Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. évi december hó 7-én, pénteken. 379 gyalásokat és remélem, hogy mindezekben a kérdésekben előbb-utóbb mindkét félre nézve kielégítő eredményre fogunk jutni. Az, amit a t. képviselő ur felvetett, hogy ezek a szerződések előreláthatólag- rosszak lesznek, erre igazán alig tudnék a magam ré­széről válaszolni mert hiszen annak idején a békében is voltak kis államok, amelyek nagy hatalmakkal szerződtek, anélkül, hogy ezek a szerződések feltétlenül rosszak lettek volna a kis államokra nézve. A nemzetközi szerződé­sek, különösen gazdasági szerződések minden­kor csak a do ut des elvén épülnek fel és az a körülmény, hogy valakinek nagyobb had­serege vagy nagyobb politikai ereje vau, mint egy másik államnak, épugy mint a bé­kében, remélem, a jövőben sem fog különbséget okozni abban a tekintetben, hogy az európai államok és általában a világ államai olyan gazdasági szerződéseket és megegyezéseket köthessenek egymással, amelyekbe mindegyik jó lélekkel mehet bele és amelyek kielégitőek mindegyikre nézve a maga szempontjából. Méltóztatott szóvá tenni a jegybank fel­állításának kérdését. Ebben a tekintetben a helyzet az, — és itten belekapcsolódom a de­ficit fedezésének kérdésébe is — hogy a nép­szövetség pénzügyi bizottságának javaslata szerint a rekonstrukció megkezdésének, a ter­vezet végrehajtásának olyképen kellett kez­dődnie, hogy felállittassék a jegybank és ezzel eleve biztositék nyujtassék arra nézve, hogy itt fedezetlen jegykibo^sátás többé nem lesz. Ennek mindenesetre legerősebb biztositéka a jegybank felállítása; de ehhez szükséges még további előfeltételként az, hogy megszereztes­senek és a kormányzat rendelkezéséire álljanak mindazok az eszközök, amelyek szükségesek ahhoz, hogy abban az átmeneti időben, amíg a külföldi kölcsön kibocsátására kerül a sor, a deficiteket tényleg a bankóprés igénybevétele nélkül fedezhessük. Ugyanez a helyzet volt Ausztriában, amely ugyancsak keresztülment ezen a processzuson. Ausztriában pedig a helyzet akkor, amikor a szanálás munkája megkezdődött, nehezebb és rosszabb volt, mert hiszen akkor igen nagy bizalmatlanság volt az egész osztrák közvéle­ményben még az osztrák államnak fennállási lehetősége iránt is, mig nálunk ebben a tekin­tetben igazán nem voltak és nincsenek kéte­lyek. Én tehát azt hiszem, hogy ebben a tekin­tetben az a kívánalom amelyet kifejezésre juttatnak, érthető kívánalom,. : különösen ha tekintetbe veszem azt is, hogy a külföldi hite­lezőnek a maga részéről is bíznia kell abban, hogy a terv megvalósul, hogy a magyar állani életképes, tehát azt akarja látni, vájjon a ma­gyar állampolgárok, vájjon a magyar köz­gazdaság* bizik-e először is abban, hogy ez a programm végrehajtható, hogy a rekon­strukció munkája megvalósítható lesz. Ők azt akarják, hogy lássák, hogy ráléptünk arra az útra, amelyre már ráléptünk többizbeu anél­kül, hogy sikert, értünk volna el épen a kül­földi segítség hiánya folytán és azt hiszem, hogy mi ezt akkor, amikor tudjuk, hogy a népszövetség- a maga részéről a pártunkon van és igyekszik segíteni a helyzetünkön, eb­ben a reményben és a külföldi kölcsönben A r aló bizakodással bátran megtehetjük és a szüksé­ges áldozatokat meghozhatjuk. Ami azt a kérdést illeti, hogy miben álla­nak ezek és hogy itten tulajdonképen micsoda áldozatokról van szó. azt kell mon dánom, hogy NAPLÓ xvn. fulajdonképen áldozatról nem lehet beszélni. Arról van szó, hogy az ember végre Magyar­országon rendbehozza az állam háztartását, (Helyeslés jobbfelől.) hogy végre bevételeiből fedezhesse a kiadásait. Hiszen csak nem gon­dolja valaki Magyarországon, hogy az a hely­zet amely ma van, örökké fog tartani. Rassay Károly: Nem tudjuk, hogy mi van! Kállay Tibor pénzű gym mister: Természe­tes, hogy ezt a helyzetet meg kell szüntetni, még­pedig minél előbb az ország jól felfogott érde­kében kell megszüntetni. Természetes dolog tehát, hogy ezt el kell érnünk elsősorban azok­kal az eszközökkel, amelyeket a kormányzat­nak már eddig is rendelkezésére méltóztattak bocsátani, amikor meg méltóztattak szavazni azokat a különböző adótörvényeket és refor­mokat, amelyekkel foglalkoztunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a problémának megfelelő és helyes végrehajtá­sával a munka nagy része megoldható a jövőre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen, az egész komplexus nem volt befejezve. Termé­szetes, hogy bármilyen helyzetben és bármilyen viszonyok között ujabb ilyen törvényekkel jöttem volna és jött volna minden pénzügy­minister. De arról is meg vagyok győződve, hogy épen arra való tekintettel, hogy hová szokott kifejlődni egy ilyen lejtőn lefelé való haladás, azok az intézkedések, amelyekkel kü­lönben kellett volna jönnöm, jóval súlyosab­bak lettek volna, mint azok, amelyekkel ebben a. helyzetben kell jönnöm, vagy fog kelleni jönnie másnak, mert hiszen a stabilitás bizto­sítása folytán megvan a lehetősége annak, hogy a meghozott törvények végrehajtassa­nak és azokkal tényleg eredményeket érhes­sünk el. Rá kell mutatnom itt arra is, hogy Ma­gyarországon ma a megterheltetést fejenként 25 aranykoronában számítják. Magyarorszá­gon a békebeli megterheltetés ennek a két­szeresét tette ki. Ennek az összegnek el­érése, azt hiszem, csak a békebeli állapotok visszaállitását jelentette volna, illetve jelen­tené akkor, ha a nemzeti jövedelem is tényleg ugy fokoztatott volna, amilyen arányú a nem­zeti jövedelem a békében volt. Megoldhatatlan feladattal tehát abszolúte nem állunk szem­ben. Arról van szó, hogy nemzeti jövedelmün­ket, nemzeti termelésünket kell megfelelően előmozditanunk és fokoznunk . . . Beck Lajos: Kellett volna! itt volt a mu­lasztás! Kállay Tibor pénzügy minister: . . . hogy épen olyan könnyen birjuk el a megterhelte­tést, mint ahogy elbírtuk az ennek megfelelő megterheltetést a békében. Épen ez az a pont, amelyben mi azon az állásponton voltunk ere­detileg, hogy ahhoz, hogy ezt elérhessük, hosszabb idő kell és ez az a pont, amelyben viszont a külföld véleménye, hite az, hogy Magyarország tegyen nagyobb erőfeszitést már most is addig is, aráig eléri azt, hogy abba a helyzetbe jut, hogy ugyanolyan keveset vagy ugyanolyan sokat jelentsen neki az adóz­tatás, amennyit békében jelentett, bár még nem értük el azt a nemzeti jövedelmet, amellyel békében ezen a területen rendelkez­tünk. Mondom, arról van szó, hogy abban az átmeneti időben, amely eltelik a külföldi köl­csön felvételéig, megmutassuk bizalmunkat és hitünket a rekonstrukciónk iránt, hogy lássák a komolyságot törekvésünkben és ennélfogva 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom