Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-203

374 A nemzetgyűlés 208. ülése 1928. évi december hó 7-én, pénteken. társam — ha jól tudom ~~ a tőzsde tÖnkretételét követelte. Eckhardt Tibor : Nagy tévedés ! Egészséges alapokra való fektetését és a játék kiküszöbölését kívántam Î Rassay Károly : Én pedig a magam részéről épen a tőzsdének szabad, nyugodt fluktuálását követelem. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Hogy játékteremmé vált a tőzsdeterem, az is természetes. Nemcsak azért, mert kereseti lehetőséget nyújtott, hanem azért is, mert a romló korona mellett egy olyan folyamat állott elő, amelyet semmiféle teóriával megakadályozni nem lehet. (Uű2/ van ! bal felől.) Most az államháztartás deficitjének fedezésére alkalmas pénzügyi erőfeszítéseket kívánnak a magyar közgazdasági élettől ; attól a közgazdaságtól kívánják ezt, amelyről megállapította a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur is ezelőtt egy félévvel, hogy katasztrofális romlás előtt áll. Ugyanez a helyzet, t. Nemzetgyűlés, az önálló jegybank felállítását illetőleg is. Ha jól tudom, 40 millió koronát akar az igen tisztelt pénzügyminister ur (Felkiáltások jobbfelől : Aranykoronát!) — aranykoronát, az természetes — a magyar jegybank alapjául meszerezni a magyar közgazdasági tényezőktől. Én nem tudom, hogy ez mikép és hogy fog sikerülni, legyen szabad azonban figyelmeztetnem a t. pénzügyminister urat, hogy amikor félévvel ezelőtt előterjesztette a népszövetség elé a maga jelentését, ott is megemlékezett az önálló jegybank felállításáról és ott azt mondotta, hogy ezt részben az osztrák-magyar bank likvidációja következtében ránk jutott aranytartalékból, részben * belföldi, részben pedig külföldi kölcsönből kivánja felállítani. Már most legyen szabad nekem azt kérdeznem, olyan hatalmas fejlődés elé került-e a magyar közgazdasági élet, hogy most egyszerűen felállíthatjuk vele szemben azt a követelést, hogy 40 millió arany koronát teremtsen elő saját erejéből, ugyanakkor, amikor saját erejéből kivánják előteremtetni vele azokat az összegeket is, amelyek az államháztartás deficitjének fedezésére szükségesek. És itt nem tudom megállni, hogy ne mutassak rá egy egészen komikus jelenségre, amely kétségtelenül nem azt mutatja, hogy a magyar kormány előterjesztéseit valami tiílságos komolysággal mérlegelték. Májusban_ az igen tisztelt pénzügyminister ur a hosszúlejáratú kölesönön kívül azt kívánta a népszövetségtől és a. jóvátételi bizottságtól, hogy 50 millió aranykorona sürgős kölcsön felvételéhez is kapjuk meg a szükséges előfeltételeket, és májusban azt mondta, hogy ha ezt az 50 millió aranykorona kölcsönt nem kapjuk meg azonnal vagy sürgősen, akkor olyan végkatasztrófa elé kerül a magyar közgazdasági élet. amelyért a felelősséget nem vállalhatja a kormány sem. Tisztelt Nemzetgyűlés! i^zóta elmúlt egy félév ; deficitjeink katasztrofálisan növekedtek ; a magyar közgazdasági élet tovább sorvad, és ma mégis egészen nyugodtan szemünkbe mondják azt, hogy nem 50 millió aranykorona sürgős kölcsönt adnak, hanem még tőlünk kivánják, hogy állítsuk föl 40 millió aranykorona költséggel a jegybankot és azonkívül teremtsünk elő 50—60, vagy nem tudom hány millió aranykoronát az államháztartás deficitjének fedezésére. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ez nem komolyság, ez alapjában véve játék egy ilyen nagy kérdéssel és erősiti azt a gyanút, hogy itt végeredményében a külföldi kölcsön nem az ország reorganizációjának alapjaként, hanem a kormány élete továbbtengetésének eszközeképen kezeltetik. (Ugy van ! balfelol.) Eckhardt Tibor: Mindig mondjuk! Az egyetlen exisztenciális bázis! Rassay Károly: Kénytelen vagyok megállapítani, hogy itt egy hallatlan va banajie-játék folyik a külföldi kölcsönnel. Tisztelt Nemzetgyűlés! Ezt a megállapítást alátámasztja Sir Wiliam Good urnák — aki, azt hiszem, a kormánnyal igen közeli nexusban van — nyilatkozata is. (Egy hang balfelol: Ki az?) Egy előkelő pénzügyi kapacitás, aki mindenesetre nagy jóindulattal foglalkozik a magyar pénzügyi helyzettel és aki, ugy tudom, a pénzügyi köröknek, általában a kormánynak bizalmát is a legteljesebb mértékben birja. Sir Wiliam Good a következőket mondja (olvassa): »Valószínű, hogy Magyarországra a közeljövő hozza a legnagyobb megpróbáltatásokat, — és mondja ezt a londoni pénzügyi tárgyalások eredményének ismerete után — amikor a világ pénzügyi bizalmának felkeltése céljából az országnak meg kell tennie a kezdő erőfeszítéseket és előzetes áldozatokat kell hoznia olyan átmeneti időben, amikor a pénzügyi eredmény még nem feltétlen bizonyosság«. Tehát hallatlan erőfeszítéseket kívánnak a magyar közgazdasági élettől. Propper Sándor: Elviszik az utolsó párnát is ! Rassay Károly: És ezzel szemben a legilletékesebbek — mert ha^ nem is hivataluknál,* de a tárgyalásokban való részvételüknél fogva illetékeseknek kell elfogadnom ezeket az urakat — arra utalnak, hogy áldozatokat kell hozni, súlyos áldozatokat akkor, mikor a pénzügyi eredmény még tulajdonképen bizonytalan, még legalább is nem garantált, nem biztosított. T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről mégis fel kell hogy vessem a kérdést, hogy amikor egyik oldalról ilyen súlyos nehézségek, ilyen siilyos aggodalmat keltő jelenségek vannak : mi az ok és mi az az előny, amiért nekünk ezt a rizikót kell viselnünk 1 Ha ezeket a külföldi jelentéseket olvasom — mint már bátor voltam az előbb is említeni — visszatér folytonosan egy mementó, és ez: a jóvátétel kérdése. Amikor az igen tisztélt pénzügyminister ur és a ministerelnök ur az első alkalommal a külföldi kölcsön megindításának tervéről tájékoztatták a nemzetgyűlés tisztelt tagjait — és így magam is és tisztelt barátaim is abban a szerencsében részesültünk, hogy a tervet velünk is közölték — akkor Peidl Gyula tisztelt képviselőtársammal együttesen azon aggodalmunknak adtunk kifejezést, hogy a kellő politikai atmoszféra előkészítése nélkül egy ilyen kölcsön tárgyalás megindítása azt eredményezheti, hogy a jóvátételi problémát a maga teljes ridegségében akuttá, aktuálissá fogja tenni. És kénytelen vagyok azt mondani, hogy a jóvátételi probléma valóban aktuálissá vált, mert semminemű megnyugtató és vigasztaló momentumot ezekkel a híradásokkal szemben nem olvastam, sem a külföldről, sem pedig a kormány jelentésében. Nem volna tökéletes ez a kép, ha meg nem emlékezném ugyancsak ezen külföldi jelentésekben visszatérő arról a jelenségről, hogy bizonyos politikai megegyezésekről és egyezményekről van szó Magyarország ós az őt körülvevő szomszédállamok között. Megnyugtatom a tisztelt Házat, hogy soha egy pillanatig se hittem azt, hogy külföldi befolyás fogja eldönteni azt, hogy Magyarországnak milyen kormánya legyem Soha ilyen naiv nem voltam. Mert meggyőződésem szerint egy ilyen dolgot ki lehet taktikával kényszeríteni, de a nemzetközi jogban brutális eszközökkel elérni lehetetlen. Azért tehát, mikor politikai egyezményekről olvasok, amelyek állitólagos előfeltételét fogják képezni a kölcsön sikerének, nem arra