Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-202
338 A nemzetgyűlés 202. ülése 1923. évi december hó 6-án, csütörtökön. mi a logikai kapcsolatokat máshol keressük, mint ahol ma egyelőre keresnünk lehet. Ismétlem, az én közbeszólásomnak... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék ezzel kapcsolatban megint ugy nyilatkozni, mint ahogy már tette. A képviselő urat ezért úgyis kénytelen leszek rendreutasitani. Ne méltóztassék olyan szinben feltüntetni az egész dolgot, hogy mindezeknek a rugóit ott kénytelen keresni, ahol nem szívesen keresi. Kénytelen^ vagyok a, képviselő urat ezért az inszinuációért rendreutasítani s kérem, hogy hasonló inszinuációktól tartózkodjék. (Helyeslés.) Rupert Rezső: Ismétlem, nem akart semmi más lenni közbeszólásom, mint kritika, amelyre jogot véltem annak kapcsán, hogy ebből az úgynevezett nem legitim, az állam fiskusjogai elől elvont kormányzósági hadseregbeli alapból bizonyos illegitim célokra pénz fizettetett ki, mert illegitimnek kell tartanom Prónay Pál nyugdíjazását, akinek egyéb, mint a Britanniasok körüli és Nádor-laktanyabeli érdemeit nem tudom megtalálni. Elnök: A képviselő ur beismerte, hogy a »bombaalap« közbeszólást ő ejtette a. tegnapi ülésen. Ezért a kifejezésért a képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Természetesen arra a képviselő úrra nézve, akire az elnök ur a rendreutasitást alkalmazta, ez tárgytalanná vált. Napirend szerint következik a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészitésére vonatkozó törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! Azok a nagy problémák, amelyek hivatva vannak arra, hogy a társadalom fejlődését és az emberiséget egy hatalmas lökéssel előre vigyék, nem normális időkben vetődnek fel. Egyikünk sem tagadhatja azt, hogy most is ilyen abnormális időket élünk. Egy európai világválság földrengésszerű dübörgése hallatszik minden államban, legyen az akár kultúrállam, legyen akár a keletnek bármelyik részén levő állam is. Amikor ilyen nagy problémák vetődnek fel és amikor egy világválság ujabb villanása látszik messziről, akkor az összes, ebben a korszakban élő emberiség gondolkozóba kell hogy essék. Minden ilyen nagy világtörténelmi probléma azt a következményt vonta maga után, hogy az emberiség, amely a régi világrendhez szokott, keresi és kutatja elhelyezésének, társulásának, megélhetésének és termelési rendjének ujabb viszonylatát, és mivel az ilyen óriási nagy problémák a világ társadalmi rendjében a legnagyobb erőnek ismert tömegerőre hivatkoznak és tömegerőre támaszkodnak. r ezek a problémák ennélfogva bármilyen törvényalkotásokkal addig el nem alusznak, mig ez a tömegerő megfelelő kielégítést nem nyer. (Ugy van! Ugy van! half elől.) Különösen vonatkozik ez a mi viszonylatainkra, hiszen a XIX. század demokratikus és szabad eszméktől átittasult szabadságmozgalmai még nem ültek el. még azok befejezést nem is nyertek, még nem élünk abban a demokratikus időben, amely megfelelne annak a szabad szellemnek, amiért a XIX. század társadalma küzdött, vérzett és szenvedett. (Ugy van! Ugy van! bálfelöl) Még nem élünk abban a korszakban, hogy elkövetkezett volna a demokrácia reneszánsza, amely a feudalizmus utolsó maradványait is kioperálta volna a világrendek testéből. Amig tehát a feudalizmus korszakának ezek a féregnyulványai fennállanak, addig az emberiség társadalmában nincs megnyugvás, addig mindig keresi és kutatja, hogy az igazi demokrácia jegyében helyezze el azokat az eszmédet, amelyeket a XIX. század szabad eszmeáramlata termékenyített meg. Ez a. Programm természetesen érezteti hatását a mi országunkra is. Ennek nagyon sokféle oka van, de talán elegendő, ha egyetlen egy olyan oKra mutatok rá, amellyel legkevésbé szítom fel az izgalmakat, amelyekkel legkevésbé rekriminálom egyes emberek cselekedeteit, hanem egy általunk tudott és vallott történelmi tényre támaszkodom, amikor csak egyetlen egy kérdésre hívom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen tudjuk valamennyien, hogy a. múlt században és ebben a században mindazok az egyenek, akik a nemzeti erő nagyobb tömöritésére és a nemzeti eszméknek nagyobb kiiemésztésére törekedtek, szemben találták magukat az összbirodalmi törekvéssel, az osztrák-magyar monarchiával, annak nemzetietlen törekvésével. Ezen probléma idáig jutásának okát abban találom, hogy az osztrák-magyar monarchiában minden állam el volt vágva attól, hogy a maga nemzeti eszményeit kellőképen kifejleszthesse, Talán elég, ha arra az egy esetre mutatok rá, amikor a Darányi-féle javaslatban egy igazán vértelen, igazán szegényes vonatkozás tétetett arra, hogy a magyar nemzet telepítés, parcellázás utján igyekezzék megoldani birtokmegoszlásának hiányait, kirivó igazságtalanságait, a legközelebb utána jövő rendszer még ezt a kis vértelen, vérszegény törvényalkotást is eltörölte, mert az össz-monarchia politikájának nem volt kedves és nem volt Ínyére való, hogy egy ilyen kis, vértelen törvényalkotás is megmaradjon a Corpus Jurisban. De azt a politikai hangulatot, amelyben mi ennek a földreiormtörvénynek a noveiláris módosítását tárgyaljuk, sem találom megfelelőnek; vissza kell nyúlnom arra az időre, amikor ennek a nemzetgyűlésnek a megválasztása történt. Ha vizsgálom azokat az okokat, amelyek rákényszeritették a földmivelésiigyi minister urat, hogy saját legjobb intencióit... Dénes István: Ellenére! Létay Ernő: ... alá kellett hogy rendelje az alkotmányos tényezőkön kivül álló földbirtokosérdekeltségek akaratának, (Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Ez az igazság!) ennek okait abban találom, hogy ez a nemzetgyűlés nem az általános titkos, egyenlő választójog alapján jött létre s ennélfogva nem támaszkodhatik olyan meghaniisitatlan erkölcsi erőkre, amelyek a minister urnák támasztékot nyújtottak volna arra, hogy eredeti intencióit valósítsa meg a novellában, Dénes István: Amit 1918-ban vallott és képviselt a minister ur! Létay Ernő: Az a közhangulat, amely ennek a problémának ujabban való felvetődése alkalmával ugy a sajtóban, mint az ország minden részében, különösen a birtokosérdekeltségek részéről megnyilvánult, mesterséges meghamisítása annak az ideának v amelyet önök is, mi is, a. földrendezés kérdésében a választások alkalmával hangoztattunk. Gr. Hoyos Miksa: Nem áll! Már aki hangoztatta! Létay Ernő: Bocsánatot kérek, én nem egyénekre, én a pártprogrammra hivatkozom.
