Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. pontból kell azután megitélnünk azokat az eredményeket, amelyekkel majd találkozni fogunk. Most még ilyen megítélésre váró eredmények nincsenek előttünk. Ezidőszerint még, hangsúlyozom, csak arról van szó, hogy a Nemzetek Szövetségének pénzügyi bizottsága elkészített egy tervezetet, amely azonban még tárgyalandó lesz ugy a népszövetségi tanács által, valamint hozzájárulást igényel a reparációs kommisszió részéről is. Ha mégis e jelentés lényegével, ennek fontosai) b pontjaival foglalkozni akarunk, ugy feltűnik az a különbség, amelyre már t. képviselőtársam rámutatott, hogy 250 millió koronában állapítják meg azt az összeget, amelyre a deficitek fedezése céljából nézetük szerint szükség van, és két és félesztendőben azt az időtartamot, amely alatt ilyen deficitek felmerülhetnek. Már most kétségtelen, hogy az az első tervezet, amelyet én annak idején a reparációs bizottságban benyújtottam, ötévi időtartamot jelölt meg a költségvetési rekonstrukció céljaira ; ennek megfelelőleg természetszerűleg az az összeg is, amely egy ilyen hosszú periódus alatt végrehajtandó rendezéshez kell, nagyobb összegben volt meghatározva. Később a tárgyalásaink, illetőleg a megbeszéléseink során ugy vettem ki és ugy éreztem nemcsak a népszövetség szakfér fiainak szavaiból, akik a maguk részéről már foglalkozva Ausztria ügyeivel, jól Ítélhetik meg a helyzetet, hanem azokéból a pénzügyi körökéből is, amelyektől elsősorban várhatjuk idényeink kielégítését, hogy ez a periódus túlhosszüra van szabva, hogy ilyen hosszít periódus nem alkalmas arra, hogy azt a megfelelő bizalmat keltse fel az európai államok és különösen az európai pénzkörök véleményében, amely szükséges, hogy deficitek fedezésére szolgáló kölcsönök rendelkezésünkre bocsáttassanak. Ennélfogva második pozíciómban egy rövidebb időpontot vettem fel, három és félévben jelölve meg azt az időt, amely alatt ezt a költségvetési rekonstrukciót megvalósítani gondolom s ennek megfelelőleg természetesen kisebb összeget is állítottam be ebbe a javaslatba. A Népszövetség pénzügyi férfiúinak véleménye szerint ez is túlhosszu időszak és ők a maguk részéről azon a véleményen vannak, — foglalkozván pénzügyi és gazdasági helyzetünkkel, és azon tapasztalatok birtokában, amelyeket már Ausztria esetében szereztek — hogy két és félévben lenne meghatározandó az ő nézetük szerint az az időtartam, amely alatt egy ország a maga költségvetési egyensúlyát helyrehozhatja. Itt meg kell jegyeznem azt, hogy a kormányzat, amikor a maga Javaslatát felállította és ezekből a liosszaibb időszakokból indult ki, a költségvetési ee-yensúlv helvreállítá<=án, ezen a szorosan budget-kérdésen kivül fiVvelembevette egyrészt a pénzügyi mérleg alakulásának kérdését is, másrészt pedig figyelemmel volt arra, hogv a bábomnak és az utána bekövetkezett ceménvek ousztitásai következtében, de eo-vóhként is termelésünk fnkrw.Viptása fóliából Masvarn-rszágon nasrvobb külföldi kanitálisva, invesztíciókra VPT

* e^üksé

0

'. n-m^W ÍnvesztiíT>óVns<l< £ç, p

Sq

/[ç k-nlföldi Irsmifálisból ixipa-cí7

r

!

ovf»'7hető töt-p-ne\ és be^^há^áso^uak sescífgÁcpval levndithet-iük fel srazd^sacrt és pénzügyi é"l+eünket utrv, bo<rv az az^an a "íövő minden vihaTH-Val szemben megállh^sson. Ez a két téuvező volt az, amelv a mi számitásainkba belejátszott és amely két tényező évi december hó 7-én, pénteken. 377 figyelembevétele és mérlegelése alapján óhajtottunk egy ilyen hosszabb időszakra jutni, A népszövetség pénzügyi bizottságának véleménye ezzel szemben az volt, hogy egy ilyen rekonstrukciós, ilyen deíicitfedezési kölcsön kizárólag csak a jelzett, már a kifejezésben megjelölt célra szoritkozhatik, hogy itt más belejátszódó célok eliminálandók, — ugy ezeknek a beruházásoknak, mint pedig a pénzügyi mérlegnek a kérdése — és hogy kizárólag csak avval és abból a célból lehet az európai pénzpiacok elé jutni, hogy a budget fedezésére szükséges összegeket fogjuk biztosítani és hogy ezt a budgetbeli egyensúlyt bizonyos rövid idő alatt a magúnk erejéből és igyekezetéből helyreállítjuk. Ök abban a meggyőződésben és véleményben vannak,— és ezt épen Ausztria példájára alapítják — hogy ha megtörtént a pénzügyi reorganizáció és rendbehozatott az államháztartás, azok a kapitálisok, amelyekre a közgazdaságnak szüksége van, maguktól megindulnak és bejönnek ebbe az országba — amint ezt tényleg látjuk is Ausztria esetében — és hogy lehetővé teszik itt a talaj megtermékenyitését anélkül, hogy még külön az ebben a programmban tervezett gondoskodásra szükség lenne. Ami egyébkent akár az erről való gondoskodást, akár a beruházások céljaira való gondoskodást illeti, ezt, amint jeleztem, külön kérdésnek tekintik; ennélfogva jelentésükbe felvettek egy passzust arra vonatkozólag is, hogy kilátásba veszik, illetőleg véleményük szerint az ország kilátásba veheti ilyen, az üzemek beruházási céljaira szolgáló kölcsönök felvételét akkor, amikor a budget egyensúlya, ez a nagy probléma, amely most előttünk áll, már a megoldás utján van, amikor már nem erre a budgetfedezési célra kell kölcsönöket szereznünk, hanem amikor a bizalmat már megszereztük azzal, hogy tisztán látják regenerálódásunkat és egy kölcsön kamatoztatásának a lehetőségét. Méltóztatott észrevétel tárgyává tenni azt a kijelentésemet, hogy egy kisebb kölcsön mindenesetre kisebb kamatoztatást is igényel és azt méltóztatott mondani, hogy felnőtt embereknek ilyent tulajdonképen nem kellene igyekezni leadni. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy abban az esetben, ha csak egy rekonstrukciós és deficitfedező kölcsönről van szó, akkor minden elméleti megállaoitás szerint ennek a lehető legkisebb összegekre kell szorítkoznia, mert itt nem olyan pénzek befektetését igényeljük, amely pénzek a maguk termelő ereiével fogiák biztosítani a maguk kamatoztatását és visszafizetését, hanem arról van szó, hogy az egész költségvetési helyzet rendeztessék, az egész államháztartási helvzet bozassék abba a pozícióba, amelyben tulajdonkénen már akkor kellene lennie, amikor az ember a külföldhöz vagy bármiféle hitelezőhöz fordul azért, hogy az neki pénzeket adjon kölcsön. Mindenesetre sokkal nagyobb bizalom, a bizalomnak igen nagy mérve kell ahhoz, hogy ilyen célra bocsássanak redelkezésre összegeket, mert hiszen rendes körülmények között — mondom —akkor szokott az ember pénzt kapni és akkor fordulhat bizalommal a r hitelezőhöz, ha az annak részéről jó üzletnek látszik, ha az az adós, aki kéri a pénzt, biztosítva van a maga tevékenységében arra nézve, hogy ennek a kamatoztatását és törlesztését megszerzi. Eb-