Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

té A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. és elsősorbari épen a nemzetgyűlésen befolyással bíró urak részéről azt a tanácsot kaptam, majdnem az a követelés állíttatott fel velem szemben, hogy ne álljak most elő ezzel a kérdéssel, várjak addig, amig erre alkalmasabb idő fog mutatkozni. Ha tehát a képviselő ur diktatúráról vagy arról beszél, hogy a kormány többek között ebben a kérdésben a nemzetgyűlés óhajtását nem veszi tekintetbe, akkor épen hamisan következtet, mert hiszen én ezzel a reformtervezettel igenis elkészültem, azon dolgoztam, azon dolgozom ma is tovább, mert remélem, el fog jönni az az idő, amikor végeredményben megérik a politikai élet arra, hogy ilyen mélyreható reformot is keresztül lehessen vinni. Mondom, erre a jövendőre való tekintettel dolgozom ma is tovább ezen a reformtervezeten. Hogy azzal nem jöttem a Ház elé, hogy nem erőltetem tovább ennek a reformtervezetnek letárgyalását és elfogadását, azt épen azért teszem, mert politikai részről a nemzetgyűlés tagjainak és pártjainak részéről olyan elemi erővel állították föl velem szemben azt a követelést, hogy várjak a kérdés megoldásával, hogy ezt az erővel megnyilatkozó akaratot kénytelen voltam respektálni, (Helyeslés jobbfelől.) épen azért, mert diktatórikus hajlamaim nincsenek. Ami már most a praktikus kérdést illeti, hogy mit szándékozom csinálni ebben a kérdésben a közel jövőben, ezt nagyon egyszerűen elintézhetjük. Ha a képviselő ur röviden azt kérdezte volna tőlem, hogy be fogom-e nyújtani a törvényhatósági választásokra vonatkozó javaslatot ebben az esztendőben, igen vagy nem, nagyon röviden egy igennel feleltem volna. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur téved abban, ha azt hiszi, hogy csak a székesfővárosra vonatkozólag készítünk elő ilyen törvénytervezetet. Erről a törvénytervezetről, minthogy sokkal több tárgyalást tett szükségessé, többet irnak a lapok, a közvélemény többet foglalkozott vele, nehezebb kérdés, előttem ismeretlen terrénumon kell dolgoznom, tehát több tanulmányt kellett végeznem és több véleményt kellett meghallgatnom. E mellett a munka mellett azonban párhuzamosan elkészült a vármegyei és a vidéki városi törvényhatóságokra vonatkozó törvényjavaslat is, elkészült olyan alapon, hogy azt hiszem, az nagyobb vitára okot szolgáltatni nem fog, mert lényeges változásokat nem tervezek ; lehetőleg a mai kereteken belül, csak a választójog terén r közben mutatkozott kiterjesztés figyelembe vételével készítettem el a javaslatot. Néhány formai dolog van még hátra: ugy a székesfővárosi, mint a többi törvényhatóságokra vonatkozó javaslatokat még minisztertanács elé kell vinnem és a kormányzó ur előzetes szankcióját kell megnyernem. Mihelyt ez megtörtént, mind a két javaslatot be fogom nyújtani. (Helyeslés jobbfelől.) Az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy az indemnitási törvényjavaslatba egy erre vonatkozó szakaszt akarok felvenni. A dolgok okszerű rendje az volna, hogy a földnovella tárgyalásának befejezése után elsősorban a székesfővárosi javaslatot tárgyaljuk le és csak azután térjünk át a vármegyékre vonatkozó javaslatra. Ezt indokolom egyszerűen azzal a praktikus ténnyel, hogy a székesfővárosi törvényhatósággal szemben a törvényhatóság közönségének közvéleménye sokkai nagyobb animozitással viseltetik és sokkai élesebben kritizál, mintsem amilyen a vármegyékben a helyzet. Amellett pedig indokolom egy a törvényen alapuló ténnyel is : a székesfővárosra vonatkozó törvény ugyanis kimondja, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottságának mandátuma a folyó évben letelik, a vármegyékre vonatkozó törvény évi november hó 21-én, szerdán. azonban csak azt mondja ki, hogy a választások a folyó év végéig nem tarthatók meg. Nekem tehát arra kell törekednem, hogy amennyiben a törvényhozás munkabeosztása ezt megengedi, a székesfővárosi törvényhatóságban még az idén, a vármegyékben pedig a jövő év elején tartsuk meg a választásokat. Minthogy azonban könnyen megeshetik az, hogy a javaslatok tárgyalása elhúzódik és ugy a székesfővárosban, mint a vármegyei törvényhatóságokban a választások semmi esetre sem hosszas elhúzódás után, de csak a jövő év elején lesznek megtarthatók, valamilyen törvényes intézkedést erre a közbenső időre is kell tenni. Hogy tehát bármilyen oldalról támadásnak ne lehessek kitéve, hogy nem törvényes alapon, vagy a törvényhozás utasításának kikérése nélkül intézkedtem erre a bizonyos átmeneti időre, ezért tartom szükségesnek, hogy az indemnitásban, de csakis erre a rövid átmeneti időre vonatkozóan a belügyminister megkapja a maga törvényes utasítását. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket akartam elmondani és kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, Hegymegi-Kiss Pál : A választ tudomásul veszem. A magam részéről csak annyit akarok megjegyezni, hogy a mai helyzetért azért tettem a jelenlegi kormányt és a belügyminister urat felelőssé, mert igen természetes dolog az, hogy eddig az elhúzódásoknak mindig az volt az okuk, hogy az anyag megfelelően előkészítve és elkészítve nem volt. Ennélfogva ha nekem valakit felelősségre kell vonnom, akkor a kormányt és a belügyminister urat kell felelősségre vonnom. De megjegyeztem azt is, hogy ezekért a mostani mulasztásokért egyszersmind a jelenlegi rendszer is felelős, amelyben tehát az előző kormányok is benne vannak. A háború előtti kormányokat azért nem tehetem felelőssekké, _ mert helyesnek tartottam, hogy a háború ideje alatt a közjogositványok gyakorlása szüneteljen. Ami pedig azt illeti, hogy én ezt a belügyminister úrtól egyszerűen megkérdezhettem volna, a magam részéről egész jóleső érzéssel állapi torn meg azt, hogy helyes volt és kötelességem volt az, hogy ezt a nemzetgyűlés szine elé hozzam és ennek a kérdésnek végleges megoldását sürgessem. (Helyeslés.) Elnök : Kérem a t. Nemzetgyűlést : méltóztat! k-e a belügyminister ur válaszát HegymegiKiss Pál képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A választ a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló ? Forgács Miklós jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy még egy kérdéssel foglalkozhassam. (Egy hang jobbfelől : Csak röviden 1) Ma a nyilatkozatok korát éljük ; úgyszólván mindenki nyilatkozik, s ez nagyon előnyös a sajtóra, mert van miből táplálkoznia. Ujabban azonban azok is kezdenek nyilatkozni, akiknek feladata az volna, hogy a köz szempontját pártatlanul, minden melléktekintetek nélkül szolgálják. Parlamentáris államban az volna a helyes dolog, ha az igazgatási ág képviselete és egyáltalában a politikai irányzat érvényesítése a kormány és egyes ministerek kötelessége lenne, mert hiszen ezeknek van politikai felelőssége. A Magyarország november 6-iki számában megjelent egy nyilatkozat báró PetricsevichHorváth Emil népjóléti államtitkár úrtól. Az államtitkár ur ugyanis fogadta a háztulajdonosok, építőmesterek stb. küldöttségét és az üdvözlésre