Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-202
A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. 339 a pártprogrammban pedig- benne volt a földbirtokreform törvényének erélyes és becsületes végrehajtása. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy is van!) Kérem, a földreformtörvényt nem hajtották végre erélyesen és becsületesen, amire példa ez a novella. Klárik Ferenc: Áldozni a hazáért! Létay Ernő: De nem találom meg* a kedvező hangulatot a t. minister UT saját pártjában sem. Hiszen a legégetőbb probléma a földreform kérdésében, mely tulajdonképen az önök szülőanyja, mely különösen az egységespárt kisgazdapárti részének szülőanyja, mely a támasztékot, az adheziv erőt biztosítja számára r a magyar földmüvestömeg-ekben, melynek létalapját köszönheti, a minister ur saját pártja sem áll azzal a lélekkel a minister ur intencióinak háta mögött, mint ahogy azt tőle elvárnám és mint ahogy az történelmi reputációjából következik. (Ellenmondások a jobboldalon.) Erdélyi Aladár: Nagyon téved! Létay Ernő: Engem a magam hitében megváltoztatni nem lehet. Erdélyi Aladár: Minket sem! Létay Ernő: Példákkal fogpm bizonyítani a magam igazságát. Erdélyi Aladár : Nincs arra példa ! Létay Ernő : A minister ur intencióinak nem ez a novella felel meg, hanem megfelel az előadói tervezet, amelyet a minister ur kidolgoztatott és ha a minister urnák a saját intenciói alapján készült előadói tervezetéből engedményeket kellett tennie a földbirtoktulajdonosok javára, a földbirtoktulajdonosok ránebezedése miatt, akkor ezért önök a politikailag' felelősségre vonhatók, mert nem nyújtottak a ministerelnök urnák kellő erkölcsi erőt arra, hogy ezeket az engedményeket ne legyen kénytelen áldozatul dobni. Erdélyi Aladár : Ez tévedés ! Szeder Ferenc : Ez ugy van ! Erdélyi Aladár : Nincsen a földbirtokosok javára semmi módositás ! Dénes István : A latifundium tulajdonosok javára ! Létay Ernő : T. képviselő ur, hogy én nem tévedek, azt bizonyltom azzal in, hogy amikor az Omge a minister urat abban a niinősithetetlen támadásban részesítette az előadói tervezet publikálása alkalmával, vártuk, hogy milyen ellenhatást fog kiváltani az önök pártjában az Omge támadása és milyen akciót fognak önök inditani, nem a minister ur személyének, hanem intencióinak inegvédelmezésére. Sajnálattal nélkülöztem azonban ennek az akciónak a hatását, nem látom a hatását ebben a novellában sem, mely magyarul szólva nem egyéb, mint kompromisszum a minister ur intenciója és a földbirtokos érdekeltségek között. (Zaj jobbfelől.) Erdélyi Aladár : Legyen nyugodt, mi ezt elintéztük a pártban ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Vacsorán !) Igen ott is ! Szijj Bálint: Ön nem szók vacsorázni? (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek, képviselő ur. (Nagy zaj.) Klárik Ferenc (közbeszól). Dénes István (közbeszól). Elnök: Klárik Ferenc és Dénes István képviselő urakat kérem, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Létay Ernő: Nekünk, akik a magyar népbe oltott szabad, demokratikus hitet igyekszünk elhinteni és azt a szabad, demokratikus felfogást igyekszünk szolgálni a földreformnovella kérdésben is, mellyel nemzetünket naggyá, népünket boldoggá és megélhetését biztosítottá akarjuk tenni, az a kötelességünk, hogy sem a reakciót, sem pedig az olcsó demagógiát ennek a javaslatnak a tárgyalásánál és keresztülvitelénél hangoztatni és érvényre jutni ne engedjük... Erdélyi Aladár : Ez nagyon helyes ! Létay Ernő : ... ne engedjük, hogy egyik vagy másik általunk szélsőségnek vélt áramlatok vesszőparipájukra felülve a középen álló igazságot elhomályosítsák ennél a javaslatnál. Ez a probléma nem egy-két emberre vonatkozik, ez a probléma a magyar nép millióit érdekli és ha itt elhibázott lépést tesz a nemzetgyűlés, ha itt elhibázott cselekedet történik a törvényalkotás terén, tévedésünket a magyar kisemberek százezrei érzik meg, a magyar kisemberek százezrei érzik meg azt, hogy nem helyesen és nem a kor követelményeinek megfelelően telj esitettük kötelességünket. Tagadhatatlan tény, hogy az ilyen nagy, elsőrendű nemzeti és szociális probléma megoldása áldozatokat követel. Én ezeket az áldozatokat nem akarom lebecsülni, csak az ellen szabódom, hogy azok, akik áldozatot hoznak, ezt az áldozatot nem azzal a jó lélekkel, nem azzal a jó szándékkal bocsátják rendelkezésre, amint ezt a kor tőlük megköveteli. Ha ezt nem ugy teszik meg, saját jól felfogott érdekükben, hogy minél több áldozatot hozzanak, ha nem igyekszenek minél mélyebben orvosolni a szociális bajt, az, egy rendezetlen kérdésnek a társadalom méhében való meghagyása által nem fog elimináltatni, bármennyire is igyekszünk azt eliminálni, mert ennek a kérdésnek a megoldása túlesik gondolatvilágunkon, mert az arra a tömegerőre támaszkodik, mely csak akkor hallgat el, amikor kielégülést nyer. Ezt a novellát, általában az egész törvényalkotást, mely az 1920 : XXXVI. tc.-t is létrehozta, meg kellett volna, hogy előzze mindaz, ami bizonyossá tenné előttünk azt, hogy a földreform végrehajtásának nem lesznek olyan kinövései, amelyek károsak az egész nemzetre, károsak az egész nemzeti termelésre nézve. A falu oktatása, a falu felvilágosítása, a falu kulturfoka igen-igen alacsony Magyarországon és hogyha a földreform kérdésének tárgyalásánál, — bármikor felvetődnék is^ — mi erre a kérdésre igyekezünk a kormány figyelmét ráterelni, (Helyeslés balfelöl.) akkor épen a földreform kérdését akarjuk szolgálni, mert azoktól a kevesebb és kisebb oktatást nyert egyénektől a földeknek _ szakszerű megművelését csak akkor várhatjuk, ha abba a helyzetbe jutnak, hogy megfelelő szakismeretekkel is bírnak, ha máskép nem, talán a szabadoktatás utján, mint ahogy ez meg is kezdődött, de sajnos, vértelennek látom ezt a mozgalmat ; a falusi oktatás kérdésében minden körülmények között olyan súlyos áldozatokat kell hoznia a magyar államnak, amelyek igenis megalapozzák a, földreformot, megalapozák épen azon gyenge gazdasági egyének számára, akik, sajnos, a magyar állam szegényes^ oktatási ügye miatt ebben az oktatásban még nem részesültek. T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági munkásság a legtöbb helyen igen siralmas helyzetben van. (Ugy van.) A nyomora leírhatatlan, különösen azokon a vidékeken, ahol r a mezőgazdasági munkásság nem jutott aratáshoz, sem cséplési munkához. (Ugy van!) Ezt 49*
