Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-202

342 A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. é dönt, nemcsak az egyszerű paragrafusok alkal- I mázasával kell Ítélkeznie, hanem tisztában kell lennie mindazokkal a fontos kérdésekkel, amelyek a földrendezés kérdésével össze vannak kötve, és igenis annak a birónak egy politikai befolyás, egy politikai hangulat alatt kell állania. . . . Hegedüs György : Az nem biró ! Létay Ernő : . . . mert az is ember, t. képviselőtársam ; az a biró is befolyásolható, nem ugyan a törvény alkalmazására nézve, hanem azon belső hitre nézve, amely az ő agyában, lelkében, megítélésében kialakul. Hegedüs György: Akkor már nem biró! Rothenstein Mór: Hiányzik az őszinteség! Létay Ernő: Bocsánatot kérek,^ én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a biróság Magyarországon mit jelent, nem szeretném tehát, ha szavaim e tekintetben félremagyaráztatnának; én tradicionálisan ismerem azt a morális erőt, amelyet a magyar biróság képvisel, de a földrendezés kérdése — ismételten hangsúlyozom, a birói intaktság, függetlenség, hozzáférhetetlenség érintése nélkül — olyan kérdések eldöntésére kötelezi a bírót, amelyek tudását, hatáskörét, vagy talán belátását is túlhaladják. Néha nem is annak a birónak a kogniciójától van függővé téve, hogy az egyes földbirtokrendezési kérdésekben miként döntsön, hanem, igenis függővé van téve azoktól a gazdasági szakértőktől, akik iránt én már ilyen nagy tisztelettel nem viseltetem, de akiknek a véleményére hozzák meg azokat a lesújtó Ítéleteket, amelyeknek százezrek meg százezrek adják meg az országban az árát. De homályos a szövegezés ott is, ahol a törvényjavaslat azt a kérdést tárgyalja, hogy a kishaszonbérletek a novellának törvényerőre emelése által kellő módon megóvassanak. Már pedig nekem igazán nincs okom kételkedni abban, hogy az igen t. minister urat ebben a tekintetben helyes intenció vezeti. Hiszen én az ellenzék részéről sem akarok olyan objektiv lenni, hogy a t. minister urnák épen a kishaszonbérletek megvédelmezése tekintetében szerzett érdemeit erről az oldalról is meg ne erősiteném, az én lelkemben is örömet keltett minden egyes alkalommal, amikor a minister urat harcolni láttam a 20 katasztrális holdon aluli kishaszonbérletek és kishaszonbérlők jogainak megvédelmezésében, De az a szövegezés, amely a kishaszonbérlőknek azt a jogát akarja megvédeni, amely az 1920 : XXIX. te. meghozatala előtt magánjogi szerződéssel kishaszonbérletbe adott földek tekintetében a további haszonbérleti jogosultságra vonatkozik, meglehetősen homályos a törvényjavaslatban. Ennélfogva én nagyon kérem a t. minister urat, tessék mérlegelés tárgyává tenni ennek a szakasznak megváltoztatását, mert ennek a törvénynek nem lehet az a célja, hogy kedvezőtlenebb helyzetet teremtsen egyes kisemberek számára a földrendezés után, mint amilyenben voltak a földrendezés előtt. Ezt a törvényt

r mi, igenis, a szabad, független kisüzemek létesitésére hozzuk, ne vágjunk tehát éles késsel bele épen ezeknek a kisüzemmel biroknak a gazdasági erejébe, a gazdasági elbelj'ezkedésébe, hanein igyekezzünk azokat törvényhozásilag is minél jobban a maguk kis üzemében, a maguk kis gazdálkodásában megerősíteni. Azt hiszem, hogy országszerte megnyugtatást fog kelteni — hogy véletlenül most megint egy előnyét ragadjam ki a novellának — az is, hogy a vegyes bíróságok hatáskörébe tartozó ügyek kivétettek ezen bíróságok hatásköréből és ráruháztattak az Országos Földbirtokrendező Biróságra. n december hó 6-án, csütörtökön. Én tudom, hogy több oldalon ellenhatást fog kiváltani az a nézetem, az a gondolatom, hogy én nem látom és nem láttam volna a magántulajdonba végónak azt, ha határozottabb direktíva adatott volna a Földbirtokrendező Bíróságnak is épen az ármegállapításoknál, olyan határozott direktíva, amely nagyobb jogegységet teremtsen és az igazságtalanságot minél jobban kiküszöbölje. Nekem módomban áll hivatkozni egy hasonló alkotásra, egy olyan országban, amely egyáltalában nem nevezhető kommunistának. Németországban tudvalévőleg szintén meglehetősen nagyarányú földrendezés folyik, amelynek keletkezése ugyan a forradalmi időkre vezethető vissza, de a törvényalkotás maga egyáltalában nem mondható forradalminak. Németországban folyik a földrendezési eljárás, teljesen decentralizáltan. Ott felvetődött az az idea, amelyért Czettler Jenő t. kéDviselőtársam harcolt ezelőtt 3—4 esztendővel, amikor a birtokreform kérdése legelőször felvetődött, és én épen a birtokosok érdekében igen nagy hibának tartom, hogy ezt az ideát meg nem valósították, mert az jogegységet akart és igyekezett teremteni abban a tekintetben, hogy akit kár ér, azt társulati alapon, egyetemlegesen érje a kár, nehogy olyan esetek fordulhassanak elő, hogy egy dunántúli földbirtokost a földrendezés folytán hasonló körülmények között lényegesen nagyobb kár éri, mint egy tiszáninneni vagy tiszántúli birtokost. Nem lehet olyan jogokat statuálni, hogy amikor itt vagy ott igen nagy mértékben szükséges a föld elvétele, akkor egy másik helyen, ahol egy kisebb igény jogosultság kielégítésére kisebb terület vétetik igénybe az egyes birtokostól, akkor ez a birtokos, ez a kisebb birtokos fizesse meg esetleg a földrendezési eljárással járó nagyobb összeget. A német ideát ajánlom a t. minister ur figyelmébe; én azt hiszem, hogyha egy ilyen altruisztikus társulás a gazdaközönség között, vagyis a föidbirtokososztály között létrejöhet, akkor ezt épen nekik maguknak kellene a saját jól felfogott érdekükben kisürgetni, mert hiszen természetes dolog, hogy akkor az árak tekintetében is egyöntetű megállapodás jön létre. Van azonban direktíva az árakra nézve és ez rendelkezésünkre áll a kataszteri ivekben is. Ha meg tudtuk állapítani törvényhozásilag és rendelet utján, hogy a vagyonváltságban leadandó földek után mennyi bérösszeg fizetendő a kataszteri birtokivben lefektetett adókorona után, akkor én semmi akadályát nem látom annak, hogy a földrendezési eljárásban is hasonló direktíva adassék az ármegállapitó bíróságnak arra nézve, hogy körülbelül a kataszteri birtokivben lefektetett milyen adókoronák után állapittassék meg az ár. Ez igen mély járatú kérdés; tudom, hogy nem lehet két perc alatt eldönteni. De jól tudom azt is, hogy ez a kérdés még fel fog vetődni itt a nemzetgyűlés plénuma előtt, tudom, hogy ez a kérdés ezzel a novellával még nem alszik el, mert ez a fordulópontja, a sarkpontja az egész dolognak. Hiszen ha meg nem tudunk nyugodni, meg nem tudunk állapodni egy olyan megváltási árban, egy olyan részletfizetési árban, vagy egy olyan járadékösszegben, amelyet az a kisember, aki ma teljesen szegény, akinek ma gazdasági felszerelésről kell gondoskodnia, aki teljesen pénztelen, akinek hitel nem áll rendelkezésére, hogy földhöz jusson: akkor kár volt hozzáfognunk a földreform kérdéséhez, mert pénzügyi akadályokon fog múlni az, hogy épen az az elem, amelynek földhözjuttatását leginkább óhajtjuk, földhöz jutni nem fog. T. Nemzetgyűlés! A novellának igen nagy I hibájául rovom fel azt is, hogy a házhelykérdés-