Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-203
A nemzetgyűlés 20S. ülése 1923. Rá akarok térni, t. Nemzetgyűlés, a gazdasági felügyelők kérdésére. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én nagyon jól emlékszem, hogy amikor ezt az állast kreáltuk, akkor az összes illetékes faktorok ugy képzelték, ezek a gazdasági felügyelők legnagyobbrészt azért lesznek a vidékre kiküldve, hogy a falusi nép, a magyar földmivelők támogatására legyenek, ugy képzeltük, hogy ott lesz majd a járásban a gazdasági felügyelő, aki azt az egyszerű, becsületes, szegény földmivelő embert, akiknek, mondom, nincs módjában tanácsadókat felfogadni, sokszor ügyvédeket drágán megfizetni, felvilágosítja, hogy mi jár neki, hogyan kell valamit kérelmezni, miként kell eljárni, hogy hozzájusson ahhoz, amit a törvény számára előir. Mert én törvény és törvény között különbséget nem ismerek; ha van egy adótörvény és azt végrehajtják, akkor ezt a földreformtörvényt is épen ugy kell végrehajtani, különbség nincs! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) t Ha azt a kisgazdát az adóvégrehajtó megtalálja, akkor miért nem találja meg a gazdasági felügyelő, vagy a földmivelésügyi ministeriumnakmás kiküldött közege is, hogy megmagyarázza: »Atyámfiai, hoztak egv törvényt, ez nektek ezt és ezt a jogot adja; így éljetek ezzel, ezt kell nektek megtennetek, hogy földhöz jussatok!« Kevés ember ismeri az országot ugy, mint én, aki végigjártam ezt az országot és, sajnos, nagyon kevés ilyen gazdasági felügyelővel találkoztam. Nagy Ernő: Egy volt Beregben, azt is elcsapták! (Derültség.) Egy volt tényleg, azt is elcsapták! (Egy hang jobbfelől: Ki volt az?) Rácz Pali! Meskó Zoltán: Én ilyen, hivatásának magaslatán álló gazdasági felügyelővel nagyon ritkán találkoztam. Dénes István: Én hasonlóképen ! Meskó Zoltán: Sajnos, találkoztam már olyannal, aki akkor, amikor a biró felszólította, hogy mondjon szakvéleményt, azt felelte: »Majd megvárom, mig a biró ur Írásban meghozta a határozatát.« Erre a biró. nagyon helyesen, azt mondotta: »Tisztelt gazdasági felügyelő ur, akkor már nem vagyok kíváncsi a szakvéleményére, bízza csak azt a nagy uradalom jogtanácsosára!« Legtöbbször azt látjuk, — lehet, hogy ez látszat, de én azt tapasztaltam, — hogy ezek a gazdasági felügyelők mindinkább a nagybirtokoshoz, a megváltandó birtok tulajdonosához húznak. A novella gondoskodik arról, hogy a vendégszeretetet ne lehessen igénybevenni sem a bírónak, sem a gazdasági felügyelőnek. Ezt nagyon helyesnek tartom. Meni mondom én azt, hogy egy magyar úriembert, egy gazdasági felügyelőt vagy egy független birót egy jó ebéddel vagy vacsorával le lehet venni a lábáról. De hiába, a népben megvan az a gondolat, hogy: »Most jól bepaprikázott, jó ebédet, jó vacsorát kapott és most bizonyosan ellenem fog dönteni!« Nem mondom, hogy igy van, talán soha sincs igy, mert nem hiszem, hogy valakit egy ebéddel, vacsorával befolyásolni lehessen, hogy a véleményét megváltoztassa, — de ez mindenesetre egy kis hangulatot csinál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A hangulatot értem annál a szegény földmi velő embernél, aki sóvárogva várja azt az időt, hogy mikor fejezik be az ebédet és mikor folytatják a tárgyalást. Nagyon üdvös lenne, — és ennek keresztülvitelére én nagyon kérem a t. földmivelésügyi minister urat, — ha a novella kapcsán ezeknek a gazdasági felügyelőknek vezérfelügy élője — nem tudom, hogyan hivják őt, mi a hivatalos címe, de a legmagasabb főnökük — összehívná őket egy értekezletre s ott a minister ur megmagyaêvi december hó 7-én, pénteken. 369 rázná vagy megmagyaráztatná nekik a törvényt, megmondaná, hogy mit kivan tőlük. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Megtörtént ! Meskó Zoltán : Ha aztán ezek igy ki lesznek oktatva, a minister ur súgjon egypár biztató szót a fülükbe, (Derültség.), akkor ezek meg fogják érteni, hogy mit jelent gazdasági felügyelőnek lenni, az a földmivelő nép pedig a perifériákon látni fogja, hogy a novellával tényleg egy egészségesebb szellem is jött a gazdasági felügyelői karba. Dénes István: A súgás a fontos! Minister ur, súgjon ! (Derültség.) Kuna P. András: Voltak már összehiva többször, ott is ellenezték! Dénes István: Mert mindig a másik oldalról, a tizezerholdasok súgnak nekik, ez a baj! Mándy Samu: Terád nem hallgatnak? Dénes István: Én nem tudok súgni nekik! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Majd részletesen teszek módosító indítványokat, most csak a nyilvánosság kérdésére óhajtok kiterjeszkedni. Az Országos Eöldbirtokrendező Bíróság tárgyalásai ujabban a novella szerint — r ugy tudom, hogy a minister ur intenciója ellenére — nyilvánosak lesznek. Nagyon kedvező benyomást gyakorol és első hangzásra nagyon jól hangzik, hogy: »nyilvános«. Hiszen a magyar ember nem szereti a titokzatosságokat, nyilvános tárgyalásokat akar azért, hogy juszticmord-ok ne történhessenek, r és hogy mindenki elmondhassa ott a saját véleményét s a biró mind a két felet hallgassa meg. Amikor ezt nekem elmondották, én is nagyon természetesnek és plauzibilisnek tartottam, mikor azonban tovább gondolkodtam rajta s azt tapasztaltam és hallottam, hogy most már a nagybirtok tulajdonosának módja lesz ügyvéddel képviseltetni magát s ő mindenesetre a legjobbakat, a legeszesebbeket fogja kiválasztani, mert módja van hozzá, és azok fel fognak vonulni s érveikkel meggyőzik azt a birót, aki nem mindig szakértő a kérdésekben : akkor beláttam, hogy mindenesetre előnyösebb helyzetbe jut az a nagybirtokos, aki ügyvédekkel képviselteti magát, mint az a szegény kisember, akinek nincs módjában ügyvédet fogadni és ránézve — ő azt hiszi a legjobb, de szerintem — a legrosszabb esetben majd olyan mozgó fiskálisokat fogad, akik már utazgatnak szerte az országban, keresik a nincsteleneket és 10—20 kiló búzát vagy rozsot kérnek tőluk holdanként a képviseltetésért. Majd ilyenek jönnek, szileneiumos ügyvédeket vagy hasonlókat szabadítunk az Országos Földbirtokrendező Bíróságra és a szegény földmivesnépre, akiknek nem minden esetben bízom a teljes korrektségében. (Egy hang jobbfelől: Jó helyre beszél! Épen mellette ül Dénes !) Dénes István : Igaza van neki ! Tökéletesen ! Meskó Zoltán : Annak a népnek a nevében, amelyet mindig képviseltem és amelyet mindig képviselni fogok, amig itt leszek, mert hangsúlyozom, hogy én a falu pártjának vagyok a tagja és elsősorban az elhanyagolt falu képviselőjének tekintem magam, a falun pedig azokénak, akik legjobban rá vannak szorulva, mondom, ezeknek a szegény nincsteleneknek a nevében tiltakozom a nyilvánosság ellen s követelem, hogy a mostani eljárás maradjon meg azért, mert nincs módjában helytállani a harcban. Én versenyt csak ugy tudok elképzelni, ha egyforma feltételek mellett, egyforma fegyverekkel veszik fel a küzdelmet, de amikor az egyiknek a kezébe fegyvert adok, a másiknak a, kezében pedig csak a koldusbot A~an, akkor az utóbbi nem állhatja a harcot.
