Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

70 A nemzetgyűlés 191. ülése 1923 Magyarország törvényes és alkotmányos királyának deklarálta. Ez indított arra, bogy ennek a propagandának illusztrálásába ezeket a színeket is beleszőjem. Itt a kezemben az a kis cédula, amellyel meginvitálták a közönséget erre az istentiszteletre. (Olvassa) : »Ö apostoli királyi felsége II. Ottó' örökös királyunk stb. Minden hű magyar ott legyen II. Ottó őfelségének születésnapján.« Horváth Zoltán : Tessék odaadni az ügyészségnek ! Szakács Andor : Bocsánatot kérek, az igazságügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy a törvény törvény. Hát akkor, ha a törvény megfosztotta a királyi házat az uralkodástól, ha a pragmatica sanctio hatályát megszüntette és az örökösödést megszűntnek nyilvánította a törvény, és fentartotta a törvény a kormány iniciativáját a trón betöltésére, hogyan lehetséges akkor, hogy Magyarország apostoli királya őfelsége címmel aposztrofálnak akárkit Magyarországon akkor, amikor a törvényhozás a kormány iniciativájából e kérdésben még nem intézkedett. — Én lehetségesnek tartom azt, hogy a törvényhozás bölcsessége annak idején az európai viszonyok megváltozásával, hogy a nemzet többsége hangulatának változásával Ottót fogja Magyarország királyává megválasztani, de ez idő szerint őt ilyen módon aposztrofálni nem lehet : ez idő szerint tételes törvényünk van, amelybe ezen egész propaganda mindenestül beleütközik ; ez ép annyira beleütközik az állami rend hatályosabb védelméről szóló törvényünkbe, mint ahogy a többi puccsok és a többi puccs-előkészületek abba beleütköztek. Quod uni justum, alteri aequm. Tessék mindenkivel szemben egyenlő mértékkel mérni, vagy pedig ha ez nincsen Ínyére a kormánynak, egyforma szabadságot követelek Magyarországon mindenféle tisztességes, hazafias, nemzeti irányzat számára. (Helyeslés balfelől.) A , ministerelnök ur válaszát a magam részéről tudomásul veszem. Elnök : Felteszem a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a t. Ház a ministerelnök ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul vette. T. Nemzetgyűlés ! A gyorsírói feljegyzések alapján volt csak módomban megállapítani, hogy Szakács Andor képviselő urnák interpellációja folyamán, midőn azt terjesztette elő, hogy valaki a Curia köztársasági propaganda miatt másfél évi államfogházra ítélt el, Horváth Zoltán képviselő ur azt kiáltotta közbe: »Szégyen, gyalázat!« Propper Sándor képviselő ur pedig azt kiáltotta, hogy »pfuj !« Ezért a birósági ítélettel szemben elkövetett sértésért a képviselő urakat rendreutasítom. (Helyeslés.) Rupert Rezső képviselő ur személyes megtámadtatás címén kért szót. (Több jobboldali képviselő elhagyja a termet.) Rupert Rezső : Tessék csak kimenni, én tudom, hog*y majd elolvassák az újságban. (Derültség.) Az igazságügymiiiister ur beszédjéhez akarok néhány megjegyzést fűzni. (Zajos felkiáltások jobb felől : Nincs joga !) Elnök •. Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső : ... és pedig azért, mert a t. igazságügymiiiister ur többek között engem is aposztrofált beszédében, én tehát helyre akarom igazítani az én félreértett szavaim érévi november hó 21-én, szerdán. telmét és másrészről védekezni akarok az igazságügyinina ster ur megjegyzései ellen. Nevezetesen az igazságügyminister ur azt mondotta, hogy innen a. baloldalról, amikor a.rról a bizonyos királysértési ítéletről volt szó, olyan közbeszólások hangzottak el, amelyek alkalmasak a destrukcióra, a bíróság tekintélyének megtámadására. Többek között én voltam az egyik közbeszóló. Azt mondottam, hogy az az ítélkezés, hogy valakit manapság egy Habsburgházbeli király megsértése miatt elitélnek, mint ahogy elitéltek, nem helyes, a biróságok, ugy látszik, nincsenek eléggé felvilágosítva ebben a kérdésben, tehát jó lenne tanfolyamot tartani. Nagyon természetes, hogy amikor ezt a közbeszólást alkalmaztam, eszem ágában sem volt a bíróság ellen támadni, ellenkezőleg, éppen a bíróság érdekében szólaltam fel és szólalunk fel gyakran, hogy egy-két ilyen nagyon hibás, nagyon eltévesztett Ítélet ne érintse a bírói tekintélyt mert mi attól félünk, hogy az ilyen súlyosan elhibázott ítélkezés, amelyre nézve néhány példát felsoroltunk, megárt a bírói tekintélynek, és akkor csakugyan destrukció következik be, mert ha a bírói tekintély az ilyen rossz ítélkezés folytán szenved, akkor természetesen ez az ország még súlyosabb helyzetbe jut, mint amilyenben van. Épen az a tendenciánk és célunk, hogyha szóváteszünk egy-egy justizmordot, egy-egy súlyosabb hibát, egy-egy feltűnő aránytalanságot, amely az ítélkezésben itt-ott megnyilvánul, akkor elégtételt akarunk szolgáltatni a bíróság egyetemességének, ann;ak a bíróságnak, amely túlnyomó részében helyesen és törvény szerint ítél és nem érdemli meg, hogy egynehány feltűnő Justizmord miatt maga a bíróság egész tekintélye szenvedjen. Azért van helye annak, azért szükséges, hogy az ilyen ítélkezés, amely árthat a bíróság tekintélyének, szóvátétessék, hogy ilyen módon a felelősség, az ódium és a megítélés is azok fej.ére szálljon, akik azt elkövették. Nem osztozom az igen tisztelt igazságügymiiiister urnák megjegyezéseiben, érvelésében és abban a támadásban, amelyet ezért ellenünk intézett ; nem osztozom azért sem, mert az igazságügymiiiister ur velünk szemben igazságtalan volt, nem rosszhiszeműen, — azt elismerem, — hanem szintén egy tévedés áldozatául esve, mert, amikor ezen az oldalon kifogás tárgyává tétetik az, hogy egy Habsburg király megsértése miatt még mindig hoznak ítéletet, akkor ő tévesen vitatta velünk szemben azt, hogy ennek helye van abban az esetben, ha az 1921. évi XLVII. te. meghozatala előtt követtetett el az a sértés. Az igazságügyminister ur, aki kiváló jogász, elfelejtett gondolni a Btk. 2. §-ára, r amely azt rendeli, hogy, ha a tett elkövetése és az Ítélet meghozatala között különböző törvények voltak alkalmazásban, ezek közül mindig az enyhébb alkalmazandó. Már pedig, ha megengedjük is ezt, — de ugy látszik, téved az igazságügyminister ur, mert ezek későbbi elkövetések, — akkor sincs az igazságügyminister urnák igaea, mert az 1921. évi XLVII. te. megszüntette a Habsburgkirályok jogait, előjogait is mindjárt az 1. §-ában, mikor kimondja, hogy IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek. Megszüntette a törvény egyúttal a Habsburg-házat, illetően azt is, ; hogy róluk, mint a királyi ház tagjairól megemlékezni lehessen és őket, mint ilyeneket megsértenHehessen. Már pedig, ha megszüntette ez a törvény az ő királyi előjogaikat, még akkor is, ha előzetesen követtetett el ez a sértés, — mert a törvényhozás