Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
A nemzetgyűlés 20B. ülése 1923. évi december hó f~én, pénteken. &?3 inert hiszen a pénzügyi kormánnyal szemben a kritikát mi fogjuk gyakorolni — »... hogy lehetőséget kell nyújtani Magyarországnak a kölcsön utján, hogy fokozatosan eleget tehessen jóvátételi fizetéseinek.« Méltóztatnak látni, hogy itt nem sporadikus jelenséggel állunk szemben, hanem, majdnem azt mondhatom, következetesen visszatér az a megállapitás, hogy a magyar kölesönnel kapcsolatosan aktuálissá válta jóvátételi fizetések kérdése. Hogy ez miképen lesz törlesztendő, ebben a tekintetben felvilágosítás nem áll rendelkezésünkre. Eckhardt Tibor: A Temps, a francia külügyministerium félhivatalos lapja, vezércikkben irta meg. Rassay Károly : Ha most figyelembe vesszük ezeket a nyilatkozatokat, ezeket a hivatalos és félhivatalos közleményeket, meg kell állapitanunk, hogy a most folyó külföldi kölcsöntárgyalásokkal kapcsolatban vannak olyan aggasztó jelenségek, melyek mellett, az én véleményem szerint, a magyar nemzetgyűlés, melynek tagjai kezében van letéve végeredményben a döntés és a tárgyalások irányításának joga : némán, hallgatagon nem állhat meg. Itt van mindenekelőtt a kölcsön összegének kérdése. Mint méltóztatnak tudni, amikor az igen t. pénzügyminister ur és a kormányelnök ur elindultak a külföldi kölcsön jelszavával, 550, respektive 650 millió hosszúlejáratú kölcsönt kértek az entente-tól, kértek pedig arra célra, hogy 5 évre felosztott szanálási Programm alatt ezzel fedezzék a magyar állani háztartásának deficitjét. Amikor a kormány ezt az összeget kérte, a magyar közgazdasági élet, az állampolgárok teherviselőképessége az én véleményem szerint feltétlenül kedvezőbb helyzetben volt, mint ma van, hiszen ez a tervezet egy, —- ha jól tudom — 12 eentirne-os korona mellett lett kiszámítva. Ezzel szemben ma egy 3 centime-os, alapjában véve talán 1*65 eentime-os korona állása mellett a pénzügyi bizottság 250 millió aranykoronát talál alkalmasnak arra, hogy a magyar államháztartást két és fél év alatt rendbehozza és a magyar államháztartás deficitjét fedezze. Hát, azt hiszem, semmi körülmények között nem vall arra, hogy a kormány propoziciőit kellő komolysággal fogadták volna, az, ha ilyen differencia keletkezhetik a kormány tervei, kívánsága, számításai és . a pénzügyi bizottság meg" állapításai között. Én efölött nem tudok olyan egyszerűen napirendre térni, mert az én meggyőződésem az, hogy Magyarország gazdasági rekonstrukciója máskép el nem képzelhető, mint ha a kormány eredeti számításai fogadtatnak el alapul, mert csak abban az esetben lehet remélni, hogyha külföldi kölcsön tényleg ugy meg tudja termékenyiteni a. magyar közgazdasági életet, hogy itt a reorganizációt létre lehet hozni, hogy a reorganizáció megindulhat. Az én véleményem szerint tehát a kormánynak ezen tárgyalások alkalmával nem szabad könnyen feladnia eredetileg elfoglalt álláspontját, hanem, igenis, az ország gazdasági viszonyainak helyes ismeretével és tudatában, eredeti tervéhez kell ragaszkodnia. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy ez végeredményben nem tőlünk függ. Bocsánatot kérek, ez kétoldalú üzlet, ez tőlünk is függ, mert ha a kölcsönt elfogadjuk, azért ellenszolgáltatásokat kell vállalnunk és teljesítenünk. Amikor tehát lemérem, hogy az ellenszolgáltatásokat elvállaljam és teljesitsem-e, igenis szükséges, hogy a nyerendő összeget is a maga teljes összegében kívánjam a jóvátételi bizottság által megállapítani. Hiszen csak nem kívánhatja a kormány, hogy én is elfogadjam azt a naiv argumentálást, amelyet a közvélemény előtt hangoztatott, hogy tulajdonképen még sokkal jobb, ha kevesebbet kapunk, mert akkor kevesebbet kell visszafizetnünk és kevesebb lesz a kamatteher. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék megengedni, de az ilyen argumentálás végeredményben teljes lebecsülését jelenti a magyar közvéleménynek, amelyet ilyen naiv argumentumokkal lehet sikertelenség esetében megvigasztalni vagy legalább is megvigasztalni próbálni. Eckhardt Tibor: És micsoda rezsiköltségek vannak ebben a kölcsönben ! Pikler Emil: Többe kerül a leves, mint a hu s Î Rassay Károly: Ami már most azt illeti, hogy a t. pénzügyminister ur homályos célzásokat tett arra, hogy esetleg egy további kölcsönt is fogunk kapni, kénytelen vagyok rámutatni, hogy azokból a híradásokból, amelyek elfogulatlan messzeségből foglalkoznak a magyar kölcsönnel, egyetlenegy olyan momemtum sem ismerhető fel, melyből meg lehetne állapítani, hogy ez után az első kölcsön után még egy ujabb kölesönt kaphatna a magyar állam . . . Eckhardt Tibor : Jóvátételi célra ! Rassay Károly : . . . abból a célból, hogy az államháztartást rendbehozza, vagy a közgazdasági életet rekonstruálja, reorganizálja. Ha van rá célzás, — mint ahogy ezekben a nyilatkozatokban van rá célzás — akkor ez oda tendál, hogy ujabb kölcsönt fogunk kapni abból a célból, hogy a magyar állam meg tudjon felelni a jóvátételi kötelezettségeknek. Eckhardt Tibor : Ujabb terhek mellett ! Rassay Károly : A második kikötés, amely arra vonatkozik, hogy mielőtt a magyar állam a külföldi kölcsönhöz hozzájutna, kénytelen legyen saját erejéből fedezni az államháztartás deficit-jét és hogy saját erejéből kénytelen legyen a magyar jegybankot felállítani, olyan súlyos momentum, amely mellett szintén nem lehet szó nélkül elhaladni. Az én véleményem az, hogy a magyar gazdasági élet nem képes olyan erőfeszítésre, mint amilyent e tekintetben vele szemben kilátásba helyeztek. Én nem tudom olyan könnyen elintézni ezt a kérdést, mint ahogy azt egyik t. képviselőtársunk tette, aki beledobta a közvéleménybe a kónyszerkölcsön gondolatát, vagy az igen t. pénzügyit]inister ur, aki beledobta a közvéleménybe az erősebb adóztatás gondolatát, mert meg vagyok róla győződve, hogy az ilyen ut végeredményben olyan gazdasági depressziót fog Magyarországon előidézni,.. . Beck Lajos : Már elő is idézett ! Rassay Károly: ... amely mellett nem produkálunk majd uj adóalanyokat, hanem végeredményben az adóalanyok egész sora fog kidőlni a telj esi tés lehetőségének keretéből. Hiszen elegendő volna utalnom az elmúlt napok történetére. Ahogy a kényszerkölcsön és a súlyosabb adóztatások gondolata belekerült a magyar közvéleménybe, pánik, ijedelem tört ki és a közgazdasági életben valóságos déroute állott elő. És ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez csak a tőzsdére terjedj ki, mert hiszen azzal szoktak argumentálni, — és nem tudom magamtól megtagadni azt a jelzőt, hogy bizonyos cinizmussal argumentálnak ezzel — hogy miért mennek a tőzsdére, s argumentálnak épen azok, akiknek pénzügyi politikája a munkakereseti lehetőségeket itt az országban tönkretette s az egész középosztályt erővel behajtotta a tőzsde kapuján. {Ugy van! balfelöl.) Eckhardt Tibor: Végre belátják! Folyton ezt mondom! Rassay Károly: Én ezt belátom, de hogy milyen tekintetben vagyok most e pillanatban tisztelt képviselőtársam gondolatkörébe belekapcsolódva, azt nem látom, mert tisztelt képvíselő54*