Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

262 "A nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. viselője, akit szerencsénk van itt üdvözölni, a fejét rázta ezekre az adataimra. Megengedem, hogy talán tévesek azok s hogy talán nincs szó ekkora százalékról, de még ha 20—25 százalékról van is szó, sőt tovább megyek, még ha csak tiz százalékról van is szó, igazságos-e az, hogy a már eddig letárgyalt ügyekben megmaradjon az a sérelmes állapot, amelynek sérelmes voltát maguk az illetékes faktorok is elismerik, épen a novella beterjesztésével? Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mit szól hozzá az a háborút végig szenvedett gazdaember, fföldmivesember, aki az előbb már általam körvonalazott törvénymagyarázatnál fogva nem kaphatott földet, bár igen-igen nagy szüksége lett volna rá azért, mert az eljáró biró ráhúzta a paragrafus betűjét, hogy nem önjogu, nem kapott földet s most a novella révén a másik községben, ahol csak most lesz végrehajtva a törvény, egy ugyanilyen ember földet fog kapni, mondom mit fog házzászólni a másik '! Vájjon elérjük-e a megnyugvás érzését, vájjon nem inkább ellenkezőleg a legnagyobb nyugtalanságnak, keserűségnek és felháborodásnak forrását fogjuk mi ebben az emberben megnyitni ! Nem egy emberről van szó, mert ha — mondjuk — csak 10°,V

ban hajtották már végre a régi törvény alapján ilyen hibásan a földreformot, már akkor is ezer, sőt tizezer, sőt százezer emberről lehet szó. Ha alapos és becsületes munkát akarunk végezni, akkor igenis mó'dot kell adni, hogy ezek a nagy hibák és hiányok kikorrigáltassanak. (Helyeslés balfelöl.) Ezen segiteni kell. Le akarom szögezni azt a felfogásomat, hogy semmiképen sem vagyok hajlandó újra felforgatni az egész eddigi eljárást. Osztom azoknak a nézetét, akik ettől igen sok kellemetlenséget és bajt várnak. De nem is arról van szó, hogy most már nyakló nélkül álljunk neki minden eddig lefolytatott ügynek, forgassuk fel azokat és csináljunk újra egy tabula rasat, nem, ellenkezőleg, mi igenis megoldhatjuk ezt a kérdést olyan mérséklettel és olyan belátással, mint amilyen mérséklettel — sőt talán bizonyos túlságos mérséklettel — van ez a földreformnovella megalkotva. Azt hiszem, a 18. §-ban van erre némi kis homályos intézkedés, hogy t. i. ott, ahol a megváltási eljárás befejeződött, ilyen és ilyen esetekben nem lehet a megváltás befejeztet leszögezni. Itt — mondom — egy kis homályos rendelkezés van, — ha t. i. az Országos Földbirtokrendező Biróság elnöki tanácsa rendkivüli érdemlő eseteket lát fenforogni, akkor folytathatja a megváltási eljárást. Ez valami, de nagyon kevés. Ha mi csak ennél maradunk, akkor attól félek, hogy a Földbirtokrendező Biróság nem fogja azt a szellemet megérteni, azt az intenciót honorálni, amely itt kell hogy a nemzetgyűlést és a törvényhozókat el töltse. (Ugy van ! Ugy van ! half elől.) Igenis, t. Nemzetgyűlés és igen t. minister ur, ha ön, amint én nagyon jól tudom, ezzel a törvénynyel, amelyre úgyszólván az éleiét, a férfias becsületét tette rá, el akarja érni azt, —. mint ahogy tudom, hogy el^ akarja érni — hogy a kisemberek, a falu népe végrevalahára — amint előbb mondottam — nem abszolút megnyugvást, — mert azt nem tudjuk elérni — de hozzávetőleges viszonylagos megnyugvást találjon, akkor méltóztassék módot adni a novellában arra, hogy kissé határozottabb szövegezésben, jobban megmutassuk az utat az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak, amelyen e tekintetben járnia kell. Mondom, nagyon homályos az az intézkedés, hogy^ a Földbirtokrendező Biróság rendkivüli méltánylást érdemlő esetekben felfüggesztheti a, végrehajtás befejezését. Én egy rövid határidőt, *— mert amint előbb mondottam, újra felforgatni mindent és a végletekig folytatni a dolgot, igenigen elhibázott volna — három hónapos határidőt gondolnék. Mondja ki a novella, hogy akik joggal sértve érzik magukat az eljárás folyamán s különösen a törvény szellemével szemben lefolytatott földreformrendezés kapcsán, azoknak három hónapon belül legyen módjuk ezt bejelenteni és az elnöki tanács a rendkivüli méltánylást érdemlő esetekben, de hozzátenném, hogy különösen ott, ahol a végrehajtás a novella alapvető rendelkezéseivel ellentétben ment végbe, gondoskodjék arról, hogy a revizió és reparáció megtörténjék. Dénes István: Ha Ítélettel befejeztetett is! Erre szükség van. < Eőri-Szabó Dezső: ... az esetben is, ha már teljesen végrehajtatott a dolog. Előbb rámutattam már arra, hogy micsoda igen nagy és méltó zugolódást és felháborodást keltene, ha az egyik faluban már a novella értelmében jutnának földhöz az emberek, a másik faluban pedig a régi törvény rossz magyarázata folytán szűkkeblűén elégitették ki őket. (Ugy van ! balfelöl.) Ez olyan lehetetlen állapotot teremtene, amellyel nem érnők el a célt, a megnyugvást; ellenkezőleg a ^ folyton és folyton háborgó és mindig nagyobb és nagyobb formában kitűző elkeseredésnek adnánk igen-igen nagy tápot. Tehát igen rosszul gondolkoznak azok, akik azért félnek ettől a kissé erősebb aláhúzástól, mert akkor talán most már fel lesz forgatva minden s akkor az ő nyugalmuk lesz megzavarva. Dehogy, ellenkezőleg! Határozottan mondom, momentán, addig a rövid ideig, aniig befejeződik ez a revizió, talán — mondjuk — megmarad a nyugtalanság a végrehajtást szenvedőben is, de azután merem állitani jó lélekkel, magyar lélekkel, keresztény lélekkel: meg vagyok győződve, hogy a megnyugvás érzete a végrehajtást szenvedőben is nagyobb lesz, és mondhatom, hogy sokkal, de sokkal nyugodtabb lélekkel nézhet a jövő elé, ha nem marad meg a lelkekben, sok ezer, tizezer és százezer lélekben a jogos elkeseredés izgalma. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Kérve kérem tehát a minister urat és a nemzetgyűlésnek minden egyes tagját, hogy ezen igazán egyedül hazafias szempontoktól sugalt aggodalmamnak méltóztassék megértést ajándékozni és a részletes tárgyalás folyamán ide benyújtandó javaslatomat, amely nem céloz semmi mást, csak azt célozza, hogy mód adassék arra, hogy a legrikitobb ellentétek ott is, ahol már befejeződött az eljárás, kikorrigáltassanak, méltóztassék majd elfogadni. (Helyeslés balfelől.) Dénes István : Az az alfája a dolognak, hogy a múlt sérelmeit reparáljuk! Eőri-Szabó Dezső: Hozzáteszem a most elmondottakhoz azt is, hogy a földreforrnnoyellának csak ebben az esetben látom igazi célját és igazi értelmét, mert ha ezt nem csináljuk meg, nem hogy nem használunk a novellával, hanem — merem mondani — egyenesen ártunk vele. Rá óhajtok még mutatni a földreformnovellának egy másik hiányára, jobban mondva hibájára, amely a kisbérletekkel szemben csúszott be ebbe a nagyon-nagyon megfejelt novellába, amelyről én, aki az eredetit láttam és közelebbről is szemlélhettem, bizony elmondhatom, hogy attól igazán nagyon-nagyon messze van, ha nem is akarom mondani, hogy olyan messze, mint Makó Jeruzsálemtől, de mindenesetre olyan messze, mint sokorópáfkai Szabó István Nagyatáditól. Dénes István: Mint Hadik nagyatádi Szabó Istvántól ! Eőri"Szabó Dezső : A kisbérletek dolga egyik legkényesebb kérdése ennek az egész földreform-