Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

450 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923, lehet az, hogy egy tisztviselő, aki az adózók filléreiből tartja fenn magát, a néppel komiszkodik. Mint tisztviselő és mint magánember sokat elgondolkoztam azon, hogyan lehetséges az, hogy egy tisztviselő, aki elvégre a néppel él és akit tulajdonképen a törvény s a társadalom és az ország iránti hivatás arra kötelezne, hogy a nép érdekeit és igy a haza érdekét képviselje s szolgálja, mégis azon a népen hatalmaskodik és játssza az előkelőt a néppel szemben. Igazán mondom, t. Nemzetgyűlés, hogy ezt sohasem tudtam megérteni,. És nemcsak mint magánember, hanem mint tisztviselő is világéletemben ez ellen küzdöttem, s tisztviselőtársaimat mindig arra kértem és intettem, hogy a népet értsék meg, a néppel együtt éljenek, a nép ügyes-bajos dolgai iránt nagyobb érzékkel viseltessenek. (Helyeslés jobbfelől.) Pikler Emil: Falra hányt borsó volt, ugy-e? Nagy Ernő: Ezzel azonban azt értem el, hogy tiszt viselőtársaim egynémelyikénél nemhogy megértést találtam volna, hanem, ellenkezőleg, gyűlölséget támasztottam bennük magam iránt. Ez igy van, t. Nemzetgyűlés, Magyarországon, igy van különösen Bereg vármegyében. Olvasva a régi Írásokat és az öregek elmeséléseit, beszédeit hallva, arra a meggyőződésre jutottam s az a meggyőződés szűrődött le bennem, r hogy a régi táblabírák egészen más mesgyén jártak. . . . Rassay Károly: Ez már igaz! Nagy Ernő: ... a régi táblabírák, azok az igazán nemes tisztviselők, . . . Horváth Zoltán: A magyar urak! Nagy Ernő: . . . mondjuk ugy: a magyar urak a nenne! éreztek, az a tisztviselő és az a magyar földesúr a népnek igazi atyja, pátriárkája volt. Nem mondom, sok helyen ellenkezőleg volt ez, de általában — bocsánatot kérek, én ezt igy tudom és igy tapasztaltam — egészen bizonyos, hogy több sziv és szeretet volt bennük, mint a mai tisztviselői karban és a mai intelligenciában. Ugy látom, hogy 1867 óta, a kiegyezés óta, a tisztviselő és a magyar ur eltért a néptől, a nép pedig az úrtól és egyik a másikban ellenségét látja. Azt hitte volna az ember, hogy a forradalom és a kommunizmus után ez máskénen lesz, mert hiszen — mint azt itt már egyes képviselőtársaim többször elmondották — abban az időben, a kommunizmus és a foiradalom idejében ugy a tisztviselő, mint a magyar ur közelebb ment a néphez. És'esodálatös,— ez megint lélektani megállapítás — azok mentek közelebb, akiknek közelebb kellett menniök. Azok azután meg is alázkodtak a nép előtt; teljesen megalázkodtak, amit a nép nagyon természetesen felismert és ezért megvetette őket. (Egy hang jobbfelől: Megvédte!) Meg is védték. Azt kérdezem, t. Nemzetgyűlés, járja-e, megy-e, magyar álláspont-e, az integritásnak, a hazának használunk-e azzal, ha &Z cl tisztviselő a néppel igy bánik ? Szerény nézetem szerint semmi esetre sem használunk. Bocsánatot kérek, egy közmondás lut az eszembe: egy kicsit drasztikus, de igaz: fejétől büdösödik a hal. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy van! Igaz!) Ez igy van. Ha az igen t. kormány más szellemet vinne be a közéletbe, ha az igen t. kormánv egy kissé keményebben lépne fel és nem a korteseket jutalmazná azokban a t. tisztviselőkben, (Ugy van! Ugy van! a r szélsőbaloldalon.) azokban a t. jegyzőkben, főszolgabírókban és egyéb tisztviselőkben, ha évi december hó 12-én, szerdán. végrevalahára erélyesen lépne fel azokkal a választási visszaélésekkel szemben, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) amelyeket mi tömegével hoztunk ide, ha az igen t. kormány orvosolná azokat a panaszokat, amelyeket én és többi képviselőtársaim itt előadtunk, ha csak egyetlenegyszer erélyesen lépne fel, minden máskép lenne. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon!) Rassay Károly: De nem lehet! Nagy Ernő: Igazsága van Rassay t, barátomnak: nem lehet, mert hiszen ez a tisztviselői kar alkotta meg a többséget, ez hozta ide őket. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a tisztviselői kar nem ugy viselkedett volna, mint ahogy viselkedett, azaz ha nem a nép és a haza ellen viselkedett volna, akkor önök, t. többség, most nem virágoznának itt a magyar haza kárára. Horváth Zoltán: Főispánok, meg a szolgabirák szülték önöket! Halász Móric: Még nem volt olyan ellenzék, amely ugyanezt el nem mondta volna! Rassay Károly: Ma sem mertek engem beperelni, pedig azt mondtam, hogy elrabolták a kanizsai mandátumot! Halász Móric: Ki? Rassay Károly : A rendőrség és a pénzügyi hatóság ! Megmondtam az újságban ! (Egy hang balfelől : Sok egyebet is ! Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy Ernő : Hány ilyen mandátum van elrabolva ! A tarpait nem is említem, pedig ez példáj mandátumrablásnak ! (Derültség a jobboldalon. Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem nevetni való !) Rassay Károly : Legyenek büszkék Zsirkay Jánosra ! Nagy Ernő : Önökhöz való ! Horváth Zoltán : Passzol egészen ! Szij Bálint : Nincs velünk. Ott van a túlsó oldalon ! Rassay Károly: Akkor szövetségesük volt! Nagy Ernő : Abban az időben, amikor azokat a gá&ságokat ott elkövették, amikor a magyar kisgazdákat ütötték, verték, becsukták ... Rassay Károly : Katonasággal ! Nagy Ernő:... katonasággal körülvették,.. Dénes István: Ezek tények! Nagy Ernő:... amikor a 150—160 holdas kisgazdákat ütötték csak azért, mert. Nagy Ernő mellett voltak:... Kiss Menyhért: Mindenütt ugy volt! Nagy Ernő:... önök sem ugy beszéltek mint most, azaz helyeselték ezt. Horváth Zoltán: Csalódtak Zsirkayban! Ha ott ülne, egészen jó volna! Egy hang (balfelől): Miért támogatták akkor ezt a rendszert? Szijj Bálint: Az a mi dolgunk! Nagy Ernő: Talán nem is annyira a mi dolgunk volna, talán ennek a szegénv országnak, vagy hazának is volna ebbe beleszólása! Csakhogy ez nálunk ugy van, nem ezer esztendő óta, hanem 1867 óta, hogy a szegény haza dolga nem a mi dolgunk de a mi dolgunk a haza dolga. Horváth Zoltán : Habsburg-cselédek lettek! (Ellenmondások jobbfelől.) Halász Móric : Mégis csak abszurdum ilyen dolgot mondani ! Horváth Zoltán : Nem önre vonatkozik ! 1867 óta az urak legnagyobb része az lett. 1867 óta az urak Habsburg-cselédek voltak !