Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-206

440 A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. mely megoldásra vár. De kénytelen vagyok azt is kijelenteni, hogy amig a komoly földreformot meg nem oldják, amig a nép széles rétegeit az őt megillető földhöz nem juttatják, addig megállani még ennél a földreformnál sem lehet. Azt mondja az igen t. előttem szóló képviselő ur, hogy a novella konstrukciója tág teret ad majd az egyéni akciókra és talán megmenti egy-egy birtokos a birtokát, ha a kormánynak kedvező politikát folytat, — hogy az ő szavát használjam — ha mungó-természetével a kormány törekvéseihez simul, viszont az ellenzéki, gerinces földesúr számithat rá, hogy e novella alapján az ő földjét hamarább éri el a sorsa. Én nem hiszem el, hogy a kormány a földreformból politikát akarna csinálni, . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is lehet! Drozdy Győző:... szó sincs róla. Ellentétben ezzel a közbeszólással, azt állitom, hogy a föld a legnagyobb politikum, az minden politikának az alapja, de azért mégsem hiszem el, hogy ez a kormány direkt pártpolitikai szempontokból foglalkoznék majd a föld problémájával. Kátérek a t. képviselő ur beszédének legérdekesebb pontjára, arra a pontra, amely azt mondja, hogy figyeli a falut és kénytelen megállapítani, hogy a magyar falukban földéhséget nem lát. Erre azt mondom, hogy az igen t. képviselő ur talán mégis csak nem jól figyeli azt a falut, . . . Szijj Bálint: Talán mégis rosszul lát! Drozdy Győző : . . . mert ha komolyan beszél gettek volna a százezrekre menő földnélküli földmunkástömegekkel, melyek már évtizedek óta a nagybirtokra vetik pillantásukat, hogv azokból jó pénzért, becsületes árért csak olyan kisparcellákat hasítsanak ki részükre, mely évi kenyerüket biztosítja, mondom, ha a képviselő ur érintkezést keresett volna ezzel a legjobban letaposott néposztállyal is. nem merte volna megkockáztatni ezt az állitásat. Mert igenis, sehol a világon nincsen olyan földéhség, mint ebben az országban, mert kerek e világon sehol sem olyan igazságtalan a nagybirtok megoszlása, mint ebben az országban. Nincs a világnak egyetlenegy földrésze, egyetlenegy geográfiai egysége, ahol a nagybirtok olyan végzetes átokként nehezednék a föld szegény népére, mint éppen ebben az országban. (Uav van! TJQV van! a .jobboldalon.) Amikor tehát a képviselő ur azt mondja, hogy itt nem lát földéhsé^et. nem lát a népben komoly ősi ^ágvat a föld után, kénytelen vagyok azt mondani, hogy nem ismeri azt a népréteget, amely földet kíván és n^m keresi vele a szoros érintkezést, hofrv erről meergyőződiék. Hiszen ha ezzel a kijelentésével szembeállítom a statisztikát, mea-állapithatom. hogv 25-5 millió katasztrális hold szántóból a régi Nagy-Ma gyarorszás-ból es«k 12-5 millió maradt meg, és ha azt vizsgálom, hogy ezt a 12-5 millió katasztrális holdat milyen aránvban birtokolja az ország lakossága, megállapíthatom, hogy ezpr holdon felüli birtoka van Magyarországon 700. mond hétszáz es-yénnek. Ha már most ezt átlag . . . Gaal Gaston: Óriási tévedés! 1458-nak van! Drozdy Győző: Csonka Magyarországon? Gaal Gaston: Igen, csonka Magyarországon! Drozdy Győző: De kérem, tisztelt képviselő nr. el méltóztatik feledni, hoey én csak szántóföldről beszélek, a képviselő ur statisztikája évi december hó 12-én, szerdán. pedig — egészen bizonyos — az összes földterületeket veszi figyelembe. Gaal Gaston: Nem! Drozdy Győző: Majd rendelkezésre bocsátom a forrásmunkámat . . . Gaal Gaston: Én is. A ministerium saját statisztikájából beszélek. Drozdy Győző: A ministerium saját statisztikája nemcsak a szántóföldekre vonatko zik, hanem az egész földbirtokra. Gaal Gaston: Arra is. Drozdy Győző: Szóval az én statisztikám szerint, amelyért vállalom teljesen a felelősséget, csak 700 casládnak van Magyarországon 1000 holdon felüli birtoka. Ennek a 700 családnak — ha hatezer holdat veszünk középarányosul — 4,200.000 katasztrális hold föld van a kezén. Gaal Gaston : Szántóföld ? Óriási tévedés ! Tankovics János: Még több! Drozdy Győző: Ezt igy közbeszólásokkal nem fogjuk tudni elintézni! Majd utána meg fogom próbálni hogy az én forrásommal meggyőzzem a képviselő urat; viszont, ha önnek lesz igaza, hallandó leszek itt is elismerni, hogy az én statisztikám nem volt alapos. Azonkivül 8000 családnak van 100—1000 hold közt levő birtoka. Ha középarányosnak 300 holdat veszünk, akkor 2,400.000 katasztrális hold van a közéübirtok kezén, tehát a fele, mint a nagybirtokén. 10 holdon felüli, tehát 10—100 hold közötti birtok 170.000 családnak van a kezén csonka Magyarországon. Ez 5,100.000 katasztrális hold szántót képvisel. 1—10 hold közti birtoktipus 331.000 családnak van a kezén és mindössze csak 993.000 katasztrális holdat képvisel. Ha tehát nézzük ezeket a számokat, azt látjuk, hogy ez a pár százezret, talán 500.000-et kitevő népréteg birtokolja az egész országnak összes szántóföldjét és az ezen felül levő népréteg kezében semmi sincs. Ahol tehát ilven statisztikák vannak, ahol világosan mega-yőződhetik az ember arról, hogy sokkal szélesebb néprétegek nélkülözik a földet, mint ahoayan az igazságos lenne, ott nem lehet azt az állítást megkockáztatni, hogy ez a nép nem földéhes, hogy ez a nép nem vágyakozik föld után. Ha már most azt vizsgáljuk, mi az oka annak, hogv a földreformtörvényt mai napig sem valósították meg komolyan, hogy végrehajtása napról-napra késett, akkor azt látjuk, hogy bizony itt bizonyos titkos erők működtek közre, itt bizonyos titkos erők befolvása szerepelt, amelyek megakaszt gatták, elgáncsolták mindenütt még a végrehajtó szervek működését is. Ha az eredményt nézzük, végtelen sajnálattal kell megállapítanom, hogy az igen tisztelt minister ur nem gondoskodott arról, hogy a nemzetgyűlés elé tiszta statisztika kerüljön mindazokról a problémákról amelvekről mi itt tárgyalni vagyunk hivatottak. Kénytelen vagyok tehát a földmivelésügyi ministeriumnak ezelőtt mintegy hét hónapnál, a tavasszal kiadott jelentésére támaszkodni, amidőn a földreformnak eddigi eredményeiről akarok beszélni. A kiadott jelentés szerint házhelyet 1334 községben kaptak. Miután azonban Magyarországon 4300 község van, könnyű megállapitani, hogy a községeknek nagyobbik felében, majdnem 3000 községben, szám szerint 2966 községben még a házbirtoktörvény sincs végrehajtva, még házhelyhez se jutottak az igényjogosultak. Perlaki György: Sok községben nem is lesz, mert nem is akarják!