Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. évi december hó 7-én, pénteken. 379 gyalásokat és remélem, hogy mindezekben a kérdésekben előbb-utóbb mindkét félre nézve kielégítő eredményre fogunk jutni. Az, amit a t. képviselő ur felvetett, hogy ezek a szerződések előreláthatólag- rosszak lesznek, erre igazán alig tudnék a magam részéről válaszolni mert hiszen annak idején a békében is voltak kis államok, amelyek nagy hatalmakkal szerződtek, anélkül, hogy ezek a szerződések feltétlenül rosszak lettek volna a kis államokra nézve. A nemzetközi szerződések, különösen gazdasági szerződések mindenkor csak a do ut des elvén épülnek fel és az a körülmény, hogy valakinek nagyobb hadserege vagy nagyobb politikai ereje vau, mint egy másik államnak, épugy mint a békében, remélem, a jövőben sem fog különbséget okozni abban a tekintetben, hogy az európai államok és általában a világ államai olyan gazdasági szerződéseket és megegyezéseket köthessenek egymással, amelyekbe mindegyik jó lélekkel mehet bele és amelyek kielégitőek mindegyikre nézve a maga szempontjából. Méltóztatott szóvá tenni a jegybank felállításának kérdését. Ebben a tekintetben a helyzet az, — és itten belekapcsolódom a deficit fedezésének kérdésébe is — hogy a népszövetség pénzügyi bizottságának javaslata szerint a rekonstrukció megkezdésének, a tervezet végrehajtásának olyképen kellett kezdődnie, hogy felállittassék a jegybank és ezzel eleve biztositék nyujtassék arra nézve, hogy itt fedezetlen jegykibo^sátás többé nem lesz. Ennek mindenesetre legerősebb biztositéka a jegybank felállítása; de ehhez szükséges még további előfeltételként az, hogy megszereztessenek és a kormányzat rendelkezéséire álljanak mindazok az eszközök, amelyek szükségesek ahhoz, hogy abban az átmeneti időben, amíg a külföldi kölcsön kibocsátására kerül a sor, a deficiteket tényleg a bankóprés igénybevétele nélkül fedezhessük. Ugyanez a helyzet volt Ausztriában, amely ugyancsak keresztülment ezen a processzuson. Ausztriában pedig a helyzet akkor, amikor a szanálás munkája megkezdődött, nehezebb és rosszabb volt, mert hiszen akkor igen nagy bizalmatlanság volt az egész osztrák közvéleményben még az osztrák államnak fennállási lehetősége iránt is, mig nálunk ebben a tekintetben igazán nem voltak és nincsenek kételyek. Én tehát azt hiszem, hogy ebben a tekintetben az a kívánalom amelyet kifejezésre juttatnak, érthető kívánalom,. : különösen ha tekintetbe veszem azt is, hogy a külföldi hitelezőnek a maga részéről is bíznia kell abban, hogy a terv megvalósul, hogy a magyar állani életképes, tehát azt akarja látni, vájjon a magyar állampolgárok, vájjon a magyar közgazdaság* bizik-e először is abban, hogy ez a programm végrehajtható, hogy a rekonstrukció munkája megvalósítható lesz. Ők azt akarják, hogy lássák, hogy ráléptünk arra az útra, amelyre már ráléptünk többizbeu anélkül, hogy sikert, értünk volna el épen a külföldi segítség hiánya folytán és azt hiszem, hogy mi ezt akkor, amikor tudjuk, hogy a népszövetség- a maga részéről a pártunkon van és igyekszik segíteni a helyzetünkön, ebben a reményben és a külföldi kölcsönben A r aló bizakodással bátran megtehetjük és a szükséges áldozatokat meghozhatjuk. Ami azt a kérdést illeti, hogy miben állanak ezek és hogy itten tulajdonképen micsoda áldozatokról van szó. azt kell mon dánom, hogy NAPLÓ xvn. fulajdonképen áldozatról nem lehet beszélni. Arról van szó, hogy az ember végre Magyarországon rendbehozza az állam háztartását, (Helyeslés jobbfelől.) hogy végre bevételeiből fedezhesse a kiadásait. Hiszen csak nem gondolja valaki Magyarországon, hogy az a helyzet amely ma van, örökké fog tartani. Rassay Károly: Nem tudjuk, hogy mi van! Kállay Tibor pénzű gym mister: Természetes, hogy ezt a helyzetet meg kell szüntetni, mégpedig minél előbb az ország jól felfogott érdekében kell megszüntetni. Természetes dolog tehát, hogy ezt el kell érnünk elsősorban azokkal az eszközökkel, amelyeket a kormányzatnak már eddig is rendelkezésére méltóztattak bocsátani, amikor meg méltóztattak szavazni azokat a különböző adótörvényeket és reformokat, amelyekkel foglalkoztunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a problémának megfelelő és helyes végrehajtásával a munka nagy része megoldható a jövőre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen, az egész komplexus nem volt befejezve. Természetes, hogy bármilyen helyzetben és bármilyen viszonyok között ujabb ilyen törvényekkel jöttem volna és jött volna minden pénzügyminister. De arról is meg vagyok győződve, hogy épen arra való tekintettel, hogy hová szokott kifejlődni egy ilyen lejtőn lefelé való haladás, azok az intézkedések, amelyekkel különben kellett volna jönnöm, jóval súlyosabbak lettek volna, mint azok, amelyekkel ebben a. helyzetben kell jönnöm, vagy fog kelleni jönnie másnak, mert hiszen a stabilitás biztosítása folytán megvan a lehetősége annak, hogy a meghozott törvények végrehajtassanak és azokkal tényleg eredményeket érhessünk el. Rá kell mutatnom itt arra is, hogy Magyarországon ma a megterheltetést fejenként 25 aranykoronában számítják. Magyarországon a békebeli megterheltetés ennek a kétszeresét tette ki. Ennek az összegnek elérése, azt hiszem, csak a békebeli állapotok visszaállitását jelentette volna, illetve jelentené akkor, ha a nemzeti jövedelem is tényleg ugy fokoztatott volna, amilyen arányú a nemzeti jövedelem a békében volt. Megoldhatatlan feladattal tehát abszolúte nem állunk szemben. Arról van szó, hogy nemzeti jövedelmünket, nemzeti termelésünket kell megfelelően előmozditanunk és fokoznunk . . . Beck Lajos: Kellett volna! itt volt a mulasztás! Kállay Tibor pénzügy minister: . . . hogy épen olyan könnyen birjuk el a megterheltetést, mint ahogy elbírtuk az ennek megfelelő megterheltetést a békében. Épen ez az a pont, amelyben mi azon az állásponton voltunk eredetileg, hogy ahhoz, hogy ezt elérhessük, hosszabb idő kell és ez az a pont, amelyben viszont a külföld véleménye, hite az, hogy Magyarország tegyen nagyobb erőfeszitést már most is addig is, aráig eléri azt, hogy abba a helyzetbe jut, hogy ugyanolyan keveset vagy ugyanolyan sokat jelentsen neki az adóztatás, amennyit békében jelentett, bár még nem értük el azt a nemzeti jövedelmet, amellyel békében ezen a területen rendelkeztünk. Mondom, arról van szó, hogy abban az átmeneti időben, amely eltelik a külföldi kölcsön felvételéig, megmutassuk bizalmunkat és hitünket a rekonstrukciónk iránt, hogy lássák a komolyságot törekvésünkben és ennélfogva 55
