Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

446 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. tény eszméknek végpusztulását, mintha tulajdonképen nem is azok a tömegek lennének" a keresztény gondolatnak éltetői és fentartói. (Zaj.) Hát én azt felelem az igen _ tisztelt újságnak, hogy figyelemmel kisérem" a kereszténység szempontjából is, hogy kik a jobb keresztények: a mágnások, nagybirtokosok-e, vagy a nép. Ugy látom, hogy vasárnap mégis csak a néppel van tele az istenháza, csak a nép jár templomba és amazokat csak karácsonykor, húsvétkor vagy nagyobb ünnepeken látjuk ott gyér számban. Horváth Zoltán: Habsburg miséken! Nagy Ernő: Ottócska miséjén! (Zaj.) Drozdy Győző: Úgyszólván nincs is kivétel a magyar sajtóban, mert minden lap, librális és nem liberális egyformán, összefog a földreform ellen, sőt észlelhetjük, hogy még a legliberálisabb lapoknak hasábján is naprólnapra jelennek meg támadások a földreformnovella ellen. Az Omge-nek és vezéreinek cikkeit kivétel nélkül közlik. Kiss Menyhért: A Világ! Drozdy Győző: Kivétel nélkül mind. Ebből láthatják, hogy milyen objektiv vagyok és hogy a liberális lapoknak hibáit is épugy felemlítem, mint ahogy ezt a kurzussajtóval szemben teszem, amely ezt a kérdést politikai tendenciákkal kezeli s amely politikai előnyöket akar magának kovácsolni. Nem gondoskodnak arról, hogy a földreformnovella tárgyalása alkalmával a kurzussajtónak politikai exponensei jelen legyenek a képviselőházban. Két-három nap óta csak egyetlen fajvédő képviselőtársamat látom itt, aki a földreform tárgyalását fontosnak tartja. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Magyaróvárott korteskedtek!) Kiss Menyhért: A Nép a legélesebben harcol a földreformért. Meskó Zoltán: Az a lényeg, hogy eredményt érjenek el. (Zaj.) Drozdy Győző: 1923 június 5-én megszólal a mezőgazdasági statisztika egyik ismerőse, aki azt írja, hogy 2,229.000 katasztrális holddal több földre volna szükség csonka Magyarországon, ha a földreformot meg akarnák valósítani. Az 1923 július 5-iki lapok hozzák, hogy Horthy Miklós kormányzó úr székesfehérvári beszédében kijelentette, hogy végzetes hiba volna, ha a földreform kérdésében politikai szempontok érvényesülnének, egyedül a többtermelés szempontja érvényesülhet, és a kormányzó urnák ezt a kijelentését ugy a liberális, mint a reakciós lapok a maguk számára igyekeztek a földreform ellen kihasználni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Griger Miklós: Belevonják a kormányzót is! Drozdy Győző: Ismét citátumok a Magyarságból, a Magyarországból, Az Est-bői, a Nemzeti Újságból, a Világból, szóval, az összes lapokból, amelyeknek a végkonklu'dója az, hogy a magyar sajtó úgyszólván teljes egészébe n a nagybirtokosok érdekeit fogadja ú . . . Rothenstein Mór: Jó pénzért! Drozdy Győző:... és elfeledkezett arról, hogy rövid idő előtt még hangos szószólója volt a magyar falu és a magyar föidmivesék érdekeinek. Halász Móric: Én nem ismerem azt a sajtót, amelyik olyan nagy barátságban lett volna velünk! Drozdy Győző: Én nem értem a magyar sajtót és nem értem egyáltalán a magyar közévi december hó 12-én, szerdán. véleménynek azt a megtévesztett részét, hogy miért kell védeni olyan rettenetesen a nagybirtokot, mi ok vezeti rá a magyar sajtót, hogy most hirtelen nem kell a földreform, hanem meg kell menteni a többtermelés és a városi lakosság élelmezése szempontjából a nagybirtokot. A nagybirtok nincs rászorulva, az én véleményem szerint egyáltalán semmiféle védelemre nines szüksége arra, hogy a sajtó őt napról-napra megvédje, mert először is a nagybirtoknak a földjáradéka és forgalmi értéke sohasem volt olyan magas, mint e'bben az időben; másodszor, bérleteiért késhegyig menő harcok folynak és hallatlan uzsorabéreket fizetnek érte; harmadszor, a kataszteri alapon való adózás még-mindig csak egy nagy nemzeti ajándéka a nagybirtoknak (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.), negyedszer pedig a nagybirtok minden termelését sokkal könynyebben helyezi el, mint a kisipar, vagy pedig a gyáripar. Tehát, mikor ennyi előnyt mutathat fel a nagybirtok, akkor nincs szükség itt országos mentési akcióra, különösen akkor, amikor ilyen ártatlan földreformnovellát tárgyalunk, amelyről a minister maga bevallja, hogy nincs szükség fogak vacogtatására, fogak esikorgatására, mert ez a novella igazán nem fog senkit megrémíteni. Nincs szükség a nemzet begyullasztására, nincs szükség arra, hogy tó hamis statisztikai adatokat közöljön és félrevezesse az egész magyar közvéleményt, hanem igenis becsületesen az eredeti állásponton ikell ^megmaradnunk, gerincesen ki kell tartanunk, nemcsak nekünk, de a magyar sajtónak is, amely ezt a problémát maga is segített felszínre hozni az eredeti, régi álláspont mellett. Nyíltan ki kel jelentenem: erkölcstelen dolog az. amit a magyar sajtó nagy része művel, mert a vagyontalan, szegény egy holdas kisember érdekei ellen megy ez a támadás, annak érdekeit sérti mindaz, ami történik. Halász Móric: Védi az összes nincsteleneket! Drozdy Győző: Csodálatos, hogy mikor az ország ilyen nehéz helyzetben van, senki se, egyetlenegy komoly tényező se veti fel például — hogy csak ezt mondjam — a vagyon-maximum kérdését, ami nem is olyan vad dolog, mert tudjuk, hogy már az 1827. évi országgyűlésen történt erre intézkedés. De amikor egy olyan szolid és mondhatnám mérsékelt ellenzékkel áll szemben a kormányzat, amidőn az egész közvélemény olyan mérsékelt alapra helyezkedik, hogy még csak a vagyonmaximum kimondását se követeli, nem értem hogy miért olyan ideges az egész sajtó és miért oly idegesek a nagybirtokosok. Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy az Omgenek és a nagybirtokosok exponenseinek támadásait nincs is módunkban visszautasítani. Nincs egy fórumunk a magyar sajtóban, amelynek meglenne a kellő népszerűsége és publicitása, ahol hangot adhatnánk és felvilágosíthatnánk a magyar közvéleményt. Ugy áll a helyzet, hogy ma minden téma kedvesebb a magyar sajtó előtt, mint a földreformnovella kérdése. Figyeljük meg a sajtót: ha bármilyen személyes csetepaté történik ebben a nemzetgyűlésben, csak egy kis kabaré, egy kis komédia, hasábokon keresztül tárgyalja, de a födbirtokreform tárgyalását a sajtó nem öleli fel és nem részesiti abban a figyelemben, amelyet ez a kérdés megérdemel. Mi pedig egyáltalán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a parlamenten kivül szembe tudnánk