Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

378 A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. bői a szempontból mondottam tehát ezt és ebből a szempontból fenn kell tartanom, hogy egy ilyen célokra szolgáló kölesönnek tényleg a íehető minimumnak kell lennie és hogy igyekeznünk kell helyreállítani államháztartásunkat a legrövidebb időn belül, épen azért, hogy minél kevesebb ilyen összegre legyen szükségünk, hogy igy azután abba a helyzetbe kerülhessünk, amelyben már lehetővé válik más célokra való kölcsönöknek a felvétele is. Kétségtelen azonban, hogy az a helyzet, hogy a rekonstrukciós időszak időközben rövidebb időtartam'ban állapittatik meg és hogy a deficit rövidebb idő alatt fedezendő, nagyobb erőfeszítést kivan a magyar közgazdaságtól és a társadalomtól, mint kivárnia abban az esetben, ha ez az időszak hosszabb időtartamban határoztatnék meg. Ez azonban tulajdonképen egy olyan jövőnek a kérdése, amelyet előre nem láthatunk. Nálunk, mezőgazdasági államban^ nagyon sok függ a termések eredményétől és nekünk, a kormányzatnak, amikor valamely programmot felállítunk, illetőleg egy javaslatot előterjesztünk, a legrosszabb lehetőségekkel is számolnunk kell, épen azért, mert hiszen nem vagyunk tisztában a jövő tekintetében. Én azonban a magam részéről nem gondolhatom és azt hiszem, senki sem gondolja Magyarországon, hogy abban az esetben, ha körülményeink tényleg jól alakulnak, ha tényleg olyan terméseink vannak, aminőket kilátásba vehetünk a békebeli viszonyok alapján, de amelyekre sajnos, klimatikus viszonyaink között soha teljes biztonsággal nem számithatunk, továbbá ha kilátásba vesszük az iparnak és a kereskedelemnek olyan tevékenységét, amelyre ezidőszerint a korlátozó intézkedések alatt nincs módjuk és lehetőségük : ekkor meg tudjuk csinálni azt a rekonstrukciós programmot ezalatt a rövidebb idő alatt is, természetesen nagyobb áldozatkészséggel, mint amelyet egy hosszabb időszak igényelt volna, és mindenesetre abban az erős bizakodásban, hoery valamely váratlan, különösen nehéz körülmény nem fogja meghiúsítani erőlködésünknek ezt a gyümölcsét. Még néhány pontot méltóztatott a képviselő urnák felemlíteni, amelyekre egész röviden válaszolni óliajtok. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztatott megemlíteni a jóvátételi terhek kérdését. Erre vonatkozólag tisztelettel megjegyzem, hogy a Népszövetségnek azt la bizottságát, amelyet Budapestre küldöttek volt ki helyzetünk tanulmányozására és gazdasági és pénzügyi viszonyaink megállapítása céljaiból, a jóvátételi bizottságnak egy kiküldöttje is elkísérte, épen azért, hogy a helyszínen ő is résztvehessen ezeken a tárgyalásokon és hogy a maga részéről informálva legyen a tárgyalások előrehaladásáról, főleg abból a célból is, hogy a jóvátételi bizottság, amelynek foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, hamarább legyen abban a helyzetben, hogy ezzel foglalkozhassak és hogy a meghozandó népszövetségi határozathoz a maga részéről állást foglalhasson. A londoni tárgyalásokon a jóvátételi bizottságnak ez a kiküldött je nem vett részt, mert hiszen ott népszövetségi tárgyalásokról volt szó, a népszövetség pénzügyi bizottsága állapította meg a maga jelentését. Már ez a körülmény is jelzi azt, hogy jóvátételi kérdésekről a mi tárgyalásaink, megbeszéléseink alkalmával, amelyek közöttünk, kiküldöttek és a népszövetség pénzügyi bizottsága között folytak, . évi december hó 7~én, pénteken. nem volt szó. A pénzügyi bizottság a maga részéről nem is illetékes a jóvátételi kérdések tekintetében való állásfoglalásra, ő a jóvátételi kérdéseket, illetve az egész helyzetet illetőleg annak a véleménynek leszögezésére, annak megállapítására szoritkozhatik, hogy ilyen rekonstrukciós programm és egy felveendő kölcsön szempontjából milyen helyzet áll elő Magyarország jóvátételi kötelezettségét illetőleg. Ez a jóvátételi kötelezettség le van fixirozva a békeszerződésben és szükséges, hogy egy kölcsönnek a felvétele, egy ilyen rekonstrukciós plánum felállítása alkalmával a hitelező megfelelő biztositása érdekében is ugy mint Ausztria esetében intézkedés történjék arra nézve, hogy a prioritás a zálogokat illetőleg ennek a kölcsönnek megadassék. Ebben a tekintetben azonban — mondom — a népszövetség, amely a mi rekonstrukciós plánumunkkal és a kölcsön kérdésével foglalkozik, nem terjedhetett ki ; ez olyan kérdés, amely még mostan megvitatás f tárgyát fogja f képezni és végleges eldöntést nyer a reparációs kommisszió határozatával. Ebben a tekintetben a magam részéről többet mondani nem tudok, nemcsak azért, mert nem akarok, hanem azért is, mert tényleg nem tudnék többet mondani, még ha akarnék sem. Ami a politikai egyezmények kérdését illeti, amelyet a t. képviselő ur szintén felvetett, meg kell jegyeznem hogy a dolog természete hozza magával, hogy a mi londoni tárgyalásainkon és azután a népszövetség kiküldötteinek itteni tárgyalásai alkalmával is ilyen természetű kérdésekről nem volt szó. Igenis elsősorban szükséges Magyarország érdekében is az, hogy a szomszédainkkal és általában az összes államokkal olyan normális viszonyba, olyan helyzetbe kerüljünk, amely a normális« a békebeli állapotoknak felel meg és amely megszünteti azokat a nézeteltéréseket, azokat a kellemetlen momentumokat, amelyek érintkezésünkben illetőleg együttélésünkben eddig felmerültek. Ebben a tekintetben előrehaladtunk és különösen lényegesen előrehaladtunk az utóbbi időben, amennyiben megkezdtük a tárgyalásokat nemcsak Cseh-Szlovákiával a függő kérdések rendezésére, hanem megkezdtük a tárgyalásokat immár Romániával is és azon az utón vagyunk, hogy Jugoszláviával is mielőbb megkezdhetjük kiküldötteink utján ezeket a tárgyalásokat. Ezeknek a tárgyalásoknak és a függő kérdések megoldásának mindenesetre meg lesz az a nagy jelentősége, hogy lehetővé teszi a barátságos gazdasági a pénzügyi közeledést egymáshoz és tisztába hoz kölcsönös kötelezettségeinkkel és tartozásainkkal egymással szemben, tehát tiszta képet teremt egyrészt a magyar közgazdasági élet és a magyar állami költségvetés szempontjából is, másrészt pedig lehetővé válván e viszonylatoknak újra felvétele, mindenesetre gazdasági megerősödésünket és a termelés érdekeit is elsősorban szolgálja. Tehát igen nagy jelentősége van magának a tervezetnek a végrehajtása szempontjából is, mert hiszen alig képzelhető, hogy mi egész gazdasági erőnket kifejthessük anélkül, hogy különösen szomszédos államainkkal, de azután minden egyéb állammal is olyan gazdasági relációba és helyzetbe kerüljünk, amely nem akadályozza kereskedőinket, iparosainkat és egész gazdasági szervezetünket a maguk tevékenységének kifejtésében. Mi ezekkel a tárgyalásokkal párhuzamosan is folytattunk és folytatunk állandóan fiig'gő kérdéseink megoldására irányuló tár-