Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-202
A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. 341 sánál. A tipusok okozzák a legtöbb vitát, a tipusok eredményezik a legtöbb bajt az országban. Ezek ellen a tipusok ellen van nekünk is a legtöbb panaszunk. Pedig hogy mennyire távolestünk a tipusok helyes és a földrendezési törvényben lefektetett értelmezésétől, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság már a múlt év szeptemberében indíttatva érezte magát arra, hogy bizalmas útmutatást adjon a tárgyaló bíráknak, akik ezt az útmutatást a 60.000. számú földmivelésügyi ministeri rendelet értelmében figyelembe venni tartoznak. Ebben az útmutatásban azt mondja az Országos Földbirtokrendező Biróság (olvassa): »Amennyiben a törvénynek egyes esetekben mérlegelendő vonatkozó egyéb rendelkezései megengedik, egészséges gazdaságok létesítése érdekében adott körülmények között igyekezzenek a tárgyaló birák a tárgyalásnál és javaslattételnél^ a legmagasabb területek lehető megközelítésére, mert a földbirtokreform helyesen csak igy valósulhat meg.« (Az elnöki széket Huszár Karolj/ foglalja el.) Ha összehasonlitom a földbirtokrendező bíróságnak ezt az útmutatását a novella alkotásaival, ha figyelembe veszem, hogy az eredeti törvényben lefektetett 3 hold terület alig néhány helyen, egyes rendkivüli kivételes helyeken volt csak alkalmazható, azt kell mondanom, hogy a gyakorlati valóság igen távol esett a törvény szellemétől, mert az én hitem és meggyőződésem szerint ott. ahol megfelelő megváltható földterület áll rendelkezésre, a tárgyaló bírónak igenis kötelessége a legmagasabb tipus igénybevétele az igényjogosultságok kielégítésére. Erre nézve intézkedést a novellában nem látok, sőt ellenkezőleg azt látom, hogy szankcionálja azt az^ általános hangulatot, amely a tipusok letörésében nyert kifejezést. A novella pl. az igényjogosultság elbírálásánál még a döntő szerepet játszó öröklési viszonyokra nézve sem tartalmaz oly rendelkezéseket, amelyeket akceptálhatnék. Az eredeti előadói tervezetben pl. benn volt az, hogy az öröklési viszonyok, különösen ha távoli öröklési viszonyokról van szó, csak ugy vehetők figyelembe, ha a kis családi birtoktipus számára megállapított földterület mennyiségét el nem éri, a novella pedig tekintet nélkül ilyen földteriilet meghatározására, törvénybe akarja iktatni azt, hogy az öröklési viszonyok mindenkor figyelembe vehetők. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Csak egyenes ágról! Létay Ernő: A saját és házastársa számara. , Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Előbb nem igy volt. Létay Ernő: Nem akartam e kérdés érvelésébe fogni, hisz eléggé meg volt vitatva már a fórumon is. A katonaviselt egyén vagy nem katonaviselt földmivelő munkás, aki magának családot alapit és 5 holdig terjedő családi örökségre van kilátása, amelyet 30—40 év múlva fog megkapni, a novella törvénnyé válása esetén kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint az, akinek semmiféle öröklésre nincs kilátása. Hiszen az a 4—5 hold időközben el is uszhatik, a föld jelenlegi tulajdonosa, az apja, vagy akitől örökii az egyenes ágbeli örökös, — a novella ezt említi — azt a földet el is adhatja, elidegenítheti, felparcellázhatja, vagy őt a törvényes örökrészre utasíthatja. Nem akartam előhozni a kérdésnek ilyen részletes érvelését, eléggé meg volt ez már vitatva köztünk. Azt hiszem, a^ t. minister ur is belátja, hogy az ilyen örökrészeknek a beszámítása tulajdonképen az igény jogosultság letörésére irányuló akció és semmiképen nem szolgálja azt a célt, hogy földhöz jussanak azok, akiknek egyébként minden jogcímük megvan arra, hogy őket földhöz juttassák. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A novellának vannak abszolúte homályos rendelkezései. Teljesen homályos rendelkezés az, amely pedig szerintem az egész novellában perdöntő, hogy tudniillik azoknál az ügyeknél, amelyeket a Földbirtokrendező Biróság már itéletileg befejezett, ujabb és revizionális tárgyalásnak is legyen helye abban az esetben, ha ezt a méltányosság megköveteli, vagy pedig ha az itélet a novella meghozatala előtt keletkezvén, a biróság nem alkalmazta a novellának talán üdvös intézkedéseit abban az ítéletében, amelyet az^ illető birtokterületre vagy jogosultságra nézve meghozott. Dacára annak, hogy^ a bizottsági tárgyalás alkalmával közöttünk már vita folyt és az előadó ur is megnyugtatni igyekezett, hogy ez a szöveg megfelelő arra a célra, hogy itt méltányos esetekben igenis van jogorvoslatnak, u.'abb eljárásnak helye, én még mindig nem vagyok megnyugtatva. Ha a minister urnák —- amint tudom is — ez az intenciója és az előadó ur is ezt az intenciót akarja megerősíteni, akkor méltóztassék olyan szövegezésről gondoskodni, amely teljesen kizárja a más irányú gondolkozást. Mert mint törvényhozó nem járulhatnék hozzá ahhoz, hogy a törvénybe oly szöveg kerüljön bele, amely majd kint, az alkalmazásnál félreértésekre adhatna alkalmat. Hiszen nem szükséges hangoztatni, hogy a revizionális eljárást nem lehet csakis az Országos Földbirtokrendező Biróságra bízni, hiszen azokat az Ítéleteket, amelyeket revizionális tárgyalás alá kell venni, az Országos Földbirtokrendező Biróság hozza, és erkölcsileg sem volna feltételezhető, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság maga meg fogja majd változtatni a saját maga által hozott ítéleteket. Dacára annak, hogy az elnöki tanácsnak van joga efelett dönteni, mégis az erkölcsi összefüggés révén alig-alig képzelhető el, hogy ha külső okok behatása nélkül kerülnek az ügyek az Országos Földbirtokrendező Biróság elé, a revizionális eljárás minden méltánylást érdemlő esetben el fog rendeltetni. Ezért kifejezésre akarnám juttatni a törvényben azt, hogy a földmivelésügyi minister urnák joga van revizionális eljárást kérni ott, ahol saját szervei által felülvizsgáltatta a helyzetet és meggyőződött arról, hogy olyan méltánytalanságot követtek eh amely ujabb eljárás megindítását teszi szükségessé. Teljesen tisztában vagyok a megelőző tárgyalásokkal. Tudom, hogy felvetődött a gondolat, hogy taxatíve felsorolt földrendezési eljárás lehetősége iktattassék törvénybe. Tudom azt is, hogy felmerült az az idea, hogy a földmivelésügyi minister urnák, mint politikai hatóságnak joga legyen az ilyen kérdésekbe avatkozni és a Földbirtokrendező Biróságot megindokoltan kötelezni arra, hogy az elnöki tanács a földmivelésügyi minister által felvetett ügyekben a revizionális eljárás felett határozzon. De nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a földrendezési eljárás nem egyszerű bírósági eljárás. Ez evidens, nemzeti, szociális ügy, amelyet nem lehet arra a sablonra fogni, mint amelyre más egyéb bírósági ügyeket szokás. Annak a bírónak, aki a földrendezési kérdésekben
