Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-191

A nemzetgyűlés 191. ülése 1923. egy utólagos felismeréssel más álláspontra helyezkedett, nevezetesen megszüntette ezeknek a jogtárgyaknak védettségét, — akkor igen is a Btk. 2. C-a szerint nem lehet megbüntetni azokat, akik a sértést elkövették. Ez a jogászi felfogás, ennélfogva mindenkinek, aki jogász, joga van igenis megütődni azon, hogy ennek ellenére még mindig ilyen Ítéletek f hozatnak, amelyeket egy udvari jogász felfogásával talán meg lehetne értetni, de nem lehet megértetni egy objektíve csak a törvényt és jogtudományt néző jogászszal. Hogy ebből félreértés ne legyen, ezzel természetesen nem akarok semmiféle tekintetben a volt uralkodóház bármelyik tagjára, vagy az uralkodóházra is, nem tudom, sarat szórni, mert én azon az állásponton vagyok, amelyen minden alkotmányos érzésű embernek lennie kell, hogy teljes tisztelettel kell tudomásul vennünk azoknak belső érzését, akik pietással viseltetnek a volt uralkodóházzal és annak tagjaival szemben, és mindazt, amit az diktál. Nekem más az érzésem és azon az állásponton vagyok az igazságügy minister úrral és Bethlen István gróf ministerelnök úrral szemben is, hogy minden törvény megváltoztatása iránt alkotmányos mozgalmat indítani lehet. Nem vonom tehát kétségbe a Habsburg-házhoz hü elemeknek azt a törekvését sem, hogy ők a Habsburg-ház restaurálása iránt törvényes mozgalmat indíthassanak és fentarthassanak, csak abban nem értek egyet az igen tisztelt kormánnyal, amely tekintetben az igazságügyminister ur osztozik a r ministerelnök ur felfogásával, hogy más megitélés alá volna vonható a köztársasági mozgalom. Az igen tisztelt igazságügyuúnister ur is bizonyára azért is célzott felszólalásában a baloldallal szemben a destrukcióra, mert innen szintén felhangzott ez a szó, hogy köztársaság. Hogy a félreértések el legyenek oszlatva, — mert én is emiitettem a köztársaság szót, én magam is azt mondottam, hogy én is köztársaságinak vallom magamat — mi a köztársasággal szemben sem kérünk semmi egyebet, mint ugyanazt, amint a Habsburgok érdekében való propaganda tekintetében követelünk: a törvényes mozgalom megengedését, {ügy van ! a szélsőbaioldalon.) hogy a köztársaság propagandája engedtessék meg és az alkotmányos utón legyen fentartható. A ministerelnök urnák azokat a példáit, hogy minden ország védi a maga államformáit, helyeseknek ismerjük el ; mi is azon az állásponton vagyunk, hogy mindaddig, amig a királyság intézménye védett jog tárgya törvény szerint, ha valaki azt a törvényt törvénytelenül, erőszakos utón meg akarja változtatni, vagy valaki ez ellen a törvény ellen vét, azt igenis, el kell itélni. De disztingválni kell, — a kettő között óriási a különbség — vájjon alkotmányos uton-e vagy sem. Nekünk nem érdekünk egy gyűlölködő ellenállás egyik vagy másik politikai meggyőződéssel szemben az államformát illetőleg is, mert azt hiszem, a világ előtt nem haszon reánk nézve, ha mi a köztársaság államformáját a gyalázat államformájának tartjuk. Hiszen akkor egy napon ki leszünk téve annak, hogy a velünk diplomáciai viszonyban álló köztársasági államok meg fogják köszönni a velünk való érintkezést, illgy van ! a szélsőbaloldalon.! Esztergályos János : A ministerelnök ur is köztársasági ! Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Nagy Emil igazságügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Szeretném visszaadni 'Rupert képviselőtársamnak azt a hizelgő kifejezést, hogy jeles jogász, de ezúttal kénytelen vagyok ezt mégis mellőzni. évi november hó 21-én, szerdán. 71 Rupert Rezső: Csak az Ulain-pörben nem volt az az igazságügyminister ur! Nagy Emil igazságügyminister : Kénytelen vagyok mellőzni azért, mert Rupert képviselő ur felfogása jogilag etekintétben teljesen hibás. A képA^iselő ur hivatkozik a Btk. 2. §-ára. Kegyeskedjék megengedni, ez csak azt mondja, hogyha a cselekmény elkövetése és annak megítélése között enyhébb törvény jön létre, ez irányadó. Ez vonatkozik a büntetés kiszabásának mértékére, de nem magára a tényálladék elkövetésére. A detronizálási törvény előtt a királysértés bűncselekmény elvitathatlanul még fenforgott. Hogy közben törvényt hoztak, ez nem hathat vissza atekintetben, hogy megszüntesse az előbbi jogrendszer alatt elkövetett bűncselekményt. Az akkori bűncselekményt csakis az akkori törvény világánál lehet megítélni. Ezt nem lehet jogilag másként felfogni, mert később lehet megváltoztatni valamely törvényt. Például tegyük fel, azt mondjuk, hogy mától kezdve a lopás nem bűncselekmény. Rupert Rezső: Akkor már a tegnapi lopás sem bűncselekmény. Nagy Emil igazságügyminister: Akkor a töt* vény kimondása előtt elkövetett lopás, ha a törvényt nem ruházzuk fel visszaható erővel, mindig bűncselekmény marad. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Nem akarok sokáig időzni a kérdésnél. Szerény felfogásom szerint az 1921 : XL

VII. t.-c. előtt feltétlenül fenforoghat a királysértés, a detronizálási törvény utáni időt illetőleg pedig ez felfogás dolga, amely jogkérdést adott esetben eldönteni a biróság feladata. Rupert Rezső: Ez ellenkezik a tudományos felfogással. Elnök: A következő interpelláló Fábián Béla képviselő ur. Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés ! Nem politikai kérdésben interpellálok, mégis remélem, hogy a t. Ház ugyanazzal a ügyelemmel fogja meghallgatni interpellációmat, mint az előző kérdésben felszólalt t. képviselőtársam interpellációját, inert azok, akiknek érdekében interpellálok, ezelőtt tiz esztendővel mentek el a határokra azért, hogy a királyt a magyar határokat és a magyar aratást megvédjék. A még mindig Oroszországban tartózkodó magyar hadifoglyok ügyét akarom ismét szóváfenni a nemzetgyűlés előtt, annál is inkább, inert sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy azok az állami tényezők, amelyeknek kötelességük volna hivatalból ezzel a kérdéssel foglalkozni, nemcsak nem foglalkoznak az Oroszországban tartózkodó hadifoglyok ügyeivel, hanem még a nyilvánosság részére ezekben a kérdésekben olyan nyilatkozatokat is tesznek, hogy aki ma Oroszországban van magyar volt hadifogoly, az már nem tekinthető hadifogolynak, hanem ugy tekintetik,^ mintha a háború előtt, vagy pedig a béke megkötése után kivándorolt volna. Legelsősorban meg kell állapitanom, hogy legutóbbi interpellációmnak — s ezt örömmel kell megállapitom — a hadifogoly-kérdésben 0,21 ElZ eredménye lett, hogy a tényleges tiszteknél és a köztisztviselőknél — akkor ugyanis ezt sérelmeztem, — az Oroszországban, a bresztlitovszki béke megkötése után visszamaradtaknak ott töltött ideje is beszámít a nyugdíjba. Sajnálattal kell azonban ezzel szemben megállapítanom, hogy dacára a képviselő urak egész tömegéhez, a minister urakhoz s a diplomáciai megbízottakhoz érkező kérvényeknek és felterjesztéseknek, Oroszországban még mindig körülbelül 20.000 magyar hadifogoly van, akik nem saját jószántukból maradtak ott, akik nem azért maradtak ott, mert nekik kedves volt az Oroszországban való mára-