Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. Elnök : Kérem Horváth Zoltán képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokíot ! Nagy Ernő : Mit láttunk ? Azt, hogy azok a tisztviselők, akik legjobban zsarnokoskodnak most a népen és akik most a legjobban ütikverik a népet, igen jó legények voltak a Tiszapárt alatt, vagy a munkapárt alatt; annak erős pillérei voltak. A Károlyi-éra alatt is erős pillérek voltak, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a kommunizmus alatt pedig' egész gerendák voltak, t. Nemzetgyűlés, (Derültség.) amelyeken felépült az a gaz kommunizmus. Es most azok a t. urak, azok a tisztviselők, akik a kommunizmusnak olyan erős gerendái voltak, ennek a másik átkos magyarölő rendszernek is erős gerendái. (Ellenmondások o jobboldalon.) Nagyon természetesen, mert következetesek magukhoz. Kováts-Nagy Sándor : Még sem lehet így általánosítani ! B. Podmaniczky Endre : Neveket mondjon, de ne általánosítson ! Nagy Ernő : Ezeket nem kellene megtűrni a tisztviselői székben, hanem ki kellene onnan kergetni, mint hitvány konjunktúra! ovagokat. B. Podmaniezy Endre: így beszélni tisztviselőkről ! Nem az egész országban volt így ! Nagv Ernő : Én Berekről beszélek, nem az országról, de sajnos, sok helyen ugy van. Különben pedig akinek nem inge, ne vegye magára, azt vagyok bátor mondani. Ková+s-Nagy Sándor : Mondja meg, hogy kik voltak ! Naa-y Ernő : Én nem ismerem névszerint, kik voltak: B«reg megyében tudóin ki volt. Bereg vármegyében már vagy 20 éve nagyon nehéz idők iádnak a szegény magyarra. (Egy hnna a közéven : Mióta Gulácsy ott van !) Az előtt is, de különösen azóta; igaza van, t. kénviselőtársamnak; ismeri a herein állapotokat. A háború alatt a közigazgatási önkény tombolt abban a szegény vármegyében. Annyira tombolt, hogv 1917-ben az akkori kormányzat már belátta, hotry az a rendszer tovább nem tűrhető- belátta, bogy az a rendszer árt a nemzet egyetemének és a haza jövőjének s ezért a főmuf+it. Gulácsy alisoán urat felfüggesztette. {Felkiáltások a jobbóldalon : Meaérkezett Gylánsu !) Még csak ezután fog érkezni, tessék várni ! Drozdy Győző : Tiz esztendeje napirenden van ez az ember ! Esztergályos János : Viccet csinálnak az urak ebből ! Ez önökre vall ! Nagy Ernő : A kommunizmus után ez az ember megint visszakerült a vármegye élére ; azelőtt fel volt függesztve, Tisza István kérésére visszahelyezték, de csak ugy. ha nyugdíjba megy. Meg is történt szabályszerűen a nyugdíjazás, de a kurzusnak ember kellett. Más ember azon a vidéken* nem vállalkozhatott volna erre, azért az akkori belügyminister — nem tudom, ki volt. azt hiszem gróf Ráday Gedeon ur, a horogkeresztes vitézek elnöke — törvénytelenül megsemmisitette a vármegye határozatát. Horváth Zoltán : A kettős keresztesekhez tartozik ! Nagy Ernő : Legyen ! Egy ugyanaz, akár kettős keresztes, akár horogkeresztes ; mindkettő megcsúfolja Krisztus keresztjét. Mondom, visszahozták ezt az urat, bár a vármegye törvényesen nyugdíjazta. A kommunizmus után megint a vármegye élére került évi december hó 12-én, szerdán. 451 és megkezdte a nagy tisztító munkát, amelynek az lett az eredménye, hogy a nyíregyházai börtön megtelt beregmegyei kisgazdákkal. Azt hittük, hogy a kommunizmus után csak eszére tér ez a hatalmi téboly, de nem igy történt. Az üldözés még nagyobb erővel tört ki, mivel jött a képviselőválasztás és mivel ez a szegény beregi nép nem a kormány szekere mellé állott, hanem az én szerény személyemet támogatta, a csendőrpuskatus, a szolgabírói önkény nálunk mindennapos lett. Visszatértek Bereg vármegyében a kuruc idők utáni állapotok, amikor a szegény magyarnak az erdőkben meg a Tisza partján kellett bujdosnia; visszatért a fejedelemutáni állapot amidőn a szegény beregi magyarnak sóhajtásától, jajától és káromkodásától volt hangos a beregi Tiszapart, a beregi róna, a beregi erdő. A beregi kurucok, akiknek a fejedelem után ki kellett bujdosniok es Galiciába mentek, most a megszállott területekre, a csehekhez mennek és ott keresnek oltalmat a zsarnok uralom ellen. (Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez nem kacagni való, amikor saját vérünk az ellenséghez szökik, mert itt magyar veri a magyart. A régi időben megvolt legalább az a vigasztalása a szegény magyar léleknek, hogy a német ütötte-verte a magyart, de most még ez sincs meg. mert hiszen magyar veri és üti az árva magyart. (Uay van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegymegi-Kiss Pál ; Ez tökéletesen igaz ! Nagy Ernő : Ennek az a kormányzati rendszer az oka, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) — teljesen ezt teszem felelőssé érte — amelv kétszínű üolitikát üz, amely csak kifelé nagv demokrata. Bethlen ministerelnök odakint Parisban nagy demokrata. Odokint nincs Zalaegerszeg, nincs numerus clausus, odakint demokrácia uralkodik, itt benn pedig az a szegény magyar, aki ezt a hazát szerezte, ezer esztendőn keresztül védte, szánt-vet és fentartja, hontalan a maga hazájában. A beregi állapotok, lehet mondani, tűrhetetlenek. Végtelenül sajnálom, hogy az igen t. belügyminister ur nincs itt, mert hozzá is van egy pár szavam. Az isren t. belügyminister ur igen erőskezű, igen keménykezű, megmutatta ezt a szatmármegyei derék, becsületes alispánnal szemben, aki együtt érez a szegény néppeL Én ezt az^ alispánt soha nem láttam, de áldásos működését ismerem. Homlokegyenest ellenkező politikai nézeten van, mint én ; mert azt hiszem, nem teszi fel rólam senki a kéDviselő urak közül, hogy én Zsirkayt és társait egész lelkemből szeretem, de hogy Koroovóczy alispán szereti, ahhoz semmi közöm. Mondom, a belügyminister ur kemény volt Komoróczy alispánnal szemben, de Gulácsyval szemben nem, akinek fegyelmi ügye még nincsen befelezve, s amikor a belügyminister úrhoz kérdést intéztem arra nézve, hogy miért nem fejezik be ezt a fegyelmi ügyet, azt mondta, hogy elvesztek az iratok. Gulácsy ellen a legnagyobb vádakat emelték és felfüggesztette az a korszak 1917-ben. Lehet gondolni, hogy ellene nem olyan limonádéféle vádak voltak. Egyik vád az volt, hogy a lisztet, amelyet a beregi szegény népnek utalt ki a ministérium, az ő saját kenyérgyárában feldolgoztatta, kenyérré süttette, és eladta a katonaságnak és népnek, vagy kivitette Ausztriába. Vád volt az is, hogy a deszkákat, melyet a katonaságtól megvettünk, azzal az ürügygyei, hogy körülkeritteti vele a vármegye kórházát, saját bankházának adta át és az üzérke-