Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. adott válasza szépen megszövegezett formában megjelent a sajtóban. Mint volt közigazgatási ember nagyon jól tudom, hogy ez csakis az államtitkár ur tudtával jelenhetett meg. Először is meg kell állapítanom, hogy az államtitkár ur ebben a nyilatkozatában sok okos dolgot méltóztatott mondani, ami tetszik is nekem, mint amilyen pl. az olyan Schlagwort, hogy addig nem lesz itt rend, amig el nem jön a teljes politikai, gazdasági és szociális szabadság. Mégis annyi politikum van ebben

< a beszédben, és annyi ellentét észlelhető a népjóléti ministeriumra háruló feladatok és az államtitkár ur beszéde között, hogy kénytelen leszek idevonatkozólag a népjóléti minister úrhoz majd kérdést intézni. A népjóléti ministérium feladata a gyengébb rétegek védelme, azok érdekeinek állandó istápolása. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Az volna !) A népjóléti ministérium feladata az, hogy minden közéleti kérdés megoldásánál ugy a kabinetben, mint az igazgatás terén ezeket a szempontokat juttassa elsősorban előtérbe. Pikler Emil : Védi is a szegény háztulajdonosokat! Hegymegi-Kiss Pál : A helyzet mégis az, hogy a népjóléti ministérium adminisztratív államtitkára egy bizonyos kérdésben, a lakbéremelés kérdésében a gazdaságilag erősebb fél, a háziurak küldöttsége által ünnepeltetik s az államtitkár ur azok helyeslése közben nyilatkozik. Groteszk helyzet ez, amelyet én a népjóléti ministérium feladatával összeegyeztetni semmiképen sem tudok. Nem akarok foglalkozni a lakbéremelés kérdésével, nem akarok foglalkozni a két fél harcával. Ezt eldöntötték s most ennek a kérdésnek a meritumába nem bocsátkozhatom. De ugy érzem, hogy a pártatlanság és az objektivitás érdekét, amelyet egy adminisztratív tisztviselőtől feltét" lenül elvárunk, szolgálja az, ha megállapítom azt, hogy ebben a kérdésben a népjóléti ministérium államtitkárának az egyik fél, és pedig a gazdaságilag erősebb fél javára a sajtó utján nyilvánosan nyilatkoznia nem volt helyes. Leszek bátor ebből a nyilatkozatból egy pár passzust felolvasni. Azt mondja például itt az államtitkár ur (olvassa): »Amikor öt esztendei munkásságot szenteltem annak, hogy itt az országban a tekintélyek tiszteletét helyreállítsam s az ujjáépités munkáját meginditsam, akkor legkevésbé vártam támadást arról az oldalról, ahol a tekintélyek tiszteletének örve alatt bizonyos régi rendszer visszaállítását szorgalmazzák. Mert hiszen a szociáldemokrata részről a polgári társadalom exponensei támadásnak vannak kitéve. Ez azonban természetes, és kijár mindnyájunknak.« p Én nem helyeselhetem, és a magam részéről kifogás tárgyává kell tennem, hogy egy admr nisztrativ tisztviselő ilyen nyilatkozatokba bocsátkozzék. Mert amennyiben az államtitkár urat megtámadták, ott van a ministere, védje meg, vagy a minister engedélyével az államtitkár ur ezekben a kérdésekben a maga védelmét előadhatja. De ezeknek a kérdéseknek ilyen beállitá" sában feltétlenül politikai izt látok. Azonkívül vagyok bátor egy másik passzust is felolvasni (olvassa) : »Ne akarjon itt mindenki mindenhez érteni és ne akarjon itt mindenki mindennel foglalkozni. Bizzák rá az épités és lakás ügyét azokra, akik értenek hozzá.« Én úgyse vagyok kénytelen ezt értelmezni, hogy ez a nemzetgyűlés ellenzékének a lakásrendeletre vonatkozó akciójára is vonatkozik. Megint nem helyeselhetem azt, hogy egy adminisztratív államtitkár ilyen kérdésekkel foglalkozzék, viszont képviselői szempontból nem helyeét?? november hó 21-en, szerdán. 79 selhetem azt, hogy a képviselőknek — szerintem — kötelességteljesitését az adminisztratív államtitkár birálat tárgyává tegye. Saly Endre : Hallgasson, vegyen házakat ! Esztergályos János : Ez az az államtitkár, aki a házakat szerzi egymás után ! Pikler Emil : öt háza van Î Hegymegi-Kiss Pál : De itt van még egy másik passzus (olvassa) : »Azt hiszem, hogy itt nem lehet addig; konszolidáció, amig ilyen szociális és gazdasági igazságtalanság, ilyen megkötöttség létezhetik. Ezek olyan igazságok, amelyekkel szemben nincs ellenérv. Aki ezt hirdeti, azt lehet meggyanusitani, sőt le lehet szúrni, ha elég erejük van hozzá, de megcáfolni ezeket az érveket nem lehet.« Lehet, hogy ez a mai helyzetnek jó jellemzése, — nem szólok hozzá — mindenesetre azonban nem egy adminisztratív tisztviselő szájába való. Azt mondja azután az államtitkár ur a lakásrendeletre vonatkozólag (olvassa) ; »Vállalom érte a felelősséget pozitív és negativ irányban. Vállalom érte azért, ami benne van, és azért is, ami kimaradt, amit azért nem tudtam belevenni, mert a resszortomhoz nem tartozik hozzá.« Ezek után meg kell kérdeznem a népjólétig minister úrtól, hogy ki itt a minister, a népjóléti minister ur, vagy pedig az államtitkár ur 1 De ezek csak a gyengébb részei ennek a nyilatkozatnak. Bátor leszek ezek után a súlyosabb részeivel is foglalkozni. Azt mondja az államtitkár ur (olvassa) : »Naponta olvashatjuk az újságokban, hogy ennek, meg ennek az urnák, ennyi meg ennyi birtokát vették el az oláhok és a szerbek. Lehet szép és jó, ha valaki sebeit igy a fórumon mutogatja, de talán nem épen lebecsülendő az a férfiú sem, aki ezeket a sebeket nem mutatja meg és nem hangoztatja, hogy mit vesztett. Én azt mondhatom, hogy mindent vesztettem. Erdélyi barátaink nagyon jól tudják, hogy két ember volt, akinek mindenét elkonfiskálták, az egyik az ország jelenlegi ministerelnöke, a másik az én szerénységem.« (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pikler Emil : Nagyon szerény. Hegymegi-Kiss Pál : Hála Istennek, meg kell állapitanom, ugy tudom, hogy az államtitkár ur ma nincs abban a helyzetben, — igen örülök neki — hogy mindenét elvesztette volna. Azonban épen attól, aki a Menekültügyi Hivatal főnöke és aki a menekültek érdekeit kell hogy előmozdítsa, nem helyes azt mondani, hogy ezek között a menekültek között vannak olyanok, akik a sebeiket mutogatják és a lapokban publikálják, hogy mit vesztettek. A menekültek mindnyájan sokat vesztettek és ma, amikor a magyar társadalomban, tekintettel arra, hogy a menekülések súlyos terheket róttak a lakosságra, a menekültekkel szemben bizonyos kis averzió van, nem helyes, ha épen a népjóléti ministérium államtitkára, a menekültek között ilyen megkülönböztetéseket tesz. Nem helyes, még a saját javára sem. Bátor vagyok ez után az államtitkár ur nyilatkozatának még egy utolsó szakaszát felolvasni. Azt mondja az államtitkár ur (olvassa) : »A munkás eddig mellényzsebéből, egynapi munkájából fizette ki a házbért. (Egy hang a jobboldalon: Igaz !) Ezután dolgozni fog öt, vagy tiz napig, mint bókében tette, hogy házbérét kifizesse.« A népjóléti ministérium adminisztrativ államtitkárának elsősorban a gyengébb társadalmi rétegek istápolása a feladata. Elismerem, hogy a lakbér most nem magas s erről a kérdésről nem is vitatkozom, de azt állítom, hogy a fixfizetéses osztályok és ezek között a munkásosztály ma olyan nehéz helyzetben van megélhetés szem-