Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

328 .4 nemzetgyűlés 201. ülése 1923. menyekkel gyógyította, szanálta, vagy legalább is azok ma már szanálás utján vannak. Már most ha ezért a ministerelnöki munkáért épen azokról a padsorokról, ahonnét a konszolidációt oly sokszor és hangosan kívánták, nem az elismerés pálmáját igyekeznek nyújtani, hanem a ministerelnök ur szanálási munkáját igyekeznek megnehezíteni, méltóztassék megengedni, hogy akkor egy ilyen becsületes, vidéki levegőből idejött képviselő azon néha felháborodik. Megengedem, hogy ez talán túlságosan őszinte hang, talán kevésbé politikus és hogy ez a beszéd talán nem olyan sima, mint igen t. Szilágyi képviselőtársam beszéde és metszése, (Derültség.) de méltóztassék ezt az én gyakorlatlanságomnak tulajdonítani. Igenis, felháborodtam azon, mikor láttam, hogy a szociáldemokraták — akiktől legalább is egy egészen új gazdasági programra ot vártunk, akiktől azt vártuk, hogy a munkásság érdekeit fogják a gazdasági jelszaavak alatt képviselni — főcéljukul a Prónay-féle kaszinói becsületügyi tárgyalás aktáit tették, mert — méltóztassék megengedni — ezt nem tudom megérteni. És ha Szilágyi Lajos képviselőtársam... Farkas István : Ez a kormány nem csinál konszolidációt. Bessenyey Zenó : Kérem, nagyot hallok ! Nem értettem. (Elnök csenget.) Elnök : Figyelmeztetnem kell Bessenyey Zenó képviselő urat, hogy személyes kérdésiben a tárgytól eltérni nem lehet. Bessenyey Zenó : Engedélyt kértem rá ! (Felkiáltások o jobboldalon : Megadjuk !) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék felszólalását rövidesen befejezni. Bessenyey Zenó : Szilágyi t. képviselőtársam gúnyosan mondta, mások szájába adva a mondást, hogy az én beszédemet nem kell komolyan venni. Nem tudom, igen t. képviselőtársam, hogy komolyan lehet-e venni annak a képviselőnek kijelentéseit, aki a múltban egy erős és önfegyelmezett kormánypárthoz tartozott, aki állítólag ma is a konszolidációnak, a jogrendnek, az állam megszilárdulásának barátja és aki nem győzte eléggé hangoztatni ennek szükségességét a f ministerelnök úrral szemben, ma fontos események előestéjén pedig, amikor Magyarország a legnehezebb helyzetben van, amikor magúnkra kell raknunk azokat az óriási terheket, melyek a jövő Magyarországot kell hogy megalapozzák, az országnak ebben a komoly és nehéz helyzetében alkalmasnak találja az időt arra, hogy ilyen Prónay-üerekkel és Kovács-ügyekkel hozakodjanak elő. Hogy ez komoly dolog-e, hogy ezt komolyan kell-e venni, azt minden jóizlésü ember elbírálására bizom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Ki a következő interpelláló ? Bartos János .iesryző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : Tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthassam. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló ? Bartos János jegyző : Esztergályos János ! Esztergályos János : Méltóztassanak megengedni, hogy ha az idegek már ki is vannak fáradva, interpellációmat megtarthassam. (Felkiáltások a jobboldalon : Röviden !) Eövid leszek. Szükség van erre, mert a karácsonyi szent ünnepek előtt körülbelül háromszáz család kenyeréről van szó. , Méltóztatnak tudni, hogy Pécsett a háború alatt felépítették az állami dohánygyárat. évi december hó 5-én, szerdán. A dohánygyár a megszállás alatt nem működött, ellenségeink leszerelték s üzeme most, körülbelül két esztendeje indult meg újból. Két esztendő óta körülbelül 300 ember dolgozik a gyárban, a legutóbbi hetekbem azonban az ott dolgozó 300 munkásnak, legnagyobb megdöbbenésükre, az igazgatóság december 15-ére felmondta a szolgálatot. A munkások érdeklődtek iránta, hogy mi az oka ennek a meglepetésszerű felmondásnak, mire a dohánygyár igazgatósága azzal felelt, hogy el kell bocsátani a munkásság összességét, miután a gyár nyolc tisztviselője részére nem birnak Pécsett lakást kapni. Amikor a lapok erről hirt adtak, hihetetlennek tartottam ezt és elmentem az illetékesekhez. Elmentem elsősorban Tömöry államtitkár úrhoz. Azt mondtam neki, hogy érthetetlen és hihetetlen, hogy Pécsett ne birnának nyolc tisztviselő részére lakást találni akár a népjólétügyi, akár a pénzügy minis ter ur utján és lehetetlen, hogy nyolc ember lakása miatt háromszáz embert tegyenek munkanélkülivé, hozzátartozóikkal együtt kilencszáz embert, akik télvíz közepén, karácsony előtt kenyértelenekké válnának. Patacsi Dénes : Ennek nem szabad meg történnie! Esztergályos János: Tömöry államtitkár ur azt mondta nekem, hogy két esztendő óta folyik a levelezés a pénzűgyministerium és Pécs városa, továbbá a népjóléti ministerium és Pécs városa között, hogy a nyolc család részére lakást találjanak, s minthogy mindezideig nem találtak lakást, ezért kénytelen a gyár az üzemet beszüntetni. Azt kérdeztem ekkor az államtitkár úrtól, hogy^ méltóztassék megmondani, van-e még segítség, lehet-e még r ezen segiteni olyan módon, hogy az illetők részére valahogyan lakást szereznek. Perlaki György : A dohánygyárban van lakás ! Peidl Gyula: Ha nincs, építtessen a munkaadó! Perlaki György : De van, csak egy kis átalakítás kell ! Esztergályos János : Tömöry államtitkár úr azt mondta erre, hogy az ügy be van már fejezve, azon már segiteni nem lehet ! Perlaki György : Nincs befejezve ! Esztergályos János : Ekkor elmentem a népjóléti minister úrhoz s amikor arra hivatkoztam nála, hogy Tömöry államtitkár ur azt mondta, hogy két év óta folyik ebben az ügyben levelezés Pécs városa és a népjóléti ministerium között, a népjóléti minister ur nem tudott erről a dologról, legalább azt mondta, hogy hozzá személyesen nem jöttek a dohánygyári lakásügyben. Én hihetetlennek tartom még ebben a pillanatban is, hogy ez a szomorú dolos: megtörténhessék,... Patacsi Dénes: Nem szabad megtörténnie ! Esztergályos János : ... megtörténhessék különösen Pécs városában, ahol, ha van az illetékesekben egy parányi jóakarat az ügy elintézésére, ha eddig: nem intézték azt el, most el kell intézniök. (Vgy van! ügy van! a jobboldalon.) Perlaki György : Pécsett van jóakarat, másutt nincs ! Esztergályos János : Magában a dohánygyárban is lehet átmenetileg nyolc tisztviselő részére lakást adni, de ott van a volt katonai nevelőintézet, melyben tanárok, tanitók laktak, s ahol kényelmes, tágas, egészséges lakások vannak. Kérdezem : megakadályozná-e f a honvédelmi minister ur, hogy a nyolc család