Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-189
A nemzetgyűlés 189. ülése 1923, azért, mert vártunk egy bizottságot. Én nem tudom, a t. ministerelnök urnák nincs apparátusa arra, hogy megtudakolja, hogy körülbelül mikor érkeznek ide ezek a közegek és tényezők, hogy nem közölnek velünk pontos határidőt? így mindig, mint egy mumust emlegetik az ideérkezőket, hogy jönni fognak. (Egy hang a középen: Jön! Jön! Ki jön?) Mi röviden azt szeretnők kérdezni mindazoktól, akik ebben a kérdésben dönteni hivatottak, hogy igen vagy nem? A huzavona miatt most már fokozottabb mértékben gyanakszunk; azt hiszszük, hogy ellenségeink részéről csapda vagy tőrbecsalás készül ellenünk. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) A kormány részéről pedig az ilyen esetben szükséges rókaravaszságot — ugy látjuk — at. kormányelnök ur nem erre a kérdésre és annak ágazataira forditja, hanem csak a belpolitikában érvényesiti. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Mi félünk ennek a kölcsönnek a feltételeitől és azt mondjuk, hogy mesebeszéd az, (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobhfelől.) hogy ennek a külföldi kölesönnek nem lesznek politikai kikötései; legfeljebb abban lesz majd különbség, hogy azok a kormányok vagy egyéb hivatalos közegek, amelyek ebben a kérdésben tárgyalnak vagy döntenek, nem fognak politikai kikötéseket tenni, de félek tőle, hogy talán azok a bankok vagy egyéb tényezők, amelyek a kölesönt nyújtják, fognak majd politikai kikötéseket tenni. Örömmel olvasom a ministerelnök urnák önérzetes nyilatkozatait, melyeket vidéki körútján ebben a kérdésben itt-ott hallat. Őszintén meg kell azonban mondanom, hogy én a t. ministerelnök urnák ebben a gerinces voltában erősen kételkedem, mert aki megtette azt, hogy ententebeavatkozásra kiadta a koronás királyt, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) aki megtette azt, hogy entente-kivánságra detronizálta a dinasztiát, annak részéről nagyon különös ennek az önérzetnek hangoztatása. (Zaj.) Maday Gyula: Ez a dinasztia meg kiszolgáltatta az országot! (Zaj.) Szilágyi Lajos: De ezenfelül végzetes szerencsétlenségnek tartom, hogy a ministerelnök ur kőrútjában az egész ország területén propagandát csinál annak az álláspontnak, hogy a nemzet egyedül nem tud boldogulni. Félek attól, hogy a ministerelnök urnák ez a propagandája kishitüvé, kislelküvé és bátortalanná teszi a nemzetet. (Taps a balközépen és a baloldalon.) Zsirkay János: Mit keresnek a szénkartellek egy év alatt? Szilágyi Lajos: Hivatkozhatom itt a t. ministerelnök ur egyik legerősebb oszlopára, Platthy György t képviselőtársamra, akinek nagyon számontartottam azt a beszédét, amelyet 1918 október 22-én mondott el, mint gyászbeszédet, a nemzeti munkapárt fölött. Akkor Platthy György képviselő ur a következőket mondotta (olvassa): »Megbukott az a rendszer, amely évtizedek óta a nemzetben állandóan a kishitüséget, a kislelküséget, a bátortalanságot növelte.« Azután ezt mondta (olvassa): »Megbukott az a rendszer, amely minden nemzeti törekvést lekicsinyelt, amely ahelyett, hogy a nemzetet önérzetre, bátorságra buzditotta volna, állandóan és folytonosan a tehetetlenséget, a kötöttséget tárta szemei elé, és ahelyett, hogy az erőt a nemzetből meri tette volna, mindig Bécs felé — most a t. ministerelnök ur Paris felé — kandikál.« Maday Andor: Önök követelik tőle legjobban ! A t. ellenzék. Hipokrizis ez, nem politika. Haller István: Az a kérdés, hogy ő követelte-e! Szilágyi Lajos: Ez az a politika, amelynek egyik jellegzetes eseménye Daruváry külügyXAPLÓ XVII. évi oldóber hé 30-án, kedden. 29 minister urnák tegnapi eljárása, aki eléggé el nem Ítélhető módon személyesen megjelent Budapesten egy olyan ünnepélyen, amelyen a csehszlovák köztársaság megalapításának évfordulóját ünnepelték. (Zaj és felkiáltások a balközépen és a baloldalon: Hallatlan !) Baross János: Jubiláltak, hogy a Felvidéket elszakították! Ennek örülünk! Erre megyünk bankettezni ! Meskó Zoltán: Pezsgőztek. Baross János: Erre nincs példa a magyar történelemben. Eckhardt Tibor: Ehhez hasonló botrány még nem történt. (Folytonos zaj.) Zsirkay János: Egy év múlva le fogja tagadir. Lendvai István (közbeszól). Elnök: Csendet kérek. Lendvai képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Baross János: Nem is Parissal, de Prágával szemben. Az ember szégyeli, hogy magyar. Elnök: Baross képviselő urat kérem, méltóztassék csendbem maradni. Baross János : Meghajiom, de nagyon nehéz ! Horváth Zoltán : Az olasz egység ünnepén miért nem voltak I Szilágyi Lajos : Nem akarok most hosszasabban időzni ennél a kérdésnél és nem akarok rámutatni a cseh-szlovák kormánynak vagy követségnek arra az eljárására, hogy épen Budapesten, csonka Magyarország székhelyén tartanak kihívó és vakmerő módon ilyen ünnepélyt. (Zajos felkiáltások a balközépen és a baloldalon : Hallatlan!) de rá kell mutatnom arra, hogy az, hogy hogy ezen a reánk nézve kihívó és arcpirító ünnepélyen megjelent egy magyar minister, igenis nem mutat arra a gerincre.^ amelyet a ministerelnök ur a szolnoki színházban és a balassagyarmati vármegyeház udvarán emlegetett. Ismétlem tehát, hogy a külföldi kölcsön kérdése szerintünk nem ok arra, hogy a nemzetgyűlés széjjelmenjen, nem ok arra, hogy a reánk váró munkahalmazt el ne végezzük. Már múltkori felszólalásomban egész sereg teendőt soroltam fel. Mindannyi égetően sürgős teendő, mindannyit a kormányelnök ur vagy a kormány egyegy tagja ígérte meg. A kormány tagjait köti tehát adott szavuk, a kormánypártot pedig az a Programm, melyet a választáson választói előtt hirdetett. Azóta az akkor felsorolt munkahalmazon kivül felmerült még a lakásrendelet kérdése is, amelyről nem akarok hosszabban beszélni, mert Farkas István t. képviselőtársam már fejtegette ezt a kérdést. Annyi bizonyos, hogy az a bizottság, amely a lakásrendeletet tárgyalta, különös módon viselkedett. A drágasági bizottság először elhatározta, hogy nem is tárgyalja a rendeletet — ezen a gyűlésen mint hallgató én is résztvettem, — később pedig kiosztottak a bizottság tagjai között egy rendelet-tervezetet és a bizottság mégis beleesett abba a hibába, hogy ezt tárgyalta, anélkül, hogy megelőzőleg megismerhette, vagy elolvashatta volna. Azt kell, hogy mondjam, — bár nem akarom a Ház egyik bizottságát sem megsérteni, — hogy a drágasági bizottság magatartása ebben a kérdésben kissé komolytalan volt. Rassay Károly: Miért nem jött segítségünkre a képviselő ur? Szilágyi Lajos: A t. népjóléti minister ur az első ülésen nem ismertette a terveit... Ugron Gábor: Ismertette! Szilágyi Lajos : ... a második ülésen is csak akkor mondott expozét, amikor már aziránt tettek javaslatot, hogy a bizottság halassza el a tárgyalást-és tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek.
