Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-201

282 A nemzetgyűlés 201. ülése 1923, erejük. Csakhogy föld nincsen hozzá ! Ezelőtt harminc esztendővel azt panaszoltuk mi agráriusok, hogy az egész ország eladó. Ilyen címen irtuk a brosúráinkat és könyveinket: »Eladó ország.« Ma azonban magam is — akit kinéztek 'a csehek a Felvidékről, — három esztendeje keresek egy talpalatnyi földet Magyarországon,, de komoly, reális eladó birtokot nem találtam. Amiket olvasok a lapok hirdetéseiben, az többnyire csak egy kis szikes tanya a Jászságban, egy kis homokos pusztuló szőlő a Kunságban, semmi más megszerezhető nem akad. Ennek azonban, t. Ház, nemcsak az az örvendetes oka, hogy az eladósodott birtokos osztály kitisztázta az adósságait, a kétségtelenül kedvező mezőgazdasági konjunktúrában — hiszen helyes és örvendetes, hogy ez igy van — de másik, sokkal komolyabb és igazabb oka ennek az, hogy a visszamaradt csonka Magyarországon aránytalanul több kötött birtok van, mint a régi Magyarországon volt, a magyar fajjal együtt ittmaradtak majdnem az összes hitbizományok, egyszóval csonka Magyarországon a föld ugy meg van kötve, hogy azok, akik meg is érdemlik, akiknek módjuk is van hozzá, nem birnak földet szerezni. (Helyeslés balról.) A társadalmi erőket tehát egy egészségesebb birtokeloszlásba, amely nemzeti szempontból kívánatos, befogni, bevinni nem lehet, mert nincs tér a magyar faj propagációjára. (Ugy van ! balról.) Ismétlem, csonka Magyarországra nézve hiányoznak a statisztikai adatok ; de a régiek megvannak. Tudjuk, hogy a kötött birtok különösen a fajmagyarság vidékeit sújtotta s miután a fajmagyarság vidékei maradtak meg, ezekkel együtt megmaradt a túlságba vitt kötött birtokrendszer is. Ezen tehát segiteni kell. Elsősorban meg kell reformálni hitbizományi jogunkat, mert, amint egyszer már emiitettem a t. Házban, nagy Magyarország összes bitbizományi szántóföldjének több mint fele a Dunántúlra esett ! Pár szóban meg akarok emlékezni a hitbizományi intézményről, történelmi szemüvegen át nézve azt. Ha visszalapozunk 150 esztendő történelmében, látjuk, hogy a hitbizomány a legnépszerütlenebb intézmény volt Magyarországon. Már az 1790-es országgyűlés, amelyen a nemzeti felbuzdulás megindult s amelytől a magyar nemzet renaissance-a datálódik, bizottságot küldött ki a hitbizományi intézmény reformjának tanulmányozására. Ezt majd később kissé részletesebben elmondom. De miért volt az, t. Ház, hogy a hitbizományok már 150 évvel ezelőtt, még a rendiség legvirágzóbb korában is, gjmlöltek voltak Magyarországon? Ennek történelmi és gazdasági okai vannak. Gazdasági oka az volt, hogy már az akkori extenziv viszonyokhoz képest is túlnagy területeket, óriási latifundiumokat kötöttek meg egy kézben, amit már az akkori parókás, copfos őseink is károsnak ítéltek magyar nemzeti szempontból. Politikai oka pedig az antipathiának az volt, hogy a hitbizomány oknak Magyarországban való meghonosítása olyan politikai körülmények között történt, amelyek azokat gyűlöltekké tették a nemzeti közvélemény előtt. A hitbizományok gazdasági hátterét a XVI. és XVII. századbeli magyar viszonyok adják, amelyekhez szomorúság tekintetében csak a mai állapotok hasonlíthatók, mert ma is négyfelé van szakítva s akkor is három, sőt a Thököly-időkben négyfelé volt szakítva Magyarország. Ami nemzeti szempontból szomorúság és bánat volt, az sokaknak kommerciális szempontból öröm és konjunktúra volt, mint ahogy ma is látjuk, hogy Magyarország széttagoltságából nagyon sok üzletemberre nagy konjunktúra nyilik a vagyonszerzésre. Nagy nemzetközi magyar bankházak alakultak akkor, amelyek a Fuggerekkei, évi december hó 5-én, szerdán. sőt a Mediciekkel vették fel a versenyt, igy pl. a Thurzók. Azután itt volt a török hódoltságnak évről-évre való visszaszorítása, amikor nagy pusztaságok szabadultak fel, ahol a neoaquistica eommissio segítségével uj földtulajdonosok óriási latifundiumokat szereztek. Az akkori viszonyok között gazdaságilag talán helyes is volt ez az alakulat, de 300 esztendő után, különösen a mai csonka Magyarországban, legnagyobb anakronizmus ! Magától értetődik, hogy minden nagy vagyonszerzőben él az a vágyakozás, hogy munkája gyümölcsét biztosítsa utódai részére és elsősorban utódai ostobasága és könnyelműsége ellen védje azt meg. Igy már a hitbizományok behozatala, törvénybeiktatása előtt épen a Thurzó-család hitbizományi, vagy inkább egy nagy családi alapítványt létesített, amely még ma is áll: u. n. árvái hitbizományt, amelyben a Felvidéknek jóformán összes családjai érdekelve vannak. Rakovszky István: Az compossessoratus ! Baross János: Én is a közbeszóló úrral vagyok egy véleményen, hogy az ma compossessoratus, de Erdélyi Aladár képviselőtársunknak van egy akadémiai pályadíjjal kitüntetett nagy kétkötetes munkája a hitbizományokról, amelyben ő kifejti .és okiratokkal bizonyítja azt, hogy az árvái uradalom hitbizománynak indult s csak a Thurzók magvaszakadta esetére — ami bekövetkezett — voltak benne olyan intézkedések, hogy ebből azután compossessoratus alakult. Egyszóval megindult a hitbizományok alakításának vágya épen ezen nagy gazdasági konjunktúrákból alakult uradalmakra. De a hitbizományokat nem azon birtokok kedvéért létesítették, amelyek munkával, kereskedelmi konjunktúrákkal, egy szóval, - hogy ugy mondjam, — civilis utón létesültek abban az időben, hanem a hitbizományokat egyedül és kizárólag politikai érdemekkel szerzett — az »érdemek« szót aláhúzom és macskakörmök közé teszem politikai konjunktúrán szerzett nagy latifundiumok biztonsága érdekében hozták azt be. (Ugy van! balfelöl.) Ez a kor nemcsak a nemzeti szerencsétlenségnek, a feldaraboltságnak a kora, hanem a nemzeti szabadságharcoknak is hosszu-hosszu láncolata. Zrinyi Miklós, a nagy költő, hadvezér és a magyar publicisztikának tulaj donképeni megindítója, akinek az érdemeit még ki fogja kaparni a hálátlan magyar közvélemény, aki abban az időben ugyanazt a funkciót teljesítette Magyarországon, mint a XIX. században Széchenyi István, ez a Zrinyi Miklós alapította meg az ugyneA^ezett nemzeti pártot. Miért ? Azért, mert szükségét látta annak, hogy az idegen, spanyol, cseh és a világ minden részéből Bécsbe összeverődött kamarillának a magyar fajt elnyomó, kizsákmányoló, pusztító törekvéseivel szemben a nemzet erőit összetömöritse. Ez a nagy küzdelem indult meg Zrinyi Miklós idejében és folytatódott végig Nádasdy Ferenc, Zrinyi Péter, Frangepán, Petrőczi, Thököly, Rákfczi nemes emlékű véres árnyain keresztül. Ez a 150 esztendő volt a próbaköve annak, hogy a magyar nemzet élni fog-e, vagy sem és ezeknek a nagy neveknek érdeme az, hogy Magyarország és a magyar nemzet, — ha csonkán is, — de áll még ma is, Mert ezeknek nagy ellenálló ereje bizonyította végre be Bécsben azt, hogy a magyarokat erővel beolvasztani nem lehet, a magyar fajnak, a magyar népnek meg kell hagyni ősi szabadságait, különben megemészthetetlen a bécsi politika számára. Ezzel a nagy nemzeti párttal szemben, amely előtt, ha emlékét felidézzük, le kell vennünk a kalapunkat, állott azután, sajnos, az árulók tábora