Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

À nemzetgyűlés 200. ülése 1923. szerint a VIII. osztály nagy részének meg kellett volna buknia, —ehhez jogom volt; ez nekem diszkrecionális jogom. Ezen a bajon segiteni kell, s az én kezemet ebben a tekintetben megkötni egyáltalán nem lehet. (Ugy van ! jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Már rábizonyítottam az interpelláló képviselő úrra azt, hogy azért interpellált meg engem, mert én tankerületi főigazgatóvá neveztem ki Kovács Gyulát, pedig a helyzet egészen más: én őt a Ferenc József nevelő-intézetnek internátusi főigazgatójává neveztem ki. Most egy második igen súlyos ténybeli tévedést vagyok kénytelen az igen t. képviselő urnák szemére lobbantani. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Rakovszky István : Most lobbant! (Derültség balfelől.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: A képviselő ur a beszédében azt mondta, hogy ifjabb Kovács Gyula a VIII. fizetési osztályból neveztetett ki. Ez tévedés. Mindenki tudja, hogy egy ministeri titkár a VII. fizetési osztályban van, (Zaj.) Szakács Andor: Nem mindegyik ! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Amikor tehát az igen t. képviselő ur a nepotizmus vádját emeli ellenem s amikor azt akarja bizonyitani, hogy én ifjabb Kovács Gyulával nem tudom mekkorát ugrattam, akkor az igen t. képviselő urnák nincs joga egy római egyessel tévedni és azt mondani, hogy ifjabb Kovács Gyula a VIII. fizetési osztályban volt, amikor pedig a VII. fizetési osztályban volt. (Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj balfelől. Halljuk! Halljuk !) Volt nekem egy igen kedves egyéni ismerősöm, egy fiatal kapitány, akit én igen szimpatikus embernek tartok. A kapitányok azonban a IX. fizetési osztályban vannak és ő a IX. fizetési osztályból ugrott főispánná az V. fizetési osztályba. Rakovszky István: Az az én fiam volt. (Nagy zaj és taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Egyébként én ilyen úriembert egyáltalán nem neveztem volna ki. . . (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : Ismétlem, hogy én az ilyen, egyébként igen szimpatikus fiatalembert még sem neveztem volna ki. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ez a fiatalember azonban a IX. fizetési osztályból egyszerre az V. fizetési osztályba szökkent fel, tábornoki rangba, ami legalább is kétszer akkora ugrás, mint amit ifjabb Kovács Gyula megtett. (Nagy zaj.) De ettől eltekintve, ifj. Kovács Gyula a kultuszministerium elnöki osztályában volt, mint ministeri titkár, ami a bürokráciában igen kedvező és jó pozició. Ha tehát valaki onnan kimegy külső és nehéz szolgálatba, egy internátus élére, ahol egy lelkiismeretes embernek nincs sem éjjele, sem nappala, — erre nézve bármely bürokratát meghallgathatnak, — ez nem jelenthet számára valami különös előnyt. (Nagy zaj a baloldalon.) Griger Miklós : Miért volt B4istás ? Arról beszéljen a minister ur ! Rakovszky István : Miért volt B-listán % (Nagy zaj balfelől.) Barthos Andor : Hallgassák meg a ministert ! • ""**' 'ff: Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktaNAPLÓ XVII. évi december hó '4-én, kedden. 26y tásügyi minister : Majd mindjárt válaszolok erre. (Zaj.) A napokban lesz tíz esztendeje annak, hogy én a kultuszministeriumban államtitkár lettem. (Zaj. Halljuk / Halljuk !) Ebből a tiz esztendőből több mint öt esztendőn át voltam a kultusministeriumban vezető államtitkár. Kovács Gyula egyszer sem avanzsirozott ; Kovács Gyulát többször megpretereáltam épen azért, nehogy azt a vádat lehessen emelni ellenem, hogy én az ő számára valami előnyt akartam volna elérni. Ezt se ő, se én nem^ fogtuk fel előnynek, hanem kötelességteljesitésnek. Mielőtt én betöltöttem a Ferenc Józsefintézet főigazgatói állását, Csáky Károly igen t. baráomhoz, a honvédelmi minister úrhoz fordultam, hogy nem tudna-e ő pl. a külföldi katonai attaché-k sorából egy magasabbrangu katonatisztet, aki idegen nyelveket beszél, világlátott embert adni, aki tehát ebben az interuátusban a nevelésnél azokat a szempontokat tudja érvényesíteni, amelyeknek érvényrejuttatását mi követeljük. És csak, amikor Csáky Károly igen t. barátom azt mondotta, hogy ilyen embert ezidőszerint adni nem tud, mikor a külügyminister úrral is ez irányban már eredménytelen tárgyalások folytak, akkor esett az én tekintetem harmadsorban Kovács Gyulára, aki a háború előtt tiz éven át külföldi utaimat velem járta meg, aki Franciaországban, Németországban, Angliában és Olaszorszagban velem tanulmányozta a külföldi intézményeket, akiről tehát feltételezhettem joggal azt, hogy européer, hogy megvan rátermettsége erre a megbízatásra. Tehát ez nem volt valami nagy dolog, t. képviselő ur. Ha én Kovács Gyulát előnyben akartam volna részesíteni a nepotizmus révén, tessék meggyőződve lenni, sokkal jobban előre tudtam volna vinni őt. Én előttem azonban a Ferenc József-intézet érdekei lebegtek és azért neveztem őt ki oda, mert azt hittem, hogy becsülettel meg fogja állni a helyét s hogy ennek az internátusnak szinvonalat lényegesen emelni fogja. Nagyon téved az igen t. képviselő ur akkor, ha azt hiszi, hogy ifjú Kovács Gyula azért mondott le, mert a kinevezése törvénytelen volt. Az a kinevezés nem volt törvéirytelen, s azok után, amiket előadtam ma, egyetlen egy objektiv ember sem fog előállani azzal, hogy ez a kinevezés törvénytelen volt, hanem lemondott azért, mert ellene példátlan sajtóhajsza indult- meg és ő attól félt, hogy az a hajsza ártani fog az intézetnek, s nem akarta, hogy az ő személye révén ez az intézet kárt szenvedhessen. (Felkiáltás balfelől: Szegény mártír !) Gondoljanak vissza, tavaly, mikor én a Nemzeti Színház igazgatójává kineveztem Hevesi Sándort, micsoda pergőtüzet indítottak ellenem, micsoda támadásoknak voltam akkor kitéve. Ma mindenki belátja azt, hogy a Nemzeti Színház rennaissance-át éli Hevesi Sándor igazgatása alatt. Meg vagyok győződve róla, hogy ha ifj. Kovács Gyulának ideje lett volna arra, hogy egész erejét és ambícióját belefektesse ebben az állásba, igenis az ő működése a Ferenc József-intézetnek javára vált volna, s az intézetnek életében igen jelentékeny változásokat okozott volna, amint azokat már be is vezette, mert pl. meg tudott nyerni arra alkalmas szervezeteket, hogy a háztartásukat átvegyék s megfelelő mederbe tereljék és teljes beibékét tudott helyreállítani, amire mindenképen szükség volt. Platthy György : A szülők nagyon sajnál' ják ! 40