Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. évi december hó 10-én, hétfőn. 395 most, egy pár hónappal ezelőtt, Jénában kiadott füzetében... Várnai Dániel : Ismerjük ! Ernszt Sándor : ... bizonyítja, hogy az állami produkció 900 millió rubel, a magánprodukció pedig 4500 millió rubel. Méltóztatnak tehát látni, hogy ott is burzsoázia keletkezett, amint mindenütt keletkezőben van. mert nincs rá mód, hogy meg lehessen akadályozni a társadalomnak különböző tagoltságát vagy keresztül lehessen vinni azt, hogy a társadalmat teljesen egyenlővé, egyformává tudják tenni. Klárik Ferenc : Csak a mennyországban ! Ernszt Sándor : Ügy van, csak a mennyországban. (Za.i.) Meskó Zoltán : De ők ott még kültagok sem lehetnek. (Derültség.) Ernszt Sándor : Ami ezt a javaslatot illeti, természetesen semmiképen sem fogom ugy érezni a dolgot, hogy talán leróttuk kötelességünket a néppel szemben, ha ezt a javaslatot elfogadjuk. Rendkívül sok tartozásunk van nekünk az elhagyatott szegény magyar faluval szemben. (Ugy van ! Taps a jobboldalon és a középen.) Feltétlenül el kell végeznünk ezt a munkát ; látom, hogy a múltban valóban nem történt annyi, amennyire szükség lett volna. (Ugy van ! jobbfelől.) Ez a nemzedék is. amely a legirtózatosabb harcot vivja az anyagi létéért s amely még ma is a legborzasztóbb és legkegyetlenebb külső körülmények között van. feltétlenül tartozik dolgozni a faluért annyit, amennyit csak lehet. Semmiképen sem lehet ebben a kulturátlan állapotban, ebben az elhagyatottságban hagyni a magyar falvakat ; hiszen a falvaknak útjaik sincsenek, és ha messze vidékre kell menniök, ezt nem tehetik meg. (Ugy van ! Taps a .jobboldalon.) Méltóztatnak hivatkozni a Búza-korszakra ebben a kérdésben. Én azt srondoloim hogy ez nem jó és nem szerenesés hivatkozás. Búza Barna nem maradt ura saját akaratának ; őt sodorták a hullámok, összecsaptak feje fölött, úgyhogy teljesen képtelen vot megállani a saját lábán. Ne méltóztassanak tehát reá és azokra az időkre hivatkozni. Valóban nem klasszikus példa. Ha mi reformot akarunk, ha előre akarunk menni, akkor kell hos'y legyen bennünk energia és bátorság megtenni a lépéseket, de kell hogy legyen bennünk bátorság és energia meg is állani azon a helyen, ahol szükségesnek látjuk. (Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Propper Sándor: Még el sem indultak! Rothenstein Mór: Visszafelé akarnak menni! Láng János: Önök már le is csúsztak egyszer! (Zaj) Peidi Gyula: Maguk hányszor lecsúsztak már! Pikler Emil ; Conrad emlékiratai mindent megvilágítanak ! (Zaj. Elnök csenget.) Ernszt Sándor: Ami a bandériumokat és a banderiális rendszert illeti, egész világos, hogy az egyházi birtoknak sem az eredete, sem a^ célja sohasem volt a bandérium. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezer esztendő óta a kultúrának annyi mindenféle momentumát állították fel, hogy csodálom, hogy épen az egyházi birtokok ellen beszélnek legtöbbet. Láng János: Azért, mert katholikus! (Zaj.) Ernszt Sándor: Itt Magyarországon a^ legnagyobb monumentumok, a legnagyobb példák és kulturtények épen ezekkel vannak legszorosabb összefüggésben. (Ugy van ! a középen.) Azt méltóztatik mondani, hogy Krisztus Urunk szamáron járt. Én ezt nagyon jól tudom, de ma is százával, ezrével mutathatok a t. képviselőtársaimnak embereket férfiakat és nőket, akik a legnagyobb és NAPLÓ XVII. legszörnyűbb szegénységben élnek, vagy mutathatok reá olyanokra, akik a letűnt századokban igy éltek. Mert ilyenek mindig voltak és mindig lesznek; az ideálokért mindig lelkesedtek és mindig lelkesedni fognak. Pikler Emil: Nem mindig! Jön majd egy idő, amikor nem lesz igy! (Felkiáltások a középen: Soha!) Barthos Andor: Ujabb gerstli-korszakf (Zaj. Elnök csenget.) Propper Sándor: Kormánytanácsosok is lesznek ! Pikler Emil : Legalább igyekszünk tenni róla, hogy más idő jöjjön! (Zaj.) Nem illik a nyomornak propagandát csinálni! (Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől.) Ernszt Sándor: Ami pedig az egyes szerzeteseket és az egyes szerzetesek vagyonát illeti, biztosítom a t. urakat, hogy ez a vagyon ezer esztendő óta nem növekedett, inkább kisebb lett. Azt a vagyont ezer esztendővel ezelőtt építették fel s azt a területet, azt a helyet, ahol voltak, művelték. Azon a helyen azóta sok nemzedék élt, ott sok momentumot építettek, sok könyvtárat létesítettek, sok bazilikát és gyönyörű templomot emeltek. Állandóan egyébbel sem foglalkoztak, mint folyton csak tudománnyal, ők maguk pedig szegények és szerények maradtak. (Igaz! Ugy van! jobbfelől és a baloldalon.) Nemzedék nemzedék után jött, de ők a magyar hazáért és a magyar nemzetért állandóan harcoltak. (Élénk tetszés a jobboldalon és a közéiben.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György : Dénes István ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a bizottságnak nem vagyok tagja s igy a földreformnovella kérdésében ott nem fejthettem ki álláspontomat, méltóztassanak megengedni, hogy itt foglalkozzam a törvényjavaslattal. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Három szempontból kívánom a törvényjavaslatot röviden megvilágítani. Először abból a szempontból, — amely szempont nem igen tárgyaltatott sem a bizottságokban, sem itt — hogy mi a jelentősége és hivatása a földreformtörvénynek ; azután abból a szempontból, hogy melyek azok a főbb kifogások, amelyek ellene emelhetők, amelyek azonban nem állanak meg a földreform kérdésénéi ; harmadszor pedig abból a szempontból, hogy melyek az alaptörvénynek és a novellának kardinális hibái ? T. Nemzetgyűlés! A földreformnak, a föld igazságos megoszlásának azért van olyan sok ellensége hazánkban, mert nem ismerik a kérdés jelentőségét, horderejét. Általában az az elterjedt felfogás uralkodik — és fájdalom, ezt az uralkodó felfogást tünteti fel maga az alaptörvény és a novella is — hogy a földreformra azért van szükség, mert a nép föld éhes, tehát az egész alaptörvényt s ennek nyomában az egész novellát a nép földéhsége vonta volna maga után. Csakhogy nem néznek ennek a kérdésnek mélyére, nem foglalkoznak vele és ennek következtében még intelligenciánk körében is — mondhatnám — tökéletes a tájékozatlanság a kérdés jelentősége tekintetében. • T. Nemzetgyűlés ! Nem a nép földéhsége miatt van szükség földreformra. A magyar nép nem földéhes. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Dehogy nem! Dénes István : Ha a magyar nép meg tudna élni a levegőbői, egész bizonnyal nem feküdne rá a földre és nem igényelne semmit a földbőlMinthogy azonban a magyar népnek egész élete a földhöz van hozzáfűzve, természetes, hogy min57 •