Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

 nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. 263 nak. Nagyon jól tudjuk azt, hogy sok helyen részint a tulajdonos szociális belátásából, részint más körülmények folytán, nagyon sok helyen talán azért is, mert az önálló gazdálkodás a tulajdonosra nézve lehetetlen vagy nem megfe­lelő volt, kisbérletekben voltak hasznosítva na­gyobb területek. Ezeket a kis haszonbérleteket, amelyek sok helyen már 15—20 esztendő óta vannak annak a kisembernek a használatában, most megingatni, kirángatni a kisemberek lába alól igen-igen veszedelmesnek tartom. Ez igenis ellenkezik a törvény intencióival. Nagyon jól tudom, hogy a novellában van bizonyos rendel­kezés erre vonatkozólag, de az hiányos, hézagos. A földreformnovellának 9, §-a tartalmaz erre vonatkozólag rendelkezéseket. Azt helyesnek tar­tom, ha az 1920 : XXIX. te. előtt önként szerző­désileg kiadott kishaszonbérleteket nem lehet va­gy onváltságba felajánlani, csak abban az esetben, ha az illető > kisemberek ehhez hozzájárulnak, vagy ha nem is járulnak hozzá, de a tulajdonos ezek­nek másutt ad földet. Ez benne van a novellában. Ez is valami, de nagyon kevés. Nemcsak olyan területen vannak ugyanis kishaszonbérletek, me­lyet a tulajdonos vagyonváltságba akar adni. Az én kerületemből is tudnék nagyon sok példát fel­hozni, ahol a nagybirtoknak olyan részei voltak kiadva kishaszonbérletekbe, amelyeket most nem ajánlott fel a tulajdonos vagyonváltságba, és nem is akart felajánlani, de megtörténvén a tárgyalás, azoknak az embereknek viszonyait nagyon rigo­rózus szemüvegen át Ítélve meg, olyan csekély területet javasoltak nekik, hogy a 15—20 év óta kezükben lévő kishaszonbérletekuek úgyszólván a fele elveszett a számukra. Sőt tudok olyan községet is, ahol már az Íté­let is megjelent, a végrehajtás is megtörtént, és akármennyire zúgolódtak is az emberek, bizony kirángatták a lábuk alól^ azt a 15—20 éve bírt bérletet, pedig erre tulajdonképen kifejezetten szükség nem lett volna. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Megmaradok csak a nagybirtoknál. Már a bizottság tárgyalása alkalmával, amely bizott­ságnak nem vagyok tagja — s ezért vagyok bátor most huzamosabb időre igénybe venni a nemzet­gyűlés türelmét, — beadtam egy erre vonatkozó indítványt, amelyre bizonyos oldalról, többek között Mándy Sámuel, igen t. képviselőtársamtól is az a válasz, az a replika érkezett, hogy most már a középbirtokot^ is így akarjuk megrövidí­teni? Nem, igen t. képviselőtársam, ne beszéljünk mi a középbirtokról, maradjunk csak a nagybir­toknál. Amint mondottam, a nagybirtoknak na­gyon sok olyan része van kiadva kishaszonbér­letbe, melyet a tulajdonos vagyonváltságba nem akart felajánlani, nem is ajánlott fel és ezeknél mégis kirángatták az eljárás folyamán a kis­emberek, a kisbérlők lábai alól a talajt. Ez nem lehet szociális dolog, és nem állhat saját érdekük­ben sem. Nagyon sokat tudnék erről a kérdésről be­szélni. Kerületem nagy részében ott terpeszkedik az Esterházy-féle óriási mammut-uradalom. Ki­emelem^ hogy ott is sokszor tapasztaltam szociá­lis megértést és már más alkalommal is elmond­tam, most is leszögezem, hogy az Esterházy-ura­dalom már akkor adott kisbérletet, amikor az igazán első fecske volt Magyarországon, amikor még inkább csak holmi idegen származású bér­lőknek adtak kisbérletet a mi igen t. nagybirtoko­saink. A herceg Esterházy-birtok már akkor rá­jött annak belátására, hogy hazafias munkát vé­gez, ha a keresztény kisemberek kezébe adja eze­keta bérleteket. Ezt kénytelen vagyok leszögezni és érdeméül tudom be az Esterházy-uradalomnak. Ámde emuéi az uradalomnál is változnak az em­berek, változnak a vezetők, s azok változásával bizony, sajnos, sokszor változik az a szellem is, amely — amint rámutattam — sokszor igazán szép példát mutatott szerte az országban. Tehát, mondom, ott van a kerületemben ez a nagy Esterházy-féle mammutbirtok, és ezeket a régi kis haszonbérleteket egymásután veszik ki a kis­emberek lába alól, egymásután forgatják ki őket belőlük. Felesleges talán jobban kidomborítanom, hogy milyen óriási elégületlenséget és zugolódást kel­tett ez, pl. annál az embernél, akinek, mondjuk, van három hold saját földecskéje, és volt 8 hold bérlete; most a három holdhoz még hozzáadtak nagykegyesen két és félholdat, és elvettek öt és félholdat, holott az illető egész berendezkedését és gazdasági felszerelését, állatállományát ahhoz a nagyobb földkvantumhoz állította be. Most tes­sék neki elkótyavetyélnie felesleges állatait, feles­leges gazdasági felszereléseit. Ez valóban egész exisztenciáját ingatná meg. Griger Miklós : Hát ezek az urak nem hall­ják a kráter mormolását ! Eőri-Szabó Dezső: Itt megint egy nagyon rikitó példát vagyok bátor felhozni. Sajnos, nem egyedülálló a dolog. Az eset Szily Tamás t. kép­viselőtársam kerületében fordult elő. Itt van a panaszos levél, melynek a lényege, hogy a község földigénylői béreltek szintén az Esterházy-birtok­ból talán 15—18 év óta ,342 katasztrális hold földet. Most kiszáll a bizottság r és megállapít ennek a szorgalmas, becsületes német származású, tehát nem is egykés népnek, 219 holdat. Nagyon jól tudjuk mindannjáan, akiknek vidékén hazafias svábok laknak, hogy milyen szorgalmasak, és hogy az ő kezükben milyen jó kézben van a föld. Mondom, ennek a szorgalmas sváb népnek a bizottság 342 hold helyett megállapított 219 holdat, holott a vagyonváltságföld még 117 holdat tesz ki. A javaslat az volt és most már ítélet is van benne, hogy ezt a vagyonváltságból fenmarado 117 holdat középbirtoknak kell kiadni. Mi történt? Az, hogy kisemberek lába alól kirángatták a. földet, hogy valami protekciós urnák középbirtok céljaira adják oda. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Erre kiált így fel a falu t. evangéli­kus lelkésze, hogy ez a földreform paródiája, semmi más. Valóban ez a földreform paródiája. (Ugy van ! balfelöl.) Bátor vagyok tehát leszögezni, illetőleg ismét hangsúlyozni a bizottságban már mint vendég által hangoztatott véleményemet, hogy igenis mél­tóztassanak olyképen megváltoztatni a kisbérié tekre vonatkozó szakaszt, hogy ne csak vagyon­váltságba ne ajánlhassa fel a tulajdonos az ilyen kisbérleteket, mert sok olyan eset van, hogy bár nem akarja vagyonváltságba felajánlani, mégis kirángatják a kisemberek lába alól a gyékényt. Mint most előterjesztettem, arra is van eset, hogy a vagyon váltságföldből meghagytak még a közép­birtok részére is földet, holott a kisemberek kezén eddig sokkal nagyobb terület volt. En tehát okvetlenül szükségesnek és a cél ér­dekében állónak tartanám, ha nemcsak az lenne benn ebben a paragrafusban, hogy vagyonvált­ságba nem lehet felajánlani az ilyen földet, ha­nem általános rendelkezéskép mondanók ki, hogy a nagybirtokból az 1920 : XXIX. te. előtt birt kisbérleteket 15 holdon alul — mert én sem me­gyek tovább — tehát ott, ahol a saját föld és a bérlet nem haladja meg a 15 holdat, ne lehessen elvenni. Vagy visszatérve az előbbi esetre, ahol már kirángatták az emberek lába alól a földet, ha azt a részt nem volna lehetséges visszaadni, tessék egy másik részt bérletbe adni, legalább ad­dig, amig a rendesen megkötött szerződés hatálya tart, mert igazán furcsa dolog, hogy a kisember­39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom