Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-204
A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. viszonyokban ; ha bár kevésbé rendkívüli körülmények folytán. Egyrészt Kinizsy Pál halála, másrészt a Corvin Jánossal való tranzakció egész vármegyékre kihatólag' megváltoztatták a birtokviszonyokat s gyorsitottak a jószágoknak egy kézen való felhalmozódása egészségtelen folyamatát.« (Zaj a jobboldalon.) Szabó Sándor : Ezt mi is elolvashatjuk, ezért nem kell idejönni ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkas István (továbbolvas) : »E felhalmozódás a következő években még rohamosabban történt s Bakócz Tamás, az erdődi jobbágyfi óriási birtokstzerzeményeivel, melyekről egy kitűnő történészünk rendkívül tanulságos képet adott, tipikus kifejezője a földbirtokban; beállt rohamos és gyökeres átalakulásának.« (Zaj a jobboldalon.) Várnai Dániel (közbeszól). Elnök (csenget) : Csendet kérek Î Várnai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas István (továbbolvas) : »Bakóezot még Mátyás király emelte ki a társadalom mélyéből, de igazi szerepe csak a nagy király halála utáni három évtizedre esik. Amint az egyházban fokról-fokra egész az esztergomi érseki székig és bibornokságig emelkedett, sőt a tiára megszerzésének eszméje is megfogamzott dicsvágyó lelkében, olyan sikerrel tudta igazán csillapíthatatlan étvágyát a vagyon és földbirtokszerzés terén kielégíteni. Azt mondják róla, hogy végre az ország területének egy hatod része az ő tulajdonába ment át. Ez be nem bizonyítható ugyan s legújabb éietirója túlzásnak is tartja. Csakhogy az, amit birtokszerzeményeiről maga hiteles adatok alapján összeállít, elég arra, hogy megtudjuk, hogy a magyar nagybirtokos osztály s általában a hazai föld válsága már jóval a mohácsi vész előtt kezdődött. Az agrárszoeiális forradalom úgyszólván előre jegyezte, milyen szörnyű napok fognak csakhamar az egész magyar földre és lakóira virradni. Mint a nagy hal a kicsinyeket, aképen nyelte el Bakócz Tamás telhetetlensége a kis és nagy nemzetségek egész tömegének vagyonát és alapított olyan családi hatalmat, melynek terjedelme és gazdasága ma már csak szerényen tükröződik vissza örököse, a gróf Erdődy nemzetség vagyonában. Mellette más kis és nagy urak és elsősorban a Szapolyaiak folytatták a féktelen jószágszerzést, s siettették a földbirtokviszonyok válságos átalakulását. E korszak hatalmasai egyebet sem tettek, mint frigy- és örökösödési szerződéseket kötöttek, melyek az összes birtokviszonyokat és az egész földesúri osztály sorsát a legközelebbről érinthették. A féktelen önzés kerekedett fölül s mindinkább háttérben szorította a nemzeti és állami eszmét. Végül a közérdek már csak itt-ott villan fel, a kor belmozgalmaiban. A birtokszerzés lett az egyedüli irányadó és vezető eszme és ezzel az állami politika lényegileg r az egyéni önzés és családi érdek politikájává süllyedt, amely előbb a jobbágyok lázadásával a társadalmat, utóbb a kedvezőtlen nemzetközi konstellációk következtében a nemzeti királyságot S £121 államot vitte végromlásba.« T. Nemzetgyűlés! A történet folyamán ez a szempont érvényesült. Itt lehetne még hivatkozni Grünwald Bélára, aki szintén tüzetesen kimutatja, hogy egyes korszakokban milyen állapotok uralkodtak. Lehetne hivatkozni más évi december hó 10-én, hétfőn. 389 irókra, akik azt állapítják meg, hogy a magyar birtokviszonyok sohasem oszlottak meg igazságosan és hogy mindig nagy bajok származtak az országra abból, hogyha a birtokviszonyok igazságtalanok voltak. Ha állt ez valamikor, akkor most különösen áll. Különösen áll Trianon után, a háború után, amikor a szociális viszonylatok döntő szempontra kell, hogy jussanak, minden állam életében, amikor ezeket a viszonyokat figyelembe kell venni és ezekkel a viszonyokkal számolva, ugy kell felépíteni az állam politikáját, hogy a jólét minél nagyobb legyen. Már pedig ebben az országban, ahol egész vármegyékben nagybirtokok vannak, jólét nem lehet. Jólét nem lehet ott, ahol a születendő riépesség nem találja meg a foglalkozásának és és a munkaalkalomnak a lehetőségét. A megcsonkított Magyarországon ma egész vármegyék vannak, — pedig nem sok vármegye van — ahol ugy terpeszkedik el a nagybirtok, hogy ezen a területen a születendő népesség nem talál munkaalkalmat, kizárja a nagybirtok berendezkedése, hogy ott dolgozhasson, kereshessen, tehát más tájra kell vándorolnia. Magyarország tehát oly földbirtokpolitikát folytat, amely nemzetellenes, amely kiűzi a magyarságot ebből az országból, és ha ezen az állásponton megmarad a törvényhozás és a kormányzat, rossz szolgálatot tesznek a nagybirtoknak is, az országnak is, és rossz szolgálatot tesznek a nemzetnek is. Mert nem az a döntő, hogy a mai szemüvegen át máról-holnapra előnyösen ragaszkodjunk a múlt hagyományaihoz, ragaszkodjunk ahoz, ami van, hanem az a döntő, hogy lássunk előre, lássuk meg előre az eseményeket, hárítsuk el azokat s csináljunk olyan gazdasági politikát, amely kielégíti a szociális igényeket, amely kizárja az erupciókat és a rázkódtatásokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak arról van itt szó, hogy ez a birtokmegoszlás igazságtalan ós szociális viszonylatban egészségtelen, hanem arról is, hogy a nagybirtok nem azt a célt szolgálja, melyet szolgálnia kellene. Szó van arról, hogy az a nagybirtok nem ugy keletkezett, hogy valaki el kezdett kapálni, eljárt napszámba és szerezte igy egy-, két-, tiz-, száz-, ezer- és tízezer hold földet, hanem adományozás utján jött az létre bizonyos céllal és bizonyos kikötésekkel. (Ugy van! balfelől.) És ha igy jött létre, akkor keresni kell azt, hogy vájjon az a nagybirtok csak azt a célt szolgálja-e, mire adatott, keresni kell azt, hogy teljesiti-e azt a várakozást, mint hozzáfűztek és amiért adták. Ezt senki sem találja meg. Nem tartják fenn a végvárakat, nem tartanak hadsereget, nem tartanak fenn iskolákat, nem látják el az államkincstárt, nem folynak be jövedelmei a királyi kincstárba, hanem egyéni célokat, családi érdekeket szolgálnak és családok tulajdonában vannak. Halász Móric : Talán nem mindegyik ! Farkas István : Nem mindegyik, de a legtöbbje ! Elenyésző csekélység az, amely más célt szolgál. Nagyon kisméretű az és azt a csekély hivatást, melyet az oktatás terén imittamott a nagybirtok még betölt, az államnak kellene ellátni. Mert az állam jobban és tökéletesebben tudja ezt ellátni, mint ahogy azt az egyes ember, vagy az egyes felekezet szolgáiHalász Móric : Láttuk a kommunizmus alatt ! Farkas István : N e tessék a kommunizmusról beszélni, hanem tessék beszélni egy modern 56*
