Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-206
A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. inet a maga otthonába, hogyan kezdett vasfegyelemmel és akarattal dolgozni ; micsoda önkéntes egyszerűség és puritánizmus vert gyökeret a német társadalom körében ; hogyan száműztek a maguk köréből mindent, ami idegen volt ; micsoda önkéntes fokozása a munkakedvnek, milyen hatalmas fegyelem és nemzeti lendület vett erőt a német társadalmon. Poroszország nagyságát Jena és Austerlitz teremtette meg, az a körülmény, hogy a német társadalom a bukás óráiban felismerte kötelességeit és meg volt benne az áldozatkészség és önfeláldozás arra, hogy lemondva saját egyéni kényelméről, a nemzeti jövőt szolgálja. Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy ezekben az időkben született meg az az uj művészeti stilus, amelyet Biedermeyer-stirusnak neveznek, amely a maga. egyszerűségével, tisztaságával, az anyagokban való takarékosságával, minden cifraság mellőzésével jellegzetesen tünteti fel annak a kornak a gondolkozását, mely mindenképen egyszerűségre, takarékosságra törekedett és amely a művészemberek becslése szerint is kulturális tekintetben messze felette áll a barokk és rokokó hivalkodó, gazdag, költséges, de sokszor Ízléstelen stílusának. Egy nagy francia gondolkozó, a francia politikai tudomány klasszikusa, Montesquieu mondja, hogy a nagy nemzeteknek a csapások is csak előnyükre válnak, gyenge nemzetek azonban a jó szerencsét sem tudják elviselni. (Ugy van!) Én ebben a mondásban nagyon nagy bölcsességet látok, olyan bölcsességet, melynek az egész kormányzati politikát át kellene hatnia, amelyet felülről kellene diktálni ennek a nemzetnek, amely az egyszerűségre, tisztaságra, önmegtartóztatásra, fegyelemre, a munka felfokozására, a társadalmi energiák hatalmas fellendítésére és felfejlesztésére irányul, mely az egyszerűségben, a lemondásban, az áldozatkészségben keresi ennek a nemzetnek a jövőjét ós amely a hivalkodást, cifrálkodást pedig egyenesen bűnnek és gazságnak bélyegzi. (Helyeslés.) Ez az a gondolkozás, mely engem arra késztetett, hogy ezt ánylag jelentéktelen és sokak előtt talán egészen felesleges interpellációt bejegyezzem és elmondjam. (Felkiáltások a balközépen : Nagyon helyes !) A gondolkozásnak egy bizonyos irányba való terelése, népünk felfogásának, gondolkozásának irányítása is célunk kell, hogy legyen, nem csupán tételes törvények hozása. Én azt hiszem, hogy ennek az országnak nagy néptömeírei és széles rétegei teljesen megértik, helyeslik és méltányolják ezt a felfogást : hiszen a magyar falu lelkéből mindig távol állott a cifrálkodás és nem annak az igazi magvar földművesnek, nem a magyar kisembernek, nem a tanyai és falusi magyar embernek érdekeit szolgálja az, hogy a budapesti üzletek kirakatai zsúfolva vanak olyan árukkal, melyeknek használhatósága csekély, ára azonban magas és kizárólag arra szolgálnak, hogy hirtelen meggazdagodott emberek felesleges és sokszor Ízléstelen hivalkodását előmozdítsák. (Ugy van ! Ugy van ! a balkösépen.) Van ennek a behozatali politikának konkrét pénzügyi és gazdasági jelentősége is. Épen a Poiret-féle ruhakiállitással kapcsolatban olvastam pl. Hölzer Sándornak, a »Magyar Női Kuhakészitők Országos Szövetsége« elnökének, egy kijelentését, mely szerint a magyar női szabómunkások 60 százaléka jelenleg teljesen munka nélkül tengődik. Hátha egy nagy szakma alkalmazottainak 60 százaléka munka nélkül van, szabad-e akkor nálunk a külföldi iparnak propagandát csinálni 1 De ha az öszévi december hó 12-én, szerdán. 457 szes elmondott szempontok sem volnának irányadók, a magyar munkásság sorsa nem parancsolja-e kényszeritőleg, hogy elsősorban az itteni szerencsétlen munkanélkülieknek adjunk kenyeret 1 Kiss Menyhért : A béresek majdnem meztelenül járnak, Poiret ur pedig kiállításokat rendez ! Pikler Emil : Mi pedig, ha szegény gyermekeket ruházunk fel, azt mondják ránk, hogy gyilkosok vagyunk ! (Zaj és ellenmondások a balközépen.) Bűntanyának nevezik el azt a helyet, ahol 34 keresztény és 56 zsidógyermeket ruháztunk fel ! (Zaj.) Zsirkay János : Ez szoûzma ! Nem azért neveztük bűntanyának, hanem azért, mert egy magyar embert, egy magyar katonát leszúrtak ! Pikler Emil : Aki leszúrta gyilkos, de nem a többi is, aki ott volt ! (Zaj.) Peyer Károly : Azt a, tisztviselőt pedig, aki jelen volt, felfüggesztette a főváros ! Eckhardt Tibor : Nem óhajtom szíves türelmüket ezzel a témával továbbra is igénybe venni ; célom csak az volt, hogy ráirányítsam az igen t. kormány figyelmét arra a talán nem kormányzati, de társadalmi és kulturális kötelezettségére, hogy elsősorban a magyar királyi kormány legyen apostola az egyszerűségnek és puritanizmusnak, és hogy azt a, magyar társadalmat, mely nagyon szívesen hallik a jó szóra, de époly könnyen kapható bármily tőle könnyelmű cselekedetre is, felülről iparkodjék a nemzeti önfeláldozás, egyszerűség és puritanizmus nagy gondolatának megnyerni és megkövetelni, hogy külkereskedelmi politikájában ezeket az elveket vegye a legszigorúbban figyelembe, mert meg vagyok győződve, hogy ez a nemzet igen nagy cselekedetekre és a legnagyobb áldozatkészségre is hajlandó, ha megtalálja helyes vezetőit és ezekben a vezetőkben meg van az erkölcsi bátorság ahhoz, hosv talán sablonokkal, talán sokszor kívülről jelentkező befolyásokkal szakitva a saját maga becsületes nemzeti érzésére, a munkakedvére és az áldozatkészségére < épitse fel a saját politikáját és a nemzet jövőjét. Ezen meggondolások alapján a következő interpellációt vagyok bátor intézni a pénzügyes kereskedelemügyi minister urakhoz (olvassa): 1. »Hajlandó-e a pénzügy-és kereskedelemügyi minister ur kizárólag fényűzést szolgáló eikkeknek az országba való behozatalát m egak a d á 1 y o zni % 2. Hajlandó-e pénzügy- és kereskedelemügyi minister ur a behozatal kérdéséről és számszerű adatairól a nemzetgyűlést behatóan és rendszeresen tájékoztatni és evégből a nemzetgyűlés drásrasági bizottságának havonkénti összehívásáról gondoskodni.« Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha másért nem is, már annak a ténynek a kedvéért is szükségesnek tartom, hogy a behozatal és kivitel kérdésével rendszeresen, statisztikai adatok alapján foglalkozzék a bizottság, mert ezzel is támaszt akarunk nyújtani a kormánynak abban a tekintetben, hogy a kívülről jövő nyomással és sokszor a kereskedelmi érdekeltség és egyéb, mondjuk, a luxus behozatali érdekeltségek nyomásával szemben mindenkor az egész nemzet és a nemzetgyűlés helyeslésével és kívánságára támaszkodva, kellő eréllyel tudjon ezen kísérletekkel szemben niee'állani és ne történhessék meg az, hogy mindig utólag értesülünk arról, hogy ismét, szerintük egészen felesleges és szükségtelen behozatali engedélyek adattak, 65*
