Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. szállani azokkal, akik ezeket a hamis hireket terjesztik erről a kérdésről. Szijj Bálint: Innen nem kapnak szubven­ciót a lapok! Drozdy Győző: A vasárnapi Omge-közgyü­lésen Somssieh László gróf, az Omge. elnöke, ujabb kijelentéseket tett, amelyeket azonban mi nem hallgathatunk el, kénytelenek vagyunk velük foglalkozni. Azt mondotta pl. Somssieh László gróf, hogy a nagybirtok honosította meg Magyarországon a mezőgazdasági kultú­rát. Ha ez így van, akkor ez csak kényszer­helyzetben történhetett, mert a nagybirtok ke­zében volt az ország területeinek egy hatalmas hányada, neki kellett természetesen jó példával előljárni. Ez azonban nem argumentum a föld­reform ellen, mert vannak olyan országok, ahol nincs nagybirtok, hogy csak egyet emiit­sek, ott van Dánia, ahol a mezőgazdasági kul­túra mégis sokkal szédületesen nagyobb, mint ebben az országban, ahol pedig hallatlan nagy nagybirtokok vannak. Dénes István: A kisbirtokos Oroszország ellen védővámokat emeltek! Drozdy Győző: Azt mondja gróf Somssieh László gróf, hogy a 18. szakasz a már befejezett kisajátítási tárgyalások felújítását teszi lehe­tővé, ez pedig a magántulajdon szentségét ve­szélyezteti. Szijj Bálint: Ha pénzért adják, nincs a magántulajdon megsértve! Drozdy Győző: Nem értem, hogy ez a 18. § és az egyes sérelmek orvolása, felújítása miért veszélyeztetné a magántulajdont. Ha pl. meg­állapítást nyer az, hogy egy bírói tárgyaláson csakugyan méltánytalanság és igazságtalan­ság történt, hogy ok nélkül, indokolatlanul ütötték el az igényjogosultakat s most ez a novella módot és lehetőséget fog nyújtani arra, hogy ezeket a jogos igényléseket újra tárgya­lás alá vegyék, miért ütköznék ez a magán­tulajdon elvének szentségébe? Hiszen az illető ezután sem akarja azt a földet ingyen, ezután is hajlandó megfizetni érte azt az árat, ameny­nyit a biróság megállapít. Azt mondotta továbbá a gróf ur, hogy a magyar gazdaságoknak a nyerstermények fel­dolgozására kell berendezkednie. Ez az a pont, ahol mi az Omge. elnökének kijelentését helye­seljük, ahol vele szorosan egyetértünk. Mi is azt mondjuk, hogy igenis, minél előbb be kell rendezkedniük erre. Ne féljen egyáltalán a magyar sajtó, a ma­gyar közvélemény és a magyar na^ybirtokos­osztály ettől a nemzetgyűléstől, hogy ez a nem­zetgyűlés olyan törvényt fog megszavazni, amely a magyar nagybirtokkal egyszerre vé­gez. Mert ha ennek a nemzetgyűlésnek össze­tételét vizsgáljuk, ha azt vizsgáljuk, hogy há­nyan vannak ebben a nemzetgyűlésben, akik még ezt a novellát is fogcsikorgatva szavazzák meg, megállapítható, hogy itt a 240 képviselő közül 29 mágnás, 65 nagybirtokos, 48 pedig volt szolgabiró vagy pedig főszolgabíró, tehát az egész nemzetgyűlésnek majdnem a fele — Palavicini őrgróf szavai szerint — csikorgatja a fogát, mikor ezt az enyhe törvényjavaslatot megszavazza. (Egy hang jobbfelől: Te is voltál nagybirtokos!) Igaza van a t. képviselőtársam­nak, hogy nekem is volt nagybirtokom. Enyém volt az Orgovány melletti Vályi községben az a hires Tolvajos, ahol 120 magyar embert te­mettek el, és ahol az én síromat is megásták. Mivel nem akartam abban a sirban feküdni, azért elcseréltem ezt a nagybirtokot házakkal, igy tehát nem vagyok abban a szerencsé» hely­NAPLÓ XVII. évi december hó 12-én, szerdán. 447 zetben, hogy továbbra is nagybirtokosnak, vagy középbirtokosnak tarthatnám magamat. De amikor még megvolt ez a birtokom is, akkor mondtam el a nemzetgyűlésen a leghangosabb beszédeimet, szivem-lelkem meggyőződéséből a komoly becsületes földbirtokreform mellett; engem akkor sem találtak volna táborukban. Nánássy Andor: Miután a házak még meg­vannak, hát könnyen beszél! Drozdy Győző: Megnyugtatom t. képviselő­társamat, hogy már azok sincsenek meg, mert azoknak árából utaztam ki Amerikába. Nem vagyok konzervatív ember, hogy mindent megőrizzek. Tekintettel az idő előrehaladottságára, kénytelen vagyok beszédemnek egy nagy ré­szét mellőzni. Még csak Hadik János grófnak arra a megjegyzésére kívánok reflektálni, melyben azt mondja a gróf ur, hogy a közép­birtokok osztogatása zárt falak mögött tör­ténik. (As elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ebben a kijelentésben ismét burkolt gyanúsítást látok a földbirtokreform végre­hajtó szervei ellen, felszólítom tehát a gróf urat, jöjjön elő nyíltan az adatokkal, mert ebben a tekintetben mi is a gróf ur álláspont­ján vagyunk. Mi is tisztán akarjuk látni, hogy kik azok a középbirtokosok, akiknek a novella 16. §-a birtokot akar juttatni, mert semmi körülmények között sem vagyunk haj­landók megszavazni a 16. §-t, mely középbir­tokok alakítására nyújt lehetőséget. Kijelent­jük, hogy a magyar nép sem kivánt soha eb­ben az országban középbirtokokat és szivünk, lelkünk minden hevével, meggyőződésünk tisztaságával és szentségével tiltakozunk az ellen, hogy amig ebben az országban egyetlen egy kisember van, akinek nincs egy talpalat­nyi földje, hogy amig ebben az országban egyetlen egy dolgozó, földet törő munkásember van, aki egy darabka földet kivan, addig bárkinek is középbirtokot merészkedjenek adni. Nem kivan ez a nemzet középbirtokokat. Azután tudni akarjuk, látni akarjuk, hogy kik ezek a hősök, kik ezek a vitézek, akik megmentették ezt az országot. Egyáltalában megmentette-e valaki ezt az^ országot, mely területének háromnegyed részét elvesztettel Olyan helyzetben vagyunk, amilyenben soha még nem volt ez az ország. Nem találok én itt olyan érdemes kiváló férfiakat, akiket közép­birtokokkal jutalmazhatnánk meg. Semmi kifogásom sincs az ellen, hogy esetleg nagy­birtokosaink, ha ugy tetszik nekik, birtokuk­ból középbirtokokat alakítsanak. Mi nem fog­juk helyettük megvédeni a nagybirtokot, de semmi szükséígét nem látjuk annak, hogy ilyen középbirtokok alakittassanak. mert ilye­nek osztogatása csak panamára, a rokonság jutalmazására . . . Farkas István: Politikai célokra! Drozdy Győző:... és politikai becstelensé­gek jutalmazására alkalmas. Vegyék tehát tudomásul, hogy mi nem azt látjuk a közép­birtokok alakításában, hogy a nagybirtokokat fogják trancsirozni és azokat szegényitik meg, hanem minden egyes középbirtokot ugy te­kintünk, mint amelyet a néptől vettek el, mert a föld, ha az felosztásra kerülhet, legyen azé a népé, amely dolgozik benne, ne pedig a kiérdemesült vitézeket jutalmazzanak vele po­litikai szempontokból Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy fél két óra elmúlt és a Háznak egy előző 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom