Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

 nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. 263 nak. Nagyon jól tudjuk azt, hogy sok helyen részint a tulajdonos szociális belátásából, részint más körülmények folytán, nagyon sok helyen talán azért is, mert az önálló gazdálkodás a tulajdonosra nézve lehetetlen vagy nem megfelelő volt, kisbérletekben voltak hasznosítva nagyobb területek. Ezeket a kis haszonbérleteket, amelyek sok helyen már 15—20 esztendő óta vannak annak a kisembernek a használatában, most megingatni, kirángatni a kisemberek lába alól igen-igen veszedelmesnek tartom. Ez igenis ellenkezik a törvény intencióival. Nagyon jól tudom, hogy a novellában van bizonyos rendelkezés erre vonatkozólag, de az hiányos, hézagos. A földreformnovellának 9, §-a tartalmaz erre vonatkozólag rendelkezéseket. Azt helyesnek tartom, ha az 1920 : XXIX. te. előtt önként szerződésileg kiadott kishaszonbérleteket nem lehet vagy onváltságba felajánlani, csak abban az esetben, ha az illető

>

kisemberek ehhez hozzájárulnak, vagy ha nem is járulnak hozzá, de a tulajdonos ezeknek másutt ad földet. Ez benne van a novellában. Ez is valami, de nagyon kevés. Nemcsak olyan területen vannak ugyanis kishaszonbérletek, melyet a tulajdonos vagyonváltságba akar adni. Az én kerületemből is tudnék nagyon sok példát felhozni, ahol a nagybirtoknak olyan részei voltak kiadva kishaszonbérletekbe, amelyeket most nem ajánlott fel a tulajdonos vagyonváltságba, és nem is akart felajánlani, de megtörténvén a tárgyalás, azoknak az embereknek viszonyait nagyon rigorózus szemüvegen át Ítélve meg, olyan csekély területet javasoltak nekik, hogy a 15—20 év óta kezükben lévő kishaszonbérletekuek úgyszólván a fele elveszett a számukra. Sőt tudok olyan községet is, ahol már az Ítélet is megjelent, a végrehajtás is megtörtént, és akármennyire zúgolódtak is az emberek, bizony kirángatták a lábuk alól^ azt a 15—20 éve bírt bérletet, pedig erre tulajdonképen kifejezetten szükség nem lett volna. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Megmaradok csak a nagybirtoknál. Már a bizottság tárgyalása alkalmával, amely bizottságnak nem vagyok tagja — s ezért vagyok bátor most huzamosabb időre igénybe venni a nemzetgyűlés türelmét, — beadtam egy erre vonatkozó indítványt, amelyre bizonyos oldalról, többek között Mándy Sámuel, igen t. képviselőtársamtól is az a válasz, az a replika érkezett, hogy most már a középbirtokot^ is így akarjuk megrövidíteni? Nem, igen t. képviselőtársam, ne beszéljünk mi a középbirtokról, maradjunk csak a nagybirtoknál. Amint mondottam, a nagybirtoknak nagyon sok olyan része van kiadva kishaszonbérletbe, melyet a tulajdonos vagyonváltságba nem akart felajánlani, nem is ajánlott fel és ezeknél mégis kirángatták az eljárás folyamán a kisemberek, a kisbérlők lábai alól a talajt. Ez nem lehet szociális dolog, és nem állhat saját érdekükben sem. Nagyon sokat tudnék erről a kérdésről beszélni. Kerületem nagy részében ott terpeszkedik az Esterházy-féle óriási mammut-uradalom. Kiemelem^ hogy ott is sokszor tapasztaltam szociális megértést és már más alkalommal is elmondtam, most is leszögezem, hogy az Esterházy-uradalom már akkor adott kisbérletet, amikor az igazán első fecske volt Magyarországon, amikor még inkább csak holmi idegen származású bérlőknek adtak kisbérletet a mi igen t. nagybirtokosaink. A herceg Esterházy-birtok már akkor rájött annak belátására, hogy hazafias munkát végez, ha a keresztény kisemberek kezébe adja ezeketa bérleteket. Ezt kénytelen vagyok leszögezni és érdeméül tudom be az Esterházy-uradalomnak. Ámde emuéi az uradalomnál is változnak az emberek, változnak a vezetők, s azok változásával bizony, sajnos, sokszor változik az a szellem is, amely — amint rámutattam — sokszor igazán szép példát mutatott szerte az országban. Tehát, mondom, ott van a kerületemben ez a nagy Esterházy-féle mammutbirtok, és ezeket a régi kis haszonbérleteket egymásután veszik ki a kisemberek lába alól, egymásután forgatják ki őket belőlük. Felesleges talán jobban kidomborítanom, hogy milyen óriási elégületlenséget és zugolódást keltett ez, pl. annál az embernél, akinek, mondjuk, van három hold saját földecskéje, és volt 8 hold bérlete; most a három holdhoz még hozzáadtak nagykegyesen két és félholdat, és elvettek öt és félholdat, holott az illető egész berendezkedését és gazdasági felszerelését, állatállományát ahhoz a nagyobb földkvantumhoz állította be. Most tessék neki elkótyavetyélnie felesleges állatait, felesleges gazdasági felszereléseit. Ez valóban egész exisztenciáját ingatná meg. Griger Miklós : Hát ezek az urak nem hallják a kráter mormolását ! Eőri-Szabó Dezső: Itt megint egy nagyon rikitó példát vagyok bátor felhozni. Sajnos, nem egyedülálló a dolog. Az eset Szily Tamás t. képviselőtársam kerületében fordult elő. Itt van a panaszos levél, melynek a lényege, hogy a község földigénylői béreltek szintén az Esterházy-birtokból talán 15—18 év óta ,342 katasztrális hold földet. Most kiszáll a bizottság r és megállapít ennek a szorgalmas, becsületes német származású, tehát nem is egykés népnek, 219 holdat. Nagyon jól tudjuk mindannjáan, akiknek vidékén hazafias svábok laknak, hogy milyen szorgalmasak, és hogy az ő kezükben milyen jó kézben van a föld. Mondom, ennek a szorgalmas sváb népnek a bizottság 342 hold helyett megállapított 219 holdat, holott a vagyonváltságföld még 117 holdat tesz ki. A javaslat az volt és most már ítélet is van benne, hogy ezt a vagyonváltságból fenmarado 117 holdat középbirtoknak kell kiadni. Mi történt? Az, hogy kisemberek lába alól kirángatták a. földet, hogy valami protekciós urnák középbirtok céljaira adják oda. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Erre kiált így fel a falu t. evangélikus lelkésze, hogy ez a földreform paródiája, semmi más. Valóban ez a földreform paródiája. (Ugy van ! balfelöl.) Bátor vagyok tehát leszögezni, illetőleg ismét hangsúlyozni a bizottságban már mint vendég által hangoztatott véleményemet, hogy igenis méltóztassanak olyképen megváltoztatni a kisbérié tekre vonatkozó szakaszt, hogy ne csak vagyonváltságba ne ajánlhassa fel a tulajdonos az ilyen kisbérleteket, mert sok olyan eset van, hogy bár nem akarja vagyonváltságba felajánlani, mégis kirángatják a kisemberek lába alól a gyékényt. Mint most előterjesztettem, arra is van eset, hogy a vagyon váltságföldből meghagytak még a középbirtok részére is földet, holott a kisemberek kezén eddig sokkal nagyobb terület volt. En tehát okvetlenül szükségesnek és a cél érdekében állónak tartanám, ha nemcsak az lenne benn ebben a paragrafusban, hogy vagyonváltságba nem lehet felajánlani az ilyen földet, hanem általános rendelkezéskép mondanók ki, hogy a nagybirtokból az 1920 : XXIX. te. előtt birt kisbérleteket 15 holdon alul — mert én sem megyek tovább — tehát ott, ahol a saját föld és a bérlet nem haladja meg a 15 holdat, ne lehessen elvenni. Vagy visszatérve az előbbi esetre, ahol már kirángatták az emberek lába alól a földet, ha azt a részt nem volna lehetséges visszaadni, tessék egy másik részt bérletbe adni, legalább addig, amig a rendesen megkötött szerződés hatálya tart, mert igazán furcsa dolog, hogy a kisember39*