Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

264 ~Ä nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó é-én, kedden. nek kezében van egy sokéves szerződés a kis­bériéire és két év sem telt el belőle és már a bér­letnek 20—50 D /o-át elveszik tőle. A részletes tárgyalás folyamán leszek bátor erre vonatkozólag, amennyire lehet, mérsékelt módosítást indítványozni. Ismét Jeszegezni kiyánom, hogy a józan mér­séklet élvét akarom látni ezen törvény végre­hajtásánál, mert a radikalizmust itt igazán nem tartom célravezetőnek, mint sok más esetben. Egy mérsékelt indítványt fogok tehát benyúj­tani, hogy az az intenció, amely a paragrafusban benfoglaltatik, jobban kidomborittassék és ne csak azokra az emberekre álljon, akiknek bérletét vagyonváltságba akarják felajánlani, hanem azokra is, akikét nem akarják vagyonváltságba felajánlani, de el akarják tőlük venni. Hiányát látom a földreformnovellának abban is, hogy az eljárás gyorsitására inkább csak olyan ideális, olyan plátói rendelkezéseket tartalmaz. Azt mondja t. L, hogy soron kivül kell elintézni ezeket a dolgokat. Én tulaj donképen nem igen látok mást. Abban, hogy a földmivelésügyi minister ur­nák nagyobb hatáskör van biztosítva, talán lehetne a gyorsításra vonatkozólag némi igyekezetet, némi szanálási szándékot látni, ha tudnám azt, hogy mindig nagyatádi Szabó István lesz a földmive­lésügyi minister, vagy legalább is addig, amig a reform végre lesz hajtva. Ha ezt tudnám, akkor ez a dolog is, hogy a földmivelésügyi minister ­nek nagyobb hatáskör biztosíttatik, megnyugtató lenne. De amig ez nem biztos, már pedig ezen a földön semmi sem biztos, addig ezt nem tartom igazán célravezető rendelkezésnek. A föld reformeljárás gyorsitására célravezető rendelkezésnek azt tartom, ha az egyes funkcio­náriusok munkáját záros határidőhöz kötjük. Ha az Országos Földbirtokrendező Bíróság az eljáró birónak záros határidőn belül adná át az ügyet, hogy tessék letárgyalni ; ha a záros határidőn belül kellene az eljáró birónak az aktákat felter­jeszteni és amikor az akták ki^ vannak adva az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál a referens­nek, az záros határidőn belül köteles az ügyet elrefálni. Mindenesetre előfordulhat vis major, amit nem lehet előre látni, de hát módot kellene adni arra, hogy egy izben, de csakis egy izben a határ­idő kitolható legyen: A másodszori kitolást már nem tartanám megengedhetőnek. Ha ez a határ­időhöz kötöttség az eljáró szervek mindegyikénél meglenne, akkor, de csakis akkor lehetne rá számítani, hogy az eljárás valóban gyorsabbá lesz. Míg igy, ilyen .igazán plátói rendelkezésekkel aligha fogjuk a célt elérni, és nem fogjuk a föld­reform végrehajtását valóban gyorsabbá tenni. Néhány kisebb kérdésre is vagyok bátor a földreformnovellával kapcsolatban rámutatni. Rá akarok mutatni arra a kérdésre, hogy a juttatás tekintetében a 2. §-t szeretném megtoldani azzal, hogy azok a falusi kisiparosok is kaphassanak földet, akik az ipart igazán csak téli időben, háziiparként űzik akkor, amikor különös mező­gazdasági munka nincs. Ismerek nagyon sok olyan falusi kisiparost, aki igazán csak mcllékfoglalkozásképen üzi a maga iparát, de van egy pár hold földecskéje, amelyet maga megművel, vagy ha nincs, akkor eljár aratni, dolgozni, szóval ő voltaképen gazda, földműves, csak a mellékfoglalkozása szerint ipa­ros. Számtalan esetben láttam, hogy az ilyen emberekre is ráhúzzák a paragrafust, hogy ipa­ros és^ ezzel elütik őket a földhözjuttatástól. Távol van tőlem az a szándék, hogy kiter­jesszük a földhöz juttatást az iparosok széles kö­rére. Természetes dolog, hogy ezt nem lehet és nem is szabad megtenni, mert mindenki marad­jon meg a maga foglalkozása mellett, azonban faluhelyeken nagy számban vannak ilyen kis­iparosok, akik tulajdon képen földmunkából élnek és akik, ha elüttetnek a földhözjuttatástól, igen rossz helyzetbe kerülnek társaikkal szemben, csu­pán azért, mert egy pár csizmát meg tudnak foltozni ; akik a valóságban csak toldozó-foltozó vargák, semmi egyebek, de mert iparosok, föld­höz már nem juthatnak. Én tehát szükségesnek tartanám kimondani azt, hogy az olyan falusi kisiparos, aki bebizo­nyithatóan huzamos idő óta foglalkozik, még pedig állandóan mezőgazdasági munkával, és fő­megélhetési és kereseti forrása a gazdálkodás, ha mellékesen különösen a téli időben foglalkozik is iparral, bizonyos mértékig ő is földhöz juttat­ható legyen, s ne csak egy hold erejéig. Ezzel tartozunk azoknak a falusi kisiparosoknak, akik küzdöttek, harcoltak a hazáért, és épugy nem tudnak megélni, mint a hozzájuk hasonló föld­miveléssel foglalkozó és tisztán csak ezzel foglal­kozó szegény társaik. Másik kisebb változtatást is szükségesnek tartanék a földreformnovellán. Ahol arról van szó, hogy a 28. § alapján igénybe vehető a föld, én bizonyos határt tűznék ki, még pedig 50 hold­ban és kimondanám, hogy 50 holdon alul nem veheti igénybe, feltéve, hogy a bárhol található birtok nagysága nem haladja meg az 50 holdat, és mentesíteném a megváltás alól a tulajdonost, ha épen kifejezetten nem is gazda. Az 50 hold igazán nem akkora kvantum, hogy azt lehetne gondolni, hogy az illető háborús üzérkedésből vagy hasonlóból szerezte Ápolna, mert mindenesetre nagyobb földbirtokot szoktak sze~ rezni a háborúban meggazdagodott urak. Szeder Ferenc: Ma 10 holdat is elvesznek. Eőri-Szabó Dezső: Megtörténhetik, hogy nem kifejezetten gazda, hanem magánhivatalnok, lelkész vagy tanitó birtokára, aki nagynehezen összekuporgatott annyit, hogy tudott magának 10—20—50 holdig terjedő kisbirtokot szerezni, rá­teszi a törvény a kezét és kimondja, hogy mivel az illető nem gazda, és birtokát 10 éven belül szerezte, a bíróság arra ráteheti a kezét. Ezt nem tartom demokratikus dolognak és ezért 50 holdig mindenesetre mentesíteném a kisbirto­kot a megváltás alól. Azután ott van a törvényjavaslat 9. §-a, amelyben oly rendelkezés is van, amely a minis­ter ur intencióival is ellenkezett Nagyon csodál­kozva láttam, hogy az előadói javaslatból hiány­zik ennek korrigálása. Ebben a 9. <§-ban ugyanis az is benne van. hogy (olvassa): »Amennyiben az Országos Földbirtokrendező Biróság a köz­alapok és közalapítványok, valamint tanulmányi célokat szolgáló vagyonok ingatlanait kénytelen igénybe venni, ez a házhelyekre szükséges terü­letek kivételével lehetőleg ne megváltás utján, hanem hosszúlejáratú, kis-^ és középhaszonbérle­tek alakítása utján történjék.« Ez volt az a bizo­nyos betoldás, amelyből majdnem kabinetkrizis lett. Emlékezhetünk rá, a bizottság a minister véleményével szemben megszavazta ezt a módo­sítást, de már akkor, a bizottsági ülésen be volt jelentve a kisebbségi vélemény ennek törlésére vonatkozólag. Ezt a kisebbségi véleményt hasz­talan keresem a jelentésben. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem erre jelentették be! Eőri-Szabó Dezső: Bocsánatot kérek, nagyon jól ismerem az egésznek hisztorikumát. Ott vol­tam, amikor Herczegh Béla t. képviselőtársam hivatkozva arra, hogj' a protestánsoknak is van­nak bizonyos iskolai célokat szolgáló alapitványai, hogy ezeket mentesitse, benyújtotta ezt a pótlást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom