Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

A nemzetgyűlés 205. ülése 1923. angol gyakorlati politikus az ő gyakorlati érzékével sohasem fog félni amiatt és sohasem fogja szégyelleni, hogy következetlenséggel vádolnák. Ö meg f og.ia érteni, hogy az ő népe, az ő választóközöns^ge mit kivan és nyugodt lélekkel fog a mellé az elv mellé állni, amely elv akkor a leghasznosabbá válik. A Stein—Hardenberg-féle liberális gazdasági politika a maga idején pillanatnyilag megtermetté a maga nagyszerű gyümölcséit : felszabadult minden, óriási megkönnyebbülési láz fogta el a német közfelfogást, ez elterjedt nyugatra és keletre is és azt hitték, hogy a már Napoleon törvényhozása által inaugurált egyenlő osztály az egyéni erők olyan egészséges érvényesülését fogja maga után vonni s az egyéni erőkből kifolyólag olyan egészséges termelést fog produkálni, mely feleslegssé tesz az egyéni erőkből kifolyólag olyan egészséges a jövőben minden korlátozást, minden törvényhozói megszorítást. A valóság pedig épen a mezőgazdasági politika terén mi f lettl Az, hogy a szabadonengedés érvényesülése folytán bekövetkezett a földbirtok szétporlódása és a szétporlódás ellentéte : az egészségtelen birtoktömörülés. A Stein-Hardenberg-féle birtokpolitikának és mindannak, ami ezután következett, a laisser-faire laisser-passer-nak, a mezőgazdasági liberalizmusnak az volt a következménye — és azt mi sínylettük meg a múlt század utolsó tizedeiben — hogy a földbirtok felaprózódott, szétesett s azok, akik épen tőkénél voltak, akik erős kezek voltak ugyan, de esetleg nem voltak a legkívánatosabbak sem nemzeti, sem mezőgazdasági szempontból, nagybirtokokra tettek szert. Ilyen körülmények között arra hivatkozni, hogy nekünk a mezőgazdasági liberalizmust kell mindenáron szolgálnunk és amellett kell állhatatosan kitartanunk, a tények és tapasztalatok által megcáfolt olyan lehetetlenség, mely mellett csak az tart ki, aki a Principienreiterei-t. az elveken való lovagolást. az elvhűséget fontosabbnak tartja az adott viszonyokhoz való alkalmazkodás parancsoló szükségnél. Tisztelt Nemzetgyűlés! A törzsöröklés maga — mindig hangsúlyozom — csak bizonyos szűkre szabott birtokkategóriáknál és azoknál, amelyekre ez előzetesen kimondatik, az egészséges üzemegységek megtartását egyedül még nem garantálja; az keresztülvihetetlen is a járadékbirtokrendszer megalkotása nélkül, épen a törzsöröklésből kifolyólag, a társörökösök szempontjából s a társörökösök respektálása szempontjából. A legfőbb érv, amelyet a törzsöröklés ellen felhoznak, abban az állítólagos igazságtalanságban leli indokát, hogy ezáltal a többi tesvér igazságtalan elbánásban részesül, földönfutóvá lesz, gyökerét veszti. Erre vonatkozólag két érdekes adattal vagyok bátor szolgálni. Az egyik a német Sering kutatása, aki kimutatja, hogy Schleswig-Hol.stein-ban, kutatásai nyomán, az örököstársak 49 •%% -a, tehát a fele önálló gazda lett, dacára, hogy elment az apai telekről, 23%-a iparos és kereskedő, 7%-a hivatalnok és tanitó, csupán 8%-a napszámos és 5:2% -a ipari munkás, tehát összesen 13% lett iparban és mezőgazdaságban munkás, a többi pedig mint önálló kereső, akár mint iparos, akár mint kereskedő, illetőleg mint önálló földbirtokos talált elhelyezkedést. Érdekes erre vonatkozólag Cramer kutatása is, aki 67 törzsöröklési birtokot vévén számba, kimutatja, hogv 97 férfi-társörökösből 52 lett önálló gazda más birtokon, ebből az évi december hó 11-én, kedden. 421 52-ből 20 vett birtokot, 16 beházasodott birtokba és 11 bérelt birtokot, tehát a 97 közül 52 újra gazda, 17 kereskedő, 6 okleveles ember, 3 kocsmáros és csak egyetlenegy munkás lett. Várnai Dániel: És mi lett a törzsörökösself Elmerült az adósságba, mert kielégítette örököstársait! Beck Lajos: Rögtön beszélek róla. Ennél a 67 törzsöröklési birtoknál azonban tudvalevőleg nemcsak férfiörökösök vannak, hanem nőörökösök is. Ezeknek a sorsa is érdekes. 124 nőörökös volt; ebből 87 gazdához ment férjhez, 9 kereskedőhöz, 6 paphoz, 3 tanitóhoz s 9 maradt összesen hajadon. Azt kérdezi igen t. képviselőtársam, hogy mi történik a törzsörökössel, tudniillik azzal, aki állítólag óriási terhektől megnyomorítva a birtokban maradt. Abban teljesen igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ha ez elpusztult, nem szolgált semmit sem a birtoknak sem a magasabb céloknak, sem az örökösöknek. De épen ezért f kell a járadékbirtok intézményét behozni és épen ezért hoztam összefüggésbe a járadékbirtok intézményével a törzsörökösödés gondolatot, mert a kettőnek szerves összefüggésbe foglalása nélkül a kérdés megbukik. Az a törzsörökös abban a pillanatban, amikor a tiszta^ hozadék alapián állapittatik meg az örököstársak részesedése, amikor egy egészséges intézmény közbeléptével ezek a társörökösök készpénzben kifizettetnek és igy képessé tétetnek egy uj exisztencia megteremtésére, már nem olyan terhet vállal magára, amely az egészséges továbbgazdálkodását lehetetlenné teszi, mert hiszen a birtok mindenkori hozadékának szemelőtt tartásával válllalja olyan terhek kifizetését, amelyek becsületes, rendes, egészséges gazdálkodási mód mellett nagy sorscsapások nélkül őt mindenkor abban a helyzetben fogják tudni tartani, hogy ezeknek a kötelezettségeinek eleget fog tudni tenni. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Önálló mezőgazdasági üzemegységeket — mint mondottam — nemcsak felállítani, hanem megtartani is kell és erre a birtokminimum a törzs öröklés ilyen mértékben való behozatala és a járadékbirtokkal való összefüggésbe hozása alkalmas. Azonban mindez megvalósithatatlan, ha pénzügyileg alátámasztani képesek nem vagyunk. (Ügy van! balfelől.) Itt látom újra a legnagyobb hibáját ennek az egész reformnak, hogy az előbb és már többizben felhozott mulasztásokon kivül elmulasztotta a reform pénzügyi megalapozását és azt nem teremtette meg a birtokreform megkezdése előtt, vagy legalább is nem gondoskodott arról, hogy minden tekintetben és minden lehetőséggel szemben fedve legyen és olyan széles és szilárd alapra építhesse fel pénzügyileg ezt a reformot, mely annak sikertelenségét eleve kizárja, mert ha ezt nem teszi, akkor ingoványra és homokra épit. Tisztelt Nemzetgyűlés! Hiába teremtünk mi százezer birtokot, hiába bástyázzuk azokat körül ezekkel a felhozott intézményekkel, ha annak a gazdának — mint az előbb is emiitettem — nincs meg a hitele, amellyel berendezkedjék. Szabó István (nagyatádi) földmivel ésügyi minister: Nem nagyon szeretem az adósságokat nagymértékben, mert azokat meg kell fizetni. Beck Lajos: Nem szeretem, t. minister ur, hogy ezt a közbeszólást meg tetszett tenni, mert akkor konstatálnom kell azt* amit pedig nem kívántam konstatálni ebben a Házban.