Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-206
A nemzetgyűlés 206. ülése 1923. Drozdy Győző: 400.000 igénylő van a házhelyekre. Ha tehát az igénylőknek még egy harmadát se elégítettük ki, kérdezem: hogyan fogunk továbbfejlődni, amikor a házhelytörvény rövid idő múlva érvényességét és hatályát is el fogja veszíteni! Végtelenül sajnálom, hogy a novellával kapcsolatban a házhelytörvény idejének meghosszabbításáról nem történt gondoskodás. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Dehogy nem történt! Sőt nagyon is történt! Nem méltóztatott elolvasni! Benne van, hogy a házhelykérdések sohasem évülnek el. Azokat mindig revízió alá lehet vonni. A házhelyügyekről mindig lehet uj tárgyalást elrendelni. Drozdy Győző: A revízió nem egészen ezt jelenti, amit én kívánok. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egészen azt jelenti! Ott van a 18. §-ban. Drozdy Győző: Ha pedig azt nézzük, menynyire haladtunk a földreformmal, megállapítom, hogy a földreformmal még annyira sem mentünk, mint a házhelytörvénnyel. Ha a bizalmasan kiszivárgott adatokat elfogadom és nemcsak a hivatalosan kibocsátott adatokra támaszkodom, hanem a bizalmas adatokat fogadom el, — ami sokkal több, — eddig mintegy 160.000 főnyi igénylő kapott földet, pedig van Magyarországon 900.000 földigénylő. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az a többi 740.000 mikor kap földet, mert ha három esztendő alatt csak 160.000-nek adhattak, hány esztendő szükséges ahhoz, hogy mind a 900.000 igénylőt kielégíthessük? De ugy látom, hogy nemcsak ezzel a földreformtörvénnyel vagyunk ugy, hogy végrehajtását nem vette komolyan az arra hivatott szerv. Hiszen a földkulturát szolgáló 1913 :X. teikk, melynek célja a közlegelők megóvása a pusztulástól és erre legelőtársulatok szervezését mondja ki, még ma, 10 esz+endő múlva sincs végrehatjva. ellenben ha olyan törvényeket hoznak itt, melyek a nép egyetemét sújtják, amelyek a népre kedvezőtlenek, tegyük fel, egy adótörvényt, talán egy katonai törvényt, azt nyomban másnap már kezdik végrehatjtani. Pl. a forgalmiadótörvény végrehatjási utasítása még készen sem volt és már az egész ország be volt rendezve arra, hogy 24 órán belül mindenki megfizethesse a maga adóját. Ellenben ha olyan törvényről van szó, amely a nép számára jogokat juttat, amely a népnek előnyt biztosit, akkor annak végrehajtása sokkal lassabban megy. Mi oka lehet azonban annak, hogy ebben az országban ilyen sokáig felszínen van a földreform, hogy ebben az országban nem tudjuk gyökeresen és hamarosan megoldani a földreformot? Szijj Bálint: Az előtte való szónok és társai! Horváth Zoltán: Többségben vannak, csinálják meg] Szijj Bálint: Nem pártról beszéltem! Drozdy Győző: Hiszen Magyarország népe ma már teljesen nemzeti, teljesen színmagyar, azután tanulékony, okos, szorgalmas, józan nép, törekvő, erős, izmos, össze se lehet hasonlítani más nációk népével. Ilyen népet, mint a magyar földmives nép, a kerek világon nem találunk, amely olyan takarékos, olyan szorgalmas, olyan dolgos lenne. Azután ebben az országban a föld is kissé különb, mint pl. a szomszédos államok legnagyobb részében, bőtermő kövér Kánaán, 7—10 magot is ad egyévi december hó 12-én, szerdán. 441 egy termés. Nem szegény, mint pl. Ausztriáé vagy Galíciáé. Azután terem is ez a föld eleget. 8,000.000 lakosa van az országnak és körülbeiül 14,000.000 számára terem földünk kenyeret. Azért érdekes ez a probléma, mert a nép mégse jut kenyérhez, hanem közsegélyekkel kell gondoskodni arról, hogy ez a nép itt kenyérhez jusson, inségakciókat kell rendezni, hogy kenyeret kapjon ez a nép. Tehát kutatnunk, keresnünk kell azokat az okokat, amelyek a helyzetet idáig fejlesztették, keresnünk kell a diagnózist. És ha ezt keressük, minden köntörfalazás mellőzésével nyíltan kijelenthetem, hogy ennek az országos nyomornak, ennek az országos éhségnek legfőbb oka a latifundium, a nagybirtok. Ha figyelembe vesszük ezeket az óriási birtoktesteket, ha figyeljük a tiz- és százezer holdakat megállapthatjuk, hogy ahol nagybirtok van, ott nincs ipar, amely a nép rétegeinek kenyeret adna. Ahol nagybirtok van, ott nem fejlődik ki kereskedelem, mely a nép másik rétegének adna kenyeret. Ez a nép tehát, miután sem iparral, sem kereskedelmi ágakkal nem foglalkozhatik, oda van kötve, oda van láncolva ahhoz a földhöz, ennek más foglalkozás, mint hogy a földet túrja, művelje, ezidőszerint nem adatott, mert a nagybirtokok környékén sem ipar, sem kereskedelem nincs. Földhöz azonban, hiába törekszik, ez a nép egyáltalán nem juthat. Csupa ezer hold és hitbizomány ez az ország, de a nagybirtok oly kevés munkabért vagy napszámot fizet, hogy abból a földmunkás nem tud megélni, még akkor sem, ha véletlenül foglalkoztatj nagybirtok. Ez az emberirtó szörny nem tűri meg a maga környékén a gyáripart, nem tűri meg a kereskedelmet, nem tűri meg azt a kultúrát sem, amelyet Pallavicini t, képviselő ur a földreform helyett követelt és nem tűri meg a népszaporodást, hanem okozója az egykének... Gaal Gaston: Ej! Ej! Drozdy Győző: Már pedig ugy van, a nagybirtokok tövében sokkal több az egyke. Ha azonban uj kisgazda-hajlékok, uj kisgazdaházak lesznek, akkor majd fognak családot alapítani és lesz szaporodás az országban. (Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) Tény az, hogy a nagybirtok az okozója a nép nyomorúságának és okozója elsősorban annak, hog*y nincs kellő szaporodás. Végül pedig a nagybirtok adja a nép kezébe a vándorbotot. Gaal Gaston: A kivándorlási ügynök adja a kezébe. A Kereskedelmi Bank fejenként jutalékot, kapott minden kivándorló után. Klárik Ferenc: Azért vándorol ki, mert nem tud megélni. Horváth Zoltán: Birtokos, kisgazda nem vándorol ki. Drozdy Győző: Nem vonom kétségbe az igen t. képviselő ur állítását, elhiszem, hogy kivándorlási ügynökök^ is dolgoznak, elhiszem, hogy bizonyos intézmények províziót is kapnak a kivándorlók után, erről nem beszélek, koncedálom, ez olyan dolog, amin segíteni kel] és amit nem szabad tűrni. Ellenben azt meg nekem higyje el a t. képviselő ur, hogy én az utóbbi négy hónapot kivándoroltak között töltöttem és napról-napra alkalmam volt a kivándorolt magyarok százaival érintkezni, akiktől mind megkérdeztem, mi űzte, hajtotta, kergette ki őket az országból. A válasz egyforma volt. Mintha csak fonográf mííködött volna az ajkukon, valamennyien azt mondták: kénytelen voltam vándorbotot venni a kezembe, mert nem adatott meg nekem a mód arra, hogy megélhessek, nem adatott meg a 61*
