Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

420 A nemzetgyűlés 205. ülése 1923, hogy kényelmes és gond nélküli életet biztosítson egynek sokak rovására, ott, ahol annak a birtokterületnek jövedelme nagy családoknak, százaknak és ezreknek fentartását lenne képes biztositani, a birtoknak ez a megkötése tisztán és egyedül azt a célt hivatott szolgálni, melyre az előbb utaltam, az üzemegységeknek fentartását, azoknak az egészséges gazdasági egységeknek fentartását, amelyeknek megalkotására a tisztelt földmivelésügyi minister ur vállalkozott. Ha az állam ilyen óriási átalakításba megy bele és ha forradalmi megmozdulásnak minősitett földreformot teremt és kezébe ad annak az ezer és ezer kisgazdának egészséges birtoküzemeket, egészséges birtoknagyságokat ós nem gondoskodik arról, hogy azok egyfelől az illető életében, ele másfelől nalála után meg ne szűnjenek egészséges üzemegységek lenni, hanem szabadjára bocsátja és közibük dobja a gyeplőt és azt mondja: az én törvényhozásom az en alkotásom csak azokra az áttekinthető és belátható napokra terjed, amig én élek és ezek élnek, de nem bánom, ha utánam özönvíz következik is, az a törvényhozás nem hozhat megnyugvást most sem, azért, mert a már most élő és felnövekedő generációban azt az érzést kell hogy keltse, hogy gondoskodtak az apámról, de nem gondoskodtak, hogy azt a kisbirtokot, amelyet még Deák Ferenc is óvni és menteni akart, amit az 1836-os törvényhozás is alkalmasnak tartott arra, hogy megovassék, hogy azt a birtokot egészséges egységében tovább származtassa. A többtermelésnek, ennek a sokszor hangoztatott és a gyakorlatban oly kevéssé istápolt gondolatnak kérdése is nem parancsolja-e parancsoló szóval, hogy ilyen formában életképesnek is megtartsuk az ekképen létesített gazaasagi egy egeket! Mert ha folyton azt hangoztatják, hogy a nagybirtok magasabb nivón áll, mint a kisbirtok, mert a kisbirtok egészségesebb alakjában is szétporlódik és még kevésbe szolgálja a termelést, akkor ez az érv nem szól-e amellett, hogyha egyáltalán szaporítani akarjuk a kisbirtokot, ha folyton hangoztatjuk, hogy a kisbirtokot keliő mezőgaz dasági kultúra kifejlesztésével egyenlőranguvá tesszük a nagybirtokkal, ez az érv nem azt parancsolja-e, nogy mindent megtegyünk, hogy a többtermelés szempontjából és ne csak a mai generáció, hanem a jövő generáció szempontjából is, ezek a kisüzemü egységek a termelést szolgálják! Vájjon az a ma megalapozott 10—15 holdas üzem, ha négy részre szakad, szolgálni fogja-e tudni a termelést oly mértékben, mint egy egészséges kisbirtok, amely egészségesen megalkotva egészségeeen is kell hogy megtartassék! Ez nem az agrárjogászok követelése csak. A polgári törvényeket megalkotó polgári társadalom jogászai követelik ezt, törvénybe iktatta a svájci törvény is, kimondotta tervezetében a magyar polgári törvénykönyv is, mikor azt mondja (olvassa): »Ha a hagyatékba oly mezőgazdasági jószág tartozik, amelyen a gazdasági üzemet okszerűen csak a jószágoknak egységben fentartása mellett lehet folytatni, ugy az örökhagyónak kötelesrésze jogosult ivadéka követelheti, mint örökostárs, hogy a jószágot hozadéki értéke szerint az ő osztályrészébe utalja. Itt újra nem védekezem, — mert rá fogok térni, hogy védekezésre nincs szükség — de elejét akarom venni mindennemű kifogásnak, minthogyha ez egy retrográd irányzat propagálása volna, s ezért újra a magyar liberalizmus atyjának, Deák évi december hó 11-én, kedden. Ferencnek szavaira hivatkozom, aki 1840-ben erre vonatkozólag azt mondta: »Ha az apa az örökségbe kapott vagyon egy részével szabadon rendelkezhetik és gyermekei valamelyikét megjutalmazhatná, ez megmaradva az atyánál, a telket a szétpusztulástól megmenti. És a nemzeti gazdálkodás is ezt javasolja, mert ha az apa tudja, hogy holta után telkében a fia marad, akkor sokkal más javításokat teszen, mint midőn több gyermeke révén előre látja, hogy iparkodása s szorgalma gyümölcseit más éldelendi.« íme, így beszélt Deák Ferenc. Ebből látható, hogy szükségtelen védekezni az ellen, mint hogyha ez egy retrográd irányzat hajtása volna. Tisztelt Nemzetgyűlés! Sokszor hangsúlyoztam már ebben a Házban, az utolsó országgyűlésen is, ennek a nemzetgyűlésnek folyamán is, hogy vétkes hiba a liberalizmusnak s a demokráciának gondolatát általánosítani és például az agrárpolitika terére is átvinni. Nálunk egy iskola szerencsétlen fattyuhajtása az, hogy örökké a külföldre, kiváltképen Angliára tekntvén, nem ismervén Angliának speciális viszonyait, mindig az angol liberalizmusnak s az angol konzervativizmusnak merev, elzárkózó, egymással homlokegyenest szembenállónak látszó ellentéteit keresi. A liberalizmus jelszavát nagyon sokszor cserélték meg — és ezt ne felejtsék el azok, akik erre hivatkoznak — az angol pártok pártharcaik folyamán és nagyon sokszor látjuk, hogy angol konzervatív politikusok is olyan liberális jelszavakat irtak zászlóikra, amelyeket az előző kampányokban még, mint túlságosan radikálisokat, elhárítottak maguktól. Miért! Mert az angol politika mindig gyakorlati politika volt, s az angol politika nem merev elveken lovag'ol az élet félrevetésével, hanem azt nézi, hogy a változott viszonyoknak s a változott viszonyok szülte kívánságoknak megfelelően mikor szolgálja a legsikeresebben állampolgárai többségének felfogását, mikor hirdethet olyan elveket, melyek az adott viszonyok között az állampolgárok többségének becsületes, igazságos érdekeit legjobban szolgálják. Hiszen épen az agrárpolitika terén láttuk Angliában, hogy 1907-ben a konzervatív párt, szakítva azelőtti agrárpolitikai elveivel, áttér a birtokpolitika terén a radikális reformra és azt mondja: a múltban évtizedekig a kisbérletrendszert propagáltam, most azonban belátom, hogy ez nem felel meg az angol mezőgazdasági viszonyoknak és a XIX-ik századvégi s a XX. századeleji angol polgárok lelkületének és gondolkozásának, ezért én, konzervatív párt, szakítva multammal, programmomba veszem az örök tulajdont képező kisbirtok propagálását, ezzel indulok a választási küzdelembe. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Ezzel szemben csodálatösképen t ugyanezen választás plattformjaként a liberális párt, mely évtizedeken keresztül egy radikális birtokreform mellett tört lándzsát, megfordult és a kisbérletek rendszere mellé állott. A jelszó üres semmi, ha az élet, a valóság és adott kívánságok nem állanak mögötte. Jelszavakon csak az lovagol, aki a jelszavakból él, azokból táplálkozik s nem tartja kezét a népnek ütőerén és nem látja, hogy a változott viszonyok, a változott körülmények milyen változásokat kívánnak meg a politkáb an is. Az