Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-205

A nemzetgyűlés 205. illése 1923. évi december hó 11-én, kedden. 410 illetőleg kikerçkitése iránt kétségtelenül okos lépéseket tesz a törvény és a novella is. Utóvégre lehetne vitázni afelett, hogy mekkora legyen az egészséges üzem, s hogy mekkora legyen RZ cl kis családi üzemegység, ez azonban nézetem szerint nem annyira a törvény rideg és merev betűi szerint, mint inkább okos, helyes módon a viszonyok ismeretével valósitható meg és vihető keresztül. Lehetne vitatkozni afelett, hogy azt a megállapítást, amely a novellában benfoglaltatik, a négy családtag eltartására alkalmas kis csa ládi üzem fogalmát nem kellene-e még kiegészíteni azzal, hogy az ennek a négy családtagnak eltartására való és hogy az illető jövedelem ennek az értéknek hányszorosa lehet mint maximum, és nem lehetne-e ezen az alapon szélesebb bázist adni ennek a fogalomnak. Ez vita tárgyát képezheti, de — amint mondom — ez a lényegbe nem vág és az okos, a helyi viszonyoknak megfelelő megvalósításon fordul meg a dolog. A kérdésnek döntő jelentősége azonban az, vájjon a törvény olyan helyzetbe hozza a földbirtokost, a kisgazdát, hogy a földet képes is legyen megtartani? Ezt a gondolatot megvédeni hivatott eszközök elsősorban a kellő tőkének rendelkezésre bocsátásában állanak, abban, hogy vájjon beruházásra, az első idők nehézségeinek legyőzésére rendelkezik-e a meginduláskor az a kisgazda, rendelkezik-e kellő forgótőkével olyképen, hogy nemcsak egy darab földet adunk a kezébe, amely egy-két, vagy tiz év múlva kicsúszik a kezéből és nem kivánatos embereknek kezébe kerül, hanem olyan állapotba hozzuk-e azt a kisgazdát, hogy azt, amit egy okos törvényhozás neki ad, ő egészséges körülmények között, számolva az adott viszonyokkal, megtartani is képes legyen. Nem kivánok bővebben kiterjeszkedni ezen a téren a mezőgazdasági hitel f kiépítésének kérdésére. A múltkori indemnitási beszédemben erről bővebben szólottam. Csak hangsúlyozni kivánom itt is, hogy az a mulasztás, amely a kormányzást ezen a téren terheli, hogy a dolgoknak kellő megalapozása nélkül tervezte ki a törvényt és a törvényjavaslatot is, ezen a téren is súlyos károkat fog teremteni. Mert amint súlyos hiba volt a birtokstatisztikának kellő előkészitése nélkül ennek a törvénynek megalkotása és a reformok benyújtása, épugy a kisgazda kezében a birtok megtarthatása érdekében súlyos mulasztás, hogy nem alapoztatott meg előzőleg^ a mezőgazdasági hitel, úgyhogy azok a kisgazdák, akik már is birtokhoz jutottak a reform alapján, vagy a legközelebbi jövőben birtokhoz fognak jutni, mindjárt meginduláskor érezhessék ennek a mezőgazdasági hitelnek előnyeit. Nagyon jól ismerem azokat a tárgyalásokat, amelyek a földművelésügyi ministeriumban a mezőgazdasági hitel kérdésében lefolytak. Ott egybehangzóan és egyhangúlag alakult ki az a felfogás, hogy a mezőgazdasági hitelnek istápolása és kellő erőforrásokkal való felruházása elengedhetetlen. A legkeményebb szivünek látszó merkantilisták is azt az álláspontot foglalták el, hogy ezelől elzárkózni nem lehet és hogy pénzünk értékének állandó ingadozása közepette ezt számszerűleg előre megállapítani lehetetlen. Azok a milliárdok, amelyek az ankét megtartása idején mint óriási számok tűntek a hallgatók szemébe, ma csekélységgé olvadtak össze a lefolyt hónapok folyamán és ma már ki sem merjük mondani, hogy milyen erőforrásokra van szükség, ha az igen tisztelt földmivelésügyi minister ur a mezőgazdasági hitelt olyan méretekben, olyan keretekben akarja létesiteni, amelyekre ezen birtokreformnál feltétlenül szükség van. Ennél a kérdésnél nem kivánok hosszasabban immorálni, de röviden fel akarom sorolni azokat a biztosítékokat, amelyek feltétlenül szükségesek ama legfőbb szempontnak támogatására, hogy mi azt a földhöz juttatott kisgazdát abba a helyzetbe hozzuk, hogy a birtokát meg is tarthassa. Ezek között röviden érinteni kivánom a birtokminimum kérdését. Jól tudjuk, hogy régi jogunk is ismeri a birtokminimumot, hiszen a jobbágyteleknek, illetőleg negyedteleknek osztatlansága az 3836:4. és 5., továbbá az 1840 : VI. törvénycikk alapján ismeretes. Tudjuk azt, hogy a jobbágytelek egy gazdasági egység, egy üzemegység volt, de nem területi egység, mert hiszen szétszórva feküdt különböző parcellákban. De ak kor is már és az akkori egységekben is megértették és átlátták, hogy hiába való mindenféle reform, hiábavaló a jobbágyok felszabadítása, hiábavaló a szabad birtokforgalomnak törvényben való megalapozása, ha nem teszszük lehetővé a gazdasági üzemegységeknek, mint életképes egységeknek fentartását és megőrzését. Széchenyi az ötven holdas minimum mellett tört lándzsát és Deák Ferenc 1845-ben azt mondja, hogy »ha az apa tudja, hogy telke nem fog eladódni, vagy felaprózódni, inkább fog a javításokra ösztönzést találni, a gyermekek pedig, ha tudják, hogy az örökség egyformán oszlik, az elaggott apát nem segitik és a telek elpusztul.« Ezt az üzemegységet védeni a birtokminimum hivatott. Legnagyobb akadályának mondhatom, amit legfőképen ellene szegeznek, hogy megállapítása nehéz a földbirtok különböző összetételénél,^ minőségénél és egyéb helyi körülményeknél fogva. Épen ezért nem is területi minimumoknak, hanem inkább jövedelmi minimumoknak megállapítását kell szorgalmazni, amely jövedelmi minimumok megállapításából megtalálhatjuk a kulcsát annak, hogy ezek az üzemegységek egészséges mivoltukban fentarthatók legyenek. Hiszen a külföldi reformok, az angol 1908-iki Small-Holding Act törvénye is,, a háború utáni törvényhozás jelentékeny részében is, a Darányi-féle 1909-iki telepítési törvényjavaslat azon intézkedésében, hogy hatósági engedélytől tétetik függővé a 100 kataszter holdnál kisebb birtokok több mint öt részre való felosztása, mindezek az intézkedések az egészséges minimumnak és nem a területi minimumnak, hanem a jövedelmi minimumnak fentartására és megőrzésére törekednek. De a birtokminimum jövedelmi minimumának ekképen való megalapozása csak az élők között képes megóvni az egészséges üzemi egységet, az üzemegységnek halál esetére való megóvása a birtokminimum által nem eszközölhető. Ez a védelem, a birtokok bizonyos kategóriájánál — és hangsúlyozom, csak azon kategóriáknál, amelyek előre ilyenfajta különös intézkedések alá esőknek mondatnak ki -egy különös örökösödési rendnek felállítására vezet. Eleve tiltakozni kell az ellen, minthogyha ez a hitbizományi rendnek a kisbirtokosságra való kiterjesztésével azonos volna, amelynek épen gazdasági, erkölcsi, nemzeti és szociális szempontból való megmozgatása ellen törtem csak az előbb lándzsát. Ez nem egy nagy birtoktestnek, a családi telkek érdé kében való fentartására, nem azért történik,