valamelyik családnak egy kis tehénkéje volt, az nappal is be volt kötve az istállóba és száraz takarmányon élt. Könyves Lajos: Nálunk is ugy van! Propper Sándor: Ezt a 120 holdnyi területet egy 9000 holdas birtok övezi és ebből a 9000 hold birtokból ez az 500 színmagyar földmives család nem tudott kapni egy darabka közlegelőt. Kenéz Béla képviselő ur ott a képviselő, nála is jártak, őt is zaklatták, azt mondják, hogy a ministeriumban is jártak, Ígéretet is kaptak, csak épen legelőt nem kaptak ezek a földhözragadt szegény emberek. Bevittek az éléskamrájukba... Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Földet sem kaptak? Propper Sándor: Ez egy régi telep; szandai szőlőnek hívják, a szőlő kipusztult róla, de a név megmaradt. A földet nem most kapták. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mostsemmi földet sem kapnak? Kellett hogy kapjanak. Propper Sándor: Nem tudom, azóta nem ismerem a sorsukat, de akkor ez volt a helyzet. Az éléskamrák üresek. Az egyiknek kamrájában láttam egy fél oldal tenyérnyi vékony szalonnát. Azt mondta az illető: uram, ez nem azért lóg itt, mert én nem szeretem a szalonnát, mert én kenyeret eszem, hanem jön a kisegítő munkás, annak részére tartogatom. A családnak nem jut, nem marad.