Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-204
410 A nemzetgyűlés 204. ülése 19.23. évi december hó 19-én, hétfőn. Várnai Dániel : Tóth Endre közjegvző elvtárs ! (Zaj. Elnök csenget.) Szeder Ferenc : Ezek az átnyergelt elvtársak ! Szégyeljük magunkat miatta ! Nagy Ernő : Mennyi volt ilyen ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István : Ugy Tóth Endrének, mint annak az urnák, akihez ő ezt a levelet irta, válaszát leteszem a Ház asztalára, hogy mindenkinek módjában legyen meggyőződni állításainak igaz voltáról. Kima P. András : Tessék bepörölni. Dénes István : Megmondtam önnek, hogy miért nem pöröltem be eddig. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek. Dénes István : Mit pöröljek, amikor azt sem tudom, hogy mivel vádolnak. Ezek után természetesen rögtön intézkedtem, hogy azok a Kissek tegyenek vallomást, akik a t. közjegyző ur vallomása szerint igenis ott voltak azon a gyűlésen, hogy hallották-e ezt, mert ha valaki hallja ezt Tóth Endre közjegyzőn kivtil, akkor egészen máskép áll a helyzet ; de t. kecskeméti tisztviselő, aki a nevét nem akarja tudatni velem, aki azonban ugy tesz, hogy ő is hallotta, a másik, akire hivatkozik, és a harmadik ur is csak hallotta, de a nevüket elhallgatják. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez Tordán hallotta, hogy én Szászvároson mit csináltam. Bocsánatot kérek, nem lehet itt a nemzetgyűlés előtt ilyen argumentumokkal előállania egy komoly férfiúnak, ha csak nem a határozott bosszú, ez a legundokabb emberi szenvedély vezet valakit. Méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam Szászváros derek magyar lakosságának nyilatkozatát, amelyet én is kénytelen voltam ezen az alapon kérni. Kováts-Nagy Sándor : Halljuk a nevekei ! Ezeket ismerjük ! Dénes István : Ha ön ismerte Ápolna, akkor Gaal Gaston képviselőtársamnak azt mondta volna, hogy hallgasson ezekkel a dolgokkal. (Zaj.) Kováts-Nagy Sándor : Halljuk azokat a neveket ! Rassay Károly : Várja meg, majd meghallgathatja ! Az életéről van szó, mégis csak illik meghallgatni ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kováts-Nagy Sándor : Azért akarom meghallgatni ! Rassay Károly : Ez nem uri dolog ! Kováts-Nagy Sándor : Ne tanítson engem uraságra ! Nagy Ernő : Ezek a Kaasok a gazemberek ! B. Kaas Albert : Valaki megint beszél ! Elnök: Nagy Ernő képviselő urat rendreutasítom ! (Nagy zaj.) Nagy Ernő : Kérem, az ember kijön a türelméből ilyen szennyekkel, piszkokkal szemben, mint báró Kaas is ! Rongyos gazember ! (Nagy zaj.) t Elnök : Nagy Ernő képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Nagy Ernő : Az én becsületemről volt szó, nem az önökéről ! Mikor bizonyítékot kér az ember, rágalmaznak ! (Nagy zaj.) B. Kaas Albert : Beszélhet, amit akar, a maga hangját úgysem hallom meg, akármit beszél ! Kutyaugatás az égbe ! Nagy Ernő : Majd elintézzük ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek a jobboldalon is ! Rothenstein Mór : Ma már nem a bárónál kezdődik az ember ! B. Kaas Albert : Talán a Móricnál ? (Zaj.) Dénes István : Ez a dr. Tóth közjegyző és ez a másik névtelen Kecskemétről azt állítják, hogy én hazafiatlan magatartást tanúsítottam, hogy az egész szászvárosi működésem magyarellenes volt. T. Nemzetgyűlés, én nem magam beszélek, beszéljenek a tények és bizonyítékok. Én csak annyit akarok mondani, hogy Szászvároson kora ifjúságomtól, diákkoromtól kezdve mostanáig egyetlen célom volt: a magyarságot r tömöríteni. Az a Kristóf György, aki tanuként szerepel, halálos ellenségem volt már diákkoromban is, irigyem volt és valósággal megölt volna, mikor egymás után tettem le a vizsgáimat. Amikor a magyax kaszinó közgyűlésén a magyar iparosság élén sirva kértem, hogy a magyar kaszinó ezentúl legyen a magyarság kultúrháza Szászvároson, hiszen itt oláh tengerben vagyunk, sirva kértem, hogy ugy fogjunk össze, mint a szászok, kicsinyek, nagyok, munkások és munkaadók egyaránt, akkor felállott ez a Kristóf György és azt mondotta : Kérem, ügyvéd ur, vegye tudomásul, hogy nekünk alapszabályaink vannak : itt lehet kártyázni sakkozni, biliárdozni, de ilyen célokra a magyar kaszinót és annak könyvtárát nem adjuk oda. így azután a magyar iparosság elkallódott, kocsmákba kényszerült, azért, mert ez a klikk, ez az úriember, ez a Kristóf György, ez az oláh egyetemi tanár, ez a nagy magyar nem engedte be oda a magyar iparosokat. Kováts-Nagy Sándor : Nagyon szegény fin volt az, örök életében ! Dénes István : Ma már egyetemi tanár az oláhoknál! Rassay Károly : Nem érdekel bennünket ! (Zaj.) Kováts-Nagy Sándor : Másnak a cipőjét pucolta ! Rassay Károly : A hazafiságát egyetemi tanarsa ggal jutalmazták az oláhok ! Rendben van ! Dénes István : Én nem hivatkozom dr. Tóth Endre két nagy ellenségére, Kristóf Györgyre és másra, hanem hivatkozom Szászváros polgárságára, azokra, akik aláirtak a nevüket (olvassa): »Alulírottak, mint a szászvárosi munkáspárt, illetve szocialista párt volt tagjai, igazoljuk, eskü alatt valljuk és bizonyítjuk, hogy dr. Dénes István ügyvéd urnák az volt a- törekvése mindig, hogy a szászvárosi magyar kaszinó mint a magyarság kulturális és egyetlen társadalmi helye Szászváros egész magyarságát, vagyis munkást, iparost és urat, helyesebben középosztályt egyesítse, hogy ezáltal a kaszinó mint egy magyar sziget, a magyar kultúra és civilizáció mentsvára legyen. Valótlan az az állítás, hogy dr. Dénes István ur a magyar kaszinót a szocialisták pártjává akarta"tenni, vagy a románok részére megszerezni. Hiszen dr. Dénes István a tisztújítás alkalmával a kaszinó elnökéül Mayer János tanárt, aki jelenleg Budapesten tanít a Lónyaititcai református gimnáziumban, ajánlotta, alelnökül pedig dr. Balogh János szászvárosi volt kir. járásbirót. Alulírottak számtalan összejövetelen együtt
