Nemzetgyűlési napló, 1922. XVIII. kötet • 1923. december 18. - 1924. január 05.
Ülésnapok - 1922-209
A nemzetgyűlés 209. ülése 1923. évi december hó 15-én, szombaton. 95 reformtörvényt kell becsületesen végrehajtanunk és a földbirtokelosztást kell elősegítenünk, mert másképen a kivándorlás problémáját megoldani nem lehet. Örülök, hogy Hoyos Miksa t. képviselőtársam bejött, mert ezelőtt néhány hónappal közöttünk egy párbeszéd fejlődött ki arról, hogy Magyarországon mennyi a hivatalosan megállapított száma azoknak a birtokosoknak, akik a zsidósághoz tartoznak. Megígértem, hogy el fogom hozni ezt a könyvet; eddig azonban nem tudtam előkeriteni a könyvtárból, _ de most megvan. Ezt a könyvet Kovács Alajos min. tanácsos, a statisztikai hivatal igazgatója állította össze, teljesen hiteles és még senki eddig meg nem cáfolta. Akkor t. i. Hoyos Miksa t. képviselőtársam azt állitotta, hogy lehetetlennek tartja, hogy Magyarországon körülbelül 5 millió katasztrális hold földterület legyen a zsidóság kezében. Megállapítani kivánom, hogy Kovács Alajos könyve, mint az előszóban is megmondja, nem veszi be azokat a birtokosokat, akik kikeresztelkedtek, pedig nagyon sokan vannak olyan zsidó birtokosok, akik aklimatizálódni akarnak a magyar történelemhez, a magyar néphez és kikeresztelkedtek. Ezeket ő nem vette fel. Ennek ellenére azonban a következő hivatalos adatokat állapította meg. Az 1913. évi adatok szerint a 100 holdon felüli összes birtoktestekből hatmillió katasztrális holdnál több volt bérletben. Viszont már előbb láttuk, hogv a 10—200 holdas bérlők 21-1%-a, a 200—1000 holdas bérlők 62%-a, az 1000 holdon felüli bérlők 73'2%-a zsidó. A tények tehát megállapítják, hogy a bérletben levő közép- és nagybirtokoknak jóval több mint fele zsidó kézben van. A legminimálisabb számítással is 5*5 millió katasztrális holdra lehet tenni azt a földbirtokot, amely akár tulajdon, akár bérlet alakiában zsidó kézben van. Ez pedig a magyor földbirtok 11%-a. Erdélyi Aladár : De nem csonka Magyarországon ! Kiss Menyhért : Nem, egész Magyarországon ! Gr. Hoyos Miksa : így igen ! Kiss > Menyhért : Ez olyan nagy szám, amely azt mutatja, hogy ezen az állapoton feltétlenül segíteni kell. T. képviselőtársaim közül többen felvonultatták azt az irodalmat, amely már 40—50 esztendeje foglalkozik a földbirtokreform előkészítésével és annak szükségességével. Én ezek közül a könyvek közül csak egyet kivánok megemlíteni, azt t. i., amelyet Polónyi volt igazságügyminister irt, s amely több kiadásban, legutóbb 1916 ban jelent meg »Birtokpolitika« címen, amelyben a statisztikai adatok egász tárházával bizonyítja be, hogy Magyarországon milyen igazságtalan földosztás van, hogy a 31"9°/ 0 nagybirtok ezt az országot meg fogja fojtani. Sajnos, hogy a világháborúnak, a forradalomnak és kommunizmusnak kellett elkövetkeznie, hogy általában megérleljen más kedvezőbb felfogást. Most is vannak azonban képviselőtársaim között olyanok, akik ugy állítják be a kérdést, hogy ennek a törvénynek megszerkesztése kizárólag a forradalom eredménye. Ez nagy tévedés, igen t. Nemzetgyűlés, mert a győztes államok is csináltak földbirtokreformtörvényeket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Épen tegnap értesültem egy agrárpolitikustól, aki ma nem aktiv tényező, de nagyon súlyos ember, hogy Franciaországban és Angliában is megcsinálták a földre form törvény t'és ott kizárólag csak a háborúban résztvett katonák részére osztottak földet. Rassay Károly: A háború előtt is csináltak ott földreformot! (Ugy van! Ugy van! a szélsőoldalon.) Kiss Menyhért*. Ujabban is csináltak, mert ugy Franciaországban, mint Angliában az a közfelfogás alakult ki, hogy azoknak az embereknek, akik életüket, testi épségüket feláldozták a hazáért, a közösségért, azoknak joguk van az államtól megélhetést kivánni a maguk részére. Nagyon széo a magántulajdon szentségének elve. De itt Griger t. képviselőtársam igen helyesen fejtette ki, hogy amint van a magántulajdon szentségének elve, ugy van a testi épség és az élet szentségének elve is, de az ország fenmaradása szentségének elve is. Az ország fenmaradása szentségének elve pedig azt mondja, hogy az az ember, aki részt vett a háborúban, aki ott tüdejét, karját, más testrészét, vagy életét áldozta a közösségért, elvárhatja az államtól, ettől az erkölcsi közösségtől, hogy ezt az áldozatát más áldozattal honorálni fogja. T. Nemzetgyűlés! Hoyos Miksa grófon kivül a parlamentben nem lévő arisztokraták között egyetlen egy volt, aki ezt a felfogást már évtizedek óta hangoztatta és ez — jól esik megállapítani — gróf Majláth József, aki több röpiratot irt és családtagjaival, Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspökkel, testvérével együtt mindazokban a községekben, ahol földjei vannak, mindig szívesen állt rendelkezésre, s igyekezett a törvényt végrehajtani, úgyannyira, hogy a lakosság között ott a legteljesebb harmónia van. Dénes István : Ugy van ! Igaz ! Kiss Menyhért : És ha ez igy van, ha akadt arisztokrata, ha akadt a nagybirtokososztályban néhány olyan reprezentáns egyéniség, aki ezt^ átlátta, aki tud messze tekinteni ésa maga osztályönzését és osztályérdekeit alá tudja rendelni a köz érdeke szempontjának, akkor igazán nagyon sajnálom, hogy nagyon sokan voltak, akik az egész liberális és majdnem az egész keresztény sajtót kivezényelték a földbirtokreform és a novella ellen. Dénes István : Ezzel a Majláth-tal gróf Tisza István nem akart szóba állani! Kiss Menyhért: Különösen fájlalom, hogy a Központi Sajtóvállalat lapjait, a Nemzeti Újságot, Az Uj Nemzedéket, s az Uj Lapot, amelynek filléreit mi gyűjtöttük össze (Zaj a jobboldalon.) az ország lakosaitól, tehát százezer és százezer olyan ember filléreiből alakultak meg, akinek érdekei nem fűződnek a nagybirtok fenmaradásának érdekéhez, ezeket az újságokat is a legélesebb harcba vitték bele és ezek hónapokon át, mondhatnám egy év óta a legélesebb hangon nemcsak harcolnak a földbirtokreform ellen és közlik a megrendelt szakcikkek áradatát, hanem azokat az embereket is egyenként akarják kikezdeni, akik ezt a törvényt itt a nemzetgyűlés termében követelik. Ugyancsak ez áll és ez mutatja, hogy itt mégis csak az érdekek védelméről van szó — a liberális sajtóra nézve is, mert az Az Újság, Világ, Pesti Napló és Magyarország és a többi idetartozó újságok is vállvetve állandóan azt hangoztatják, hogy a többtermelést veszedelem fenyegeti abban az esetben, hogy ha a földbirtokreformtörvéní^t végrehajtják. Én a többtermelési statisztikával nem untatom a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Minthogy nekem a túloldalon nem szívesen hinnék el . . . Erdélyi Aladár : Csak az igazat ! Azt igen ! Kiss Menyhért : . . . Szolnok város követét jelölöm meg, Kenéz Bélát, aki a többséghez tartozik és a kormányt támogatja, neki el fogják hinni. Méltóztassék megkérni őt, hogy a »Föld és nép« című hatalmas könyvéből, amelyet a kolozs14*