Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
A nemzetgyűlés 203. ülése 1923. gondolok, hogy Bethlen István kormányának el kell mennie és helyébe más kormánynak kell beülni, hanem sokkal súlyosabb dologra gondolok, arra, hogy itt gazdasági és kereskedelmi politikai megegyezésekről van szó. Ez az amitől én félek, hogy mindahhoz amit felvetett ez a köl" csöntárgyalás — tehát a jóvátétel kérdéséhez — kapcsolódni fog még annak a gazdasági és kereskedelempolitikai egyezménynek kikényszerítése is, amely bizonyára nem a magyar gazdasági életnek fog majd előnyére válni, hanem azoknak az államoknak, amelyek ezeket a kedvezményeket a náluk levő többhatalom erejével ki tudják kényszeriteni. Eckhardt Tibor : Presszionálják! Rassay Károly: Nem csinálok titkot abból, hogy én az ellenőrzés kérdését általános szempontból nem mérem oly súlyos kritikával a mi viszonyaink között, mint azt némely oldalról teszik. Megmondom miért. Kétségtelen dolog, hogy egy kontroll a mi pénzügyi szuverenitásunkat súlyosan korlátozni fogja és költségvetési jogunkat illuzóriussá teszi. Amikor azonban en itt ezen a helyen négy év óta költségvetési jog nélkül látom az ország ügyeit vinni, akkor ne méltóztassanak tőlem azt kívánni, hogy ebben a kérdésben valami mélységesen felháborodjam. Azonban igenis átérzem, hogy a pénzügyi szuverenitás feladása a nemzet részéről nag3 7 on is súlyos áldozat, amelyet meg kell hozni, de csak akkor, ha az áldozat ellenében megfelelő ellenszolgáltatást kap a nemzet, és amelyet_ nem lelíet meghozni akkor, ha ellenszolgáltatás "nincs, vagy ha az ellenszolgáltatás nem garantálja azokat az eredményeket, amiket én deficitmentes államháztartás formájában és a magyar közgazdasági élet talpraállitásának meghatározásában jelölnék meg. Amióta ez a kölcsönügy tárgyaltatik, nem múlik el egyetlen nap, hogy ne kapnánk hivatalos jelentéseket, amelyek azt tartalmazzák, hogy a kormány milyen óriási sikereket ért el. Azt hiszem, ugy vagyunk már ezzel, mint a mesebeli királlyal, aki ruha nélkül járt, mig végre akadnia kellett egy bolond szabóiegénynek, aki figyelmeztette erre a királyt. Ha más nem akad, majd vállalom én ezt a megtisztelő szerepet, r hogy megmondjam őszintén, hogy azok az eredmények, amelyekre a kormány hivatkozik, nem eredmények és a kölcsöntárgyalások során a velünk szemben álló hatalmi erők kétségkívül teljes sikert és diadalt arattak. (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) Eckhardt Tibor: Ez igy van! Teljes kudarc! Szilágyi Lajos: Teljes kudarc a konzekvenciák levonása nélkül! Rassay Károly: Mert miként áll ma ebben a pillanatban a helyzet ? Ha a pénzügyi bizottság tervezete alapján és a hivatalos jelentésekben körvonalazott keretek között a külföldi kölcsön valóra válik, lesz minimális kölcsönösszeg, amelyet azok is, akik megszavazzák, csak két és félévi államháztartási deficit fedezésére tartanak elegendőnek, tehát a magyar közgazdasági élet helyreállítását ettől a kölesöntől várni nem lehet. Ez az egyik tény, amelyet kénytelen vagyok a velünk szemben álló hatalmi csoport sikere javára elkönyvelni, mert én Magyarország erejét gazdasági erejének helyreállításában látom. A másik siker az, hogy a magyar közgazdasági életet olyan erőfeszítések megtételére kényszeritik, ámenekre vonatkozólag még azok is, akik velünk szemben állítólag jóindulattal viseltetnek, kénytelenek olyan megjelölést használni, hogy ezek nagy megpróbáltatások olyan időben, amikor az egész koncepciónak pénzügyi sikere biztosítottnak még nem tekinthető. A harmadik siker, amit a tárgyalások során évi december hő 7-én, pénteken. 375 a velünk szemben állók elértek és amit mi elvesztettünk: a-jóvátételi kérdésnek teljesen aktuálissá tétele. A negyedik, aminek csak kontúrjait látom, de ahogy el tudom képzelni a tárgyalásoknak további folyását, azt hiszem, azzal mint valósággal kell számolni: a kereskedelem- és gazdaságpolitikai egyezmények, amelyek a magyar gazdasági élet kifejlődését nemhogy előmozdítanák, hanem egyenesen hátráltatni fogják. Az ötödik kétségtelenül a kontroll elfogadása, pénzügyi szuverénitásunknakfeladása, és az ország további életének és fejlődésének velünk szemben álló hatalmi erők gyámsága alá helyezése. Még azt is mind el tudnám képzelni, hogy ezeket az áldozatokat meg kell hozni. Azonban ha azt kérdezem, hogy mi az az előny, amit a kormány mindezek ellenében nekünk kilátásba helyez, azt kell megállapítanom, hogy mindössze az a 250 millió aranykorona kölcsönösszeg, amely arra szolgál, hogy az államháztartás deficitjét két és félévig fedeztessék. Szakács Andor: És a kormány megmaradjon ! Propper Sándor: A bankok és a nagybirtokok a mellényzsebből ki tudnák ezt fizetni. Rassay Károly: Érzi ezt maga a kormány is és amikor azt kell megjelölnie, hogy mi hát az a nagy eredmény, ami a külföldi tárgyalások után a nemzet előtt áll és rövid idő múlva talán nekünk szankcionálni kellene, nem tud a t. pénzügyminister ur egyebet mondani, mint azt, hogy nagy érték az, hogy bele tudunk kapcsolódni a külföldi, nyugati államok erkölcsi vagy szellemi érdekközösségébe. (Zaj half elöl.) A t. pénzügyminister ur ne haragudjék, de ezt az eredményt sokkal hamarább és sokkal olcsóbban el tudtuk volna érni, ha az önök kormányzati rendszere helyett más kormányzati rendszer jött volna . . . (Ugy van ! balfelöl.) Peyer Károly : Tavaly még tiszteltették a nyugatot! Rassay Károly: ... ha nem történt volna meg az, hogy valahányszor erről az oldalról elhangzott a követelés, hegy olyan bel- és külpolitika inauguráltassék, mely a bekapcsolódást lehetővé teszi, mindannyiszor a kormánj- és a kormányzati rendszer részéről egy elegáns, fölényes gesztussal elutasittatott a közeledés gondolata. Propper Sándor: Tiszteltetjük a nyugatot, ez volt a válasz! Rassay Károly: Én azonban nem rekriminálni akarok ebben a pillanatban; még azt a pikáns kérdést se teszem fel, hogy a 250 millió aranykorona kölcsönt mennyivel fogja terhelni az a sok külföldi utazás, amit az eredmény elérésére, megengedem, kénytelenek megtenni. A magam részéről csak azt kívánom ebben a pillanatban, hogy méltóztassék a kormánynak teljes őszinteséggel és minden részletében felfedni azokat a tárgyalásokat, amelyeket a kormány a külföldön folytatott és méltóztassék megvilágítani azokat a szempontokat, amelyek a kormányt a legközelebbi kritikus időben vezetni fogják. Méltóztassék megjelölni azt a határt, amit a kormány az áldozatkészség és a külföldi kölcsönösszeg tekintetében, az ellenszolgáltatásoknak pontos lemérése^ mellett helyesnek, szükségesnek és üdvösnek talál. Én a magam részéről a legsúlyosabban elitélem a kormánynak azt a magatartását, hogy ezt a kérdést noli me tangere módjára titok alatt kezeli, és nem hajlandó a magyar közvéleményt megfelelőképen felvilágositani. A titkos diplomácia eayszer már igazán kellene hogy véget érjen. Az ilyen kérdés a közvélemény elé tartozik. ; Sokat hivatkoznak az urak Angiiára. Azt hiszem
