Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-204

388 A nemzetgyűlés 204. ülése 1923. Amikor mi ezt kívánjuk, azt mondják nekünk, hogy ezzel ellentétbe jutunk saját felfogásunkkal, azt mondják, hogy a szociáldemokratáknak nem lehet érdekük, hogy igazságosabb földmegoszlás következzék be. Akik ezt állítják, nem ismerik a szociáldemokraták álláspontját, inert hiszen a régi rendszer megszüntetése, igazságosabbá tétele és a fejlődés irányába való beállítása maga az a szociális törekvés, melyet legelsősorban el kell érnünk, mert csak ez adja meg ebben az országban a modern gazdasági fejlődésnek azt a lehetőségét, melyet már a korábbi időszak, de különösen a mai kor feltétlenül kívánatossá tesz. Nem lehet elzárkóznunk, bárhogy akarunk is, az elől, — jellemző tünete ez a szabadelvű korszaknak — hogy a szabadelvű korszak nem szolgálta ezt a célt; hiszen a felserkenő modern kapitalizmusnak is az volt a célja, hogy nagybirtokot szerezzen magának, mert igy vélt beilleszkedni a nemesség keretébe, igy vette át annak szokásait. Azt látjuk, hogy az uj gazdagok ugyanezt a metódust használják és szintén azt hiszik, hogy csak akkor lesznek nagyurak, csak akkor illeszkednek bele a történelmi nemesség körébe, ha könnyen szerzett vagyonuk mellett nagybirtokuk is van. Igy azután ez a kiváltságos rendszer, amely a nagybirtok révén fennáll, gazdaságilag és politikailag a szabadelvű érában és az utóbbi években is csak erősödött, az ország kárára, a nép hátrányára. De nemcsak a 48-as idő óta, a háború előtt és a háború után állott fenn ez a helyzet ; most a trianoni Magyarországban még roszszabb a helyzet a birtokmegoszlás tekintetében, mint a régi nagy Magyarországon. Már számszerűleg is kimutattam itt — most nem akarok újra rátérni, — hogy a vagyoni eltolódás igazságtalanabb lett, mint volt Nagy-Magyarországon, hogy az osztálytagozódás élesebbé lett, hogy a nincstelen mezőgazdasági emberek száma nagyobb ma, mint volt Nagy-Magyarországon. Ha más szempont nem volna, mint tisztán ez az egy szempont, akkor ebből a szempontból is törekedni kellene egy mélyebb, messzebbmenő birtokmegoszlás lehetőségére, inert

/ hiszen nemzeti és szociális szempontok általában azt kívánnák, hogy a nincsteleneknek nagy száma apasztassék. A szociális megkötöttség, a földhöz való kötöttség nemzeti és szociális szempontból kétségtelenül azt jelentené, hogy lerögződnek, lekötődnek ide azok, akiket egyébkent semmi sem köt ide az országhoz és akiknek csak azt kell látniok, hogy róluk, nélkülük határoznak, hogy hiába Ígértek nekik földet a háborúban, hiába voltak a nagy, heroikus erőfeszítések, az ország most nem gondol arra, hogy ezek kiérdemelték a földet, és főleg nem gondol arra, hogy ha ez a nagy heroikus küzdelem újra előáll, akkor majd számon kérhetik ezek a nincstelenek azokat az ígéreteket, amelyeket a világháború alatt kaptak. T. Nemzetgyűlés ! A magyar politikának, a magyar történelemnek egész során végig szomorú szerepet játszik a nagybirtok. Abban, hogy a világháború után ugy feldarabolták, igen nagy szerepe van annak, hogy a történelem folyamán a birtokmegoszlás igazságtalan volt és voltak korszakok, amelyekben a birtokszerzésnek olyan lehetőségei voltak meg, hogy nyilvánvalóan ezek idézték elő a népek egy részénél a bizalmatlanságot az ország iránt, másrészt ezek a birtokviszonyok teremtettek egyes országrészekben olyan helyzeteket, melyek leévi december hó 10-én, hétfőn. hetővé tették azoknak az eseményeknek bekövetkeztét, amelyek bekövetkeztek. A történetírók egész sorára lehetne itt hivatkozni, akik a magyar történelmi eseményeket a földmegosziás szempontjából vizsgálják és taglalják. Sorra ki lehetne mutatni, hogy bizonyos időszakokban épen azért voltak forradalmi események, azért voltak belviszályok s azért volt több király ebben az országban, mert ezeknek révén földet akartak szerezni és szereztek is azok, akik az egyik vagy másik oldalra álltak. Földet adtak és földet vettek el; amelyik felülkerekedett, az kirabolta, kifosztotta birtokából a másikat és odaadta annak, aki hü volt az ő irányához. Ezek az események szomorú napjai a magyar történelemnek, de ha ilyen szomorúak is, még sem akarjuk belátni, hogy ebben a korszakban, a világháború után, amikor itt vannak a szociális bajok és amikor adva van a modern; gazdálkodásnak lehetősége, amikor a kártalanitott nagybirtok más úton-módon is megtalálhatná a maga számítását, — miért nem mennek messzebb a földreform tagozódásig, amely lehetővé tenné a nincstelen nagy tömegeknek földhöz való jutását. Ha igy történelmi távlatból vizsgáljuk az eseményeket — és azt hiszem, hogy vizsgálnunk is kell — akkor csak néhány adatra akarok hivatkozni. Grünwald Bélára, Acsádi Ignácra. Fraknói Vilmosra és még" más történészekre. Nem akarok sokat citálni, csak egy üár jellemző adatot hozok fel, amelyek alkalmasak arra, hogy különösen a mai viszonyokat meg világítsák s hogy a mi álláspontunkat teljesen igazolják magyar nemzeti szempontból s a masryar nép, a magyar állam szempontjából is. Az urak aztl hiszik, hogy mi azzal, hogy jólétet követelünk a tömegeknek, s azzal, hogy azt akarjuk, hogy a vagyonin ego szl ás igazság'osabb legyen, fel akarjuk forgatni a társadalmi rendet. Dehogy akarjuk ! A fejlődés lehetőségét ez adja meg s azok csinálnak forradalmat, azok ültetik el a forradalom lehetőségeit, azok teremtik meg az erupciók lehetőségeit, akik elzárkóznak a. fejlődós elől, akik mereven ragaszkodnak a fennálló gazdasági és politikai rendszerekhez, kiváltságokhoz és akik nem akarják útját egyengetni a fejlődés lehetőségének. A tömegek emelkedése, a tömegek jólétének fokozása, a dolgozó osztályok felemelkedése jelent kulturális haladást, fejlődést, nagy termelőképességet és jelent a mezőgazdaságban is több produktivitást, mint igy a nagybirtokrendszer mellett. Mondom, történelmi távlatból csak néhány példára akarok hivatkozni. Acsádi Ignác egyik munkájában azt írja arról a korról (olvassa) : »Ez a földindulás azonban nem csupán a mohácsi vész s a két király küzdelmeinek gyászos következménye. E mélyremenő politikai események, mint alantabb látni fogjuk, fokozták ugyan a gazdasági és szociális válságot, de bebizonyithatólag már jóval előbb, tulaj donképen közvetlenül Hunyadi Mátyás halálával kezdődött s évről-évre előrehaladt. Már az 1494—95-iki adóösszeirasban észlelhetők a betegség tünetei.« (Zaj a jobboldalon.) Várnai Dániel : A kormánypárt borzasztóan érdeklődik. Szabó István (nagyatádi) följdmivelésügyi minister : A kisgazdák beszédeinél önök sem voltak itt. (Zaj. Elnök csenget.) Farkas István (továbbolvas): »Már 1494-ről 1495-re nagy változások jelezvék a földbirtok-