Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.

Ülésnapok - 1922-209

114 A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. delikvens azt feleli: Igazi Azt mondja erre a biró: Hát forditsd fel, ha tudod! Bíró Pál: Igen, mert sokkal intelligensebbek az emberek! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor : Igen természetes, t. képviselő ur. Nálunk azonban a népet elnyomták, nem engedték tarjulni, nevelődni, kifejlődni, még az önképzés útjait is elzárták előle. (Zaj.) Rupert Rezső : Ha nem zsarnokok, akkor nem kell reszketniük! Propper Sándor: Angliában történt meg^ az, hogy valaki a királyság ellen beszélt. Egy lojális ember hallgatta és odament a rendőrhöz: Jöjjön ide, policeman, ez az ember a király ellen beszél. Lendvai István: Ott pogromról is szabad beszélni 1 Propper Sándor: Azt mondja a rendőr: Mi köze magának ahhoz? Azt feleli az illető: Kérem én lojális érzésű ember vagyok és nekem rosszul esik hallgatni, ha királyomat szidják. Azt feleli a rendőr: Ugyan, mit törődik vele! Azt hiszi maga, hogy az a királynak árt ? Ha pedig árt. akkor neki úgyis régen rossz. Menjen haza. (Zaj.) Lendvai István: Pogromról is szabad ott beszélni! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Propper Sándor: Mindenről szabad. (Zaj.) Rupert Rezső: Csak bombákról nem! Propper Sándor: Ajánlom is Léhner-Lendvai képviselő urnák, menjen Angliába, ott azután beszélhet arról, amiről jól esik, esak épen tettre nem kerül majd a sor. (Zaj.) Lendvai István: Helyes! Propper Sándor: Hogy ezt a gondolatmenetet befejezzem, arra kérem a nemzetgyűlést és a kormányt, valamint Gaal Gaston képviselő urat, hogy ha szeretjük Angliát, szeressük egészében, szeressük intézményeivel együtt, honosítsuk meg azokat az intézményeket, amelyek ott vannak. Kijelentem, hogy bár Angliában konzervatív uralom van — helyesebben esak volt, mert most bukott meg a legutóbbi választáson — azért én mégis szeretnék itt olyan demokráciát, mint amilyen ott a konzervativizmus. Rupert Rezső: Az már forradalom volna nálunk, ami ott konzervatív politika! Propper Sándor: Mi a differencia a kettő között! Ott egy gazdasági rendszer megváltoztatásáról volt szó és mi történt! Feloszlatták a Házat. Appelláltak a nemzetre. Itt ezt nem cselekszik meg. Itt a kormány azt hiszi magáról, hogy csak ő van egyedül a világon és senki más. Azt teszi, amit jónak lát. A nemzetgyűlést valami ötödik keréknek tartja. Farkas István (közbeszól). Rupert Rezső: Régi uralkodó elve az angol politikának, hogy ott senki sem mer semmit sem tenni az ország akarata ellen! Propper Sándor: A földkérdést ón világproblémának tartom. Azt látjuk, hogy minden állam igyekszik azt alaposan megoldani, mert mindenütt félnek következményektől. Egyik képviselő ur felolvasott itt egyes országok földbirtokreformjaiból szemelvényeket. Itt van az »Internacionálé Rundschau der Arbeit«, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kiadványainak januári száma, amely beszámol az ujabb retormtörekvésekről, »Neuere Agi'argesetzgtbung in Mittel-Europa« címen. Eine vergleichende Studie von X. Y. Ebből megtudhatjuk, hogy minden országban messzebbmenő í'öldbirtokreformot alkottak, mint nálunk novellástól. Nem a háború után, de még a háború előtt kezdték, s a háború után fokozott tempóban ment ez a munka. A környező államok, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, amint tudjuk, jóval messzebbmenő földbirtokreformmal boldogították az ő népüket. Itt azt fogják mondani, amit nekünk mondanak, hogy könnyű annak adni, aki a másét adja. Azt fogják mondani, hogy ezek magyar területből adják ezt a föld népének. Igaz, hogy elsősorban az idegen birtokokat, a megszállott területeken levő birtokokat osztják fel. Ezzel szemben azonban én azt mondom: volt idő ezer esztendeig, volt módunkban megakadályozni, megelőzni ezt a bajt.>Azt a birtokot, amelyet ma a csehek, románok, jugoszlávok adnak oda nem magyaroknak, hanem cseheknek, románoknak és j ugoszlávoknak, évtizedekkel ezelőtt oda lehetett volna adni magyaroknak, mert akkor is kérték, akkor is szükség volt rá, akkor is aktuális volt a földreform, akkor is foglalkoztak a kérdéssel — de nem a magyar népnek, nem magyar embereknek, nem a magyar parasztoknak adták a földet... Lendvai István: Egán akarta, de lelőtték, Propper Sándor:... akik ott a végeken a maguk kis birtokán mintegy őrtállói lettek volna az országnak, (Mozgás a baloldalon.) hanem román bankoknak adták oda és ezek a bankok gondoskodtak arról, hogy ne magyar emberek kapják meg azt a földet, hanem románok, akiket be is ültettek a felaprózott birtokokba, de akik nem Magyarországnak, hanem idegen államoknak őrei gyanánt ültek ott. Ez a kifogás tehát nem kifogás és aki ezt használja, az megállapítja a magyar uralkodó osztály és a magyar nagybirtokos osztály jóvátehetetlen felelősségét, mert nagy időket engedett elmúlni a nélkül, hogy megoldotta volna a nagy problémákat. Rupert Rezső: Kevés volt köztük a Széchényi és Wesselényi! Igazán sohasem szerették ezt a hazát! Bécsbe mentek! Propper Sándor: Ha a földbirtokreformot alkalmas időben, mindenesetre a háború előtt alkották volna meg, akkor azt hiszem, Magyarország megcsonkítására nem került volna sor, és ha sor került volna is rá, ilyen egyszerűen és könnyen semmi esetre sem lehetett volna a dolgot lebonyolitani. És még most is időszerű a kérdés, mert a világválságon még nem vagyunk túl. Jöhetnek még konfiagrációk, jöhetnek még olyan idők, amikor ezt a mai alkalmat, amelyet megint nem használtunk ki alaposan, vissza fogjuk sirni. (Ugy van! balfelől.) Jöhetnek idők, amikor megint mindenki hamut fog hinteni a fejére és tépni fogja ruháját, hogy miért szalasztotta el az alkalmakat. Most azonban, hogy itt van az alkalom, amikor lehetne valamit csinálni, ugyanúgy csináljuk, mint ahogy csináltuk a háború előtt, — helyesebben kifejezve, csinálták, mert mi nem csináltuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A következmények természetesen megint nem lehetnek mások, mint amelyek voltak eddig. Mi kell a föld birtokreformhoz ? Forgács MikLós: Pénz! Propper Sándor: Három dolog: belátás, föld és pénz. Gr. Hoyos Miksa: Főleg föld! Propper Sándor: A föld itt van, az se nem szaporítható, sem nem csökkenthető. A föld megvan. Ha ennek a nóptörvénynek csak egy halvány formáját akarnák megcsinálni, össze lehetne egyeztetni a két fél érdekeit. A belátás ugy látszik, egyelőre hiányzik. Sokan azt mondjak, hogy a pénz is hiányzik. Ezt a felfogást nem tudom osztani. A belátásra mindenesetre felhívom szíves figyelmüket, ezt nem nehéz beszerezni. A föld itt van, marad a harmadik: a pénz. Azt mondják, nincsen pénz. Költségvetésünk és zárószámadásunk nincs. Betekintenünk az állam pénzügyeibe nem lehetséges. De én azt hiszem, hogy azokból a súlyos milliárdokból, amelyeket valorizálatlan kölcsön gyanánt kiadtak más érdekeltségeknek, azokból — sőt azoknak elenyészően kis részéből — meg