Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-189

30 "A nemzetgyűlés 189. ülése 1923, évi október hó 30-án, kedden, A t. népjóléti minister ur és mások is nyilatkoztak a lapokban, hogy tárgyaltak a kormány részéről az ellenzékkel. Le kell szegeznem, hogy nem tudunk róla. Rassay Károly : Azért még megtörténhetett Gr. Bethlen István ministerelnök : Jelen sem volt ! Ott sem volt ! Szilágyi Lajos : Nem tudok róla, pedig a parlament egyik frakciójának ügyeit intézem. Ha tehát a kormány az ellenzékkel érintkezésbe lépett volna, erről tudnom kellene. Hasonlóképen tagadom, azt, hogy a polgári ellenzék a kormánnyal elbán a kérdésben megegyezett volna. Ilyen egyezségről semmit sem tudok. Szerintem ezt a kérdést már régen törvényhozási uíon kellett volna szabídyozni, mert az az álláspontom, hogy ha a magántulajdonhoz nyúlok, akkor kerülöm a rendeletekkel való működést, hanem törvényhozási útra terelem a kérdést, hogy a törvényhozás akarata érvényesüljön. Ez volt akkoriban még, ugy tudom, összes ellenzéki képviselőtársaimnak egyhangú álláspontja. Nem tudom, hogy azóta talán valaki feladta ezt az álláspontot ; kötve hiszem. Ha pedig az az álláspontunk, hogy tÖrvényhozásilag szabályozandó a kérdés, ükkor egyet keli hogy értsünk abban a tekintetben is, hogy ha van rá idő és alkalom, akkor igenis a nemzetgyűlés üléstermében a plénum előtt is kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Senki sein állithatja azt, és senki sem tudja nekem bebizonyítani azt, hogy nincs erre idő és alkalom, vagy legalább is azt, hogy nem volt rá idő és alkalom. Igenis volt rá idő és alkalom, amikor lehetett volna tárgyalni ezt a kérdést. Hogy a t. népjóléti minister ur részéről engedmények történtek, még pedig lényeges engedmények, az kétségtelen és azt mindenki elismeri, Elég bűn azonban maga az, hogy ennyire elkésett a t. kormány ezzel a rendelettel, elég bűn az a módszer, amellyel az egyént, a családot, a különböző foglalkozási ágakat és érdekképviseleteket félévenként izgatja ennek a kérdésnek ujbói való napirendre hozatala. Elég bűn az, hogy minden ilyen periódus ürügy a lelkiismeretlen árdrágítók számára, akik kihasználják a tárgyalás egész menetét és drágitják az árakat. Mindezek, amiket eddig mondtam, szerény véleményem szerint már parlamenti beavatkozást igényelnek. Ha pedig ez így van, akkor jogos és indokolt az az eljárás, amelyet követtünk akkor, amikor a nemzetgyűlés összehívását kérő ivet aláirtuk. Hiszen nincs elintézve — alig beszél valaki róla — a közalkalmazottak lakáspénzkérdése. Emelik a lakbért, de nem intézték el a közalkalmazottak lakáspénzét. Nem intézték el azt, hogy a kincstári haszonrészesedés fizetése elviselhetetlen terheket ró a közalkalmazottakra, és nem hangzott el a drágasági bizottságban elég intenziven szó az albérlők védelméről. Itt kerestük volna az alkalmat arra, hogy pótoljuk azt, amit a bizottsági tárgyalásnál esetleg elmulasztottak. Rassay Károly : Honnan tetszik tudni 1 Szilágyi Lajos : Elismerem, volt képviselő, aki szóvá tette a kérdést, de a bizottság ezt nem a kérdés fontosságához mérten tárgyalta, ugy hogy még hozzá kivánunk szólni ahhoz a kérdéshez, hogy az albérlők mennyiben védetnek meg a főbérlőkkel szemben. A lakáskérdésen kivül is egész sora van itt a régi becsületbeli adósságoknak. Ilyen régi becsületbeli adósság a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák törvénj-javasiata is. Hogyan követelhet a f. kormány tekintélyt, hogyan utazhat vidékre és beszélhet tekintéíytiszteletről, ha ilyen becsiilelbeii tartozást, mint aminő a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák törvényjavaslatának előterjesztése, nem teljesít 1 A nemzetgyűlés tagjainak legnagyobb része abban a tudatban van, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságait lényegesen felemelték. Képviselőtársaim legnagyobb része abban a tudatban van, hogy százszorosra emelték a százszázalékos hadirokkantnak és ötvenszeresre, harmincszorosra, húszszorosra a kevésbé rokkantaknak járandóságait. Ki kell jelentenem, hogy ez közönséges szemfényvesztés, népámitás, népcsalás, mert a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák közül csak azoknak járandóságát emelték fel, akiknek havi jövedelme nem több ötvenezer koronánál. Aki csak csekély értékű munkát végez, egy hónapra kap minimum ekkora összeget, már pedig, aki ennyit kap — hiszen maholnap már jóformán napidíjszámba megy az ötvenezer korona, — annak a hadirokkantnak, a t. kormány egy fillérrel sem emeli azt a járandóságát, amit azelőtt kapott. Áll tehát az a tétel, hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák járandóságát nem emelték fel, mert a jövedelem határa, oly igazságtalanul van megszabva, hogy abból a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák legnagyobb része kiesik. Vártuk a t. kormánytól a drágaság letörésére megígért igazságügyministeri javaslatokat. Olvastuk az igazságügy minister ur által az ügyészek számára kiirt nagyon érdekes pályadíj történetét. (Zaj.) Olvastuk,^ hogy az igazságügyminister urnák ezt az eléggé el nem Ítélhető kísérletét milyen önérzetesen utasították vissza a kir. ügyészek. Azóta azonban csend van, azóta nem látunk semmiféle rendelkezést, nem terjesztettek elénk törvényjavaslatokat. Lendvai István: Nem szabad sérteni a magyarok Istenét! Szilágyi Lajos: A fixfizetésüek tekintetében súlyos adósság terheli a kereskedelemügyi minister urat. A magánalkalmazottak jogviszonyait szabályozó törvényjavaslat a mai napig sincs itt a nemzetgyűlés előtt, pedig őszre ígérték és ezt most kellene nekünk tárgyalni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az állami alkalmazottaknál a fizetésrendezés csak látszólagosan történt meg. A nemzetgyűlés tagjai meg vanuak tévesztve és azt hiszik, hogy ez a kérdés a júliusi fizetésrendezéssel elintézést nyert. Pedig ha figyelemmel kisérték volna a dolgot, mindenkinek tiszta képe volna arról, hogy akkor csak szinieges rendezés történt, az azóta elrendelt emelések pedig nem állottak arányban a megélhetési viszonyok megnehezülésével és az árak drágulásával. Vannak bizonyos kategóriák, amelyekről a t Bethlen-kormány teljesen és tökéletesen megfeledkezett. Ezekről a kategóriákról természetesen nincs szó akkor, amikor a ministerelnök ur nagy kísérettel vidékre kirándul. Csodálkozom pl, hogy még nem állt valamely vidéki városban a ministerelnök ur, vagy a t. belügyminister ur elé egy nyugalmazott jegyző és nem kérdezte meg tőle pl. Balassagyarmaton, miképen lehetséges az, hegy olyan nagy apparátussal a kezében, mint aminőt a belügyministerium jelent, amelynek épületére éppen most emelnek még egy ujabb emeletet, . .. Baross János : Tizenhárom vármegyének szüksége van rá! Szilágyi Lajos : . . . hogy ilyen nagy apparátussal a kezében hónapokon keresztül nem intézkedik a belügyminister ur a nyugalmazott jegyzők lakáspénze tekintetében. Merem állítani, hogy a t. belügyminister ur nem tudja, hogy a nyugalmazott jegyzőkről egyszerűen megfeledkeztek. A nyugalmazott jegyzőkről sehol szó sincs. Ök 90 korona negyedévi lakbért kapnak akkor, ami-