Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-200

262 "A nemzetgyűlés 200. ülése 1923. évi december hó 4-én, kedden. viselője, akit szerencsénk van itt üdvözölni, a fejét rázta ezekre az adataimra. Megengedem, hogy talán tévesek azok s hogy talán nincs szó ekkora százalékról, de még ha 20—25 százalékról van is szó, sőt tovább megyek, még ha csak tiz százalékról van is szó, igazságos-e az, hogy a már eddig letárgyalt ügyekben megmaradjon az a sé­relmes állapot, amelynek sérelmes voltát maguk az illetékes faktorok is elismerik, épen a novella beterjesztésével? Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mit szól hozzá az a háborút végig szenvedett gazdaember, fföldmives­ember, aki az előbb már általam körvonalazott törvénymagyarázatnál fogva nem kaphatott földet, bár igen-igen nagy szüksége lett volna rá azért, mert az eljáró biró ráhúzta a paragrafus betűjét, hogy nem önjogu, nem kapott földet s most a novella révén a másik községben, ahol csak most lesz végrehajtva a törvény, egy ugyanilyen ember földet fog kapni, mondom mit fog házzászólni a másik '! Vájjon elérjük-e a megnyugvás érzését, vájjon nem inkább ellenkezőleg a legnagyobb nyugtalanságnak, keserűségnek és felháborodás­nak forrását fogjuk mi ebben az emberben meg­nyitni ! Nem egy emberről van szó, mert ha — mondjuk — csak 10°,V ban hajtották már végre a régi törvény alapján ilyen hibásan a földreformot, már akkor is ezer, sőt tizezer, sőt százezer ember­ről lehet szó. Ha alapos és becsületes munkát akarunk vé­gezni, akkor igenis mó'dot kell adni, hogy ezek a nagy hibák és hiányok kikorrigáltassanak. (He­lyeslés balfelöl.) Ezen segiteni kell. Le akarom szögezni azt a felfogásomat, hogy semmiképen sem vagyok hajlandó újra felforgatni az egész eddigi eljárást. Osztom azoknak a nézetét, akik ettől igen sok kellemetlenséget és bajt várnak. De nem is arról van szó, hogy most már nyakló nélkül álljunk neki minden eddig lefolytatott ügynek, forgassuk fel azokat és csináljunk újra egy tabula rasat, nem, ellenkezőleg, mi igenis megoldhatjuk ezt a kérdést olyan mérséklettel és olyan belátással, mint amilyen mérséklettel — sőt talán bizonyos túlságos mérséklettel — van ez a földreformnovella megalkotva. Azt hiszem, a 18. §-ban van erre némi kis homályos intézkedés, hogy t. i. ott, ahol a meg­váltási eljárás befejeződött, ilyen és ilyen esetek­ben nem lehet a megváltás befejeztet leszögezni. Itt — mondom — egy kis homályos rendelkezés van, — ha t. i. az Országos Földbirtokrendező Biróság elnöki tanácsa rendkivüli érdemlő esete­ket lát fenforogni, akkor folytathatja a megvál­tási eljárást. Ez valami, de nagyon kevés. Ha mi csak ennél maradunk, akkor attól félek, hogy a Földbirtokrendező Biróság nem fogja azt a szel­lemet megérteni, azt az intenciót honorálni, amely itt kell hogy a nemzetgyűlést és a törvényhozó­kat el töltse. (Ugy van ! Ugy van ! half elől.) Igen­is, t. Nemzetgyűlés és igen t. minister ur, ha ön, amint én nagyon jól tudom, ezzel a törvény­nyel, amelyre úgyszólván az éleiét, a férfias be­csületét tette rá, el akarja érni azt, —. mint ahogy tudom, hogy el^ akarja érni — hogy a kisemberek, a falu népe végrevalahára — amint előbb mon­dottam — nem abszolút megnyugvást, — mert azt nem tudjuk elérni — de hozzávetőleges vi­szonylagos megnyugvást találjon, akkor méltóz­tassék módot adni a novellában arra, hogy kissé határozottabb szövegezésben, jobban megmutassuk az utat az Országos Földbirtokrendező Bíróság­nak, amelyen e tekintetben járnia kell. Mondom, nagyon homályos az az intézkedés, hogy^ a Földbirtokrendező Biróság rendkivüli méltánylást érdemlő esetekben felfüggesztheti a, végrehajtás befejezését. Én egy rövid határidőt, *— mert amint előbb mondottam, újra felforgatni mindent és a végletekig folytatni a dolgot, igen­igen elhibázott volna — három hónapos határidőt gondolnék. Mondja ki a novella, hogy akik joggal sértve érzik magukat az eljárás folyamán s különösen a törvény szellemével szemben le­folytatott földreformrendezés kapcsán, azoknak három hónapon belül legyen módjuk ezt bejelen­teni és az elnöki tanács a rendkivüli méltánylást érdemlő esetekben, de hozzátenném, hogy külö­nösen ott, ahol a végrehajtás a novella alapvető rendelkezéseivel ellentétben ment végbe, gondos­kodjék arról, hogy a revizió és reparáció meg­történjék. Dénes István: Ha Ítélettel befejeztetett is! Erre szükség van. < Eőri-Szabó Dezső: ... az esetben is, ha már teljesen végrehajtatott a dolog. Előbb rámutattam már arra, hogy micsoda igen nagy és méltó zugolódást és felháborodást keltene, ha az egyik faluban már a novella értel­mében jutnának földhöz az emberek, a másik faluban pedig a régi törvény rossz magyarázata folytán szűkkeblűén elégitették ki őket. (Ugy van ! balfelöl.) Ez olyan lehetetlen állapotot teremtene, amellyel nem érnők el a célt, a meg­nyugvást; ellenkezőleg a ^ folyton és folyton háborgó és mindig nagyobb és nagyobb formában kitűző elkeseredésnek adnánk igen-igen nagy tápot. Tehát igen rosszul gondolkoznak azok, akik azért félnek ettől a kissé erősebb aláhúzástól, mert akkor talán most már fel lesz forgatva minden s akkor az ő nyugalmuk lesz megzavarva. Dehogy, ellenkezőleg! Határozottan mondom, momentán, addig a rövid ideig, aniig befejező­dik ez a revizió, talán — mondjuk — megmarad a nyugtalanság a végrehajtást szenvedőben is, de azután merem állitani jó lélekkel, magyar lélekkel, keresztény lélekkel: meg vagyok győ­ződve, hogy a megnyugvás érzete a végrehajtást szenvedőben is nagyobb lesz, és mondhatom, hogy sokkal, de sokkal nyugodtabb lélekkel néz­het a jövő elé, ha nem marad meg a lelkekben, sok ezer, tizezer és százezer lélekben a jogos el­keseredés izgalma. (Ugy van! Ugy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Kérve kérem tehát a minister urat és a nemzetgyűlésnek minden egyes tagját, hogy ezen igazán egyedül hazafias szem­pontoktól sugalt aggodalmamnak méltóztassék megértést ajándékozni és a részletes tárgyalás folyamán ide benyújtandó javaslatomat, amely nem céloz semmi mást, csak azt célozza, hogy mód adassék arra, hogy a legrikitobb ellentétek ott is, ahol már befejeződött az eljárás, kikorri­gáltassanak, méltóztassék majd elfogadni. (Helyes­lés balfelől.) Dénes István : Az az alfája a dolognak, hogy a múlt sérelmeit reparáljuk! Eőri-Szabó Dezső: Hozzáteszem a most el­mondottakhoz azt is, hogy a földreforrnnoyellának csak ebben az esetben látom igazi célját és igazi értelmét, mert ha ezt nem csináljuk meg, nem hogy nem használunk a novellával, hanem — merem mondani — egyenesen ártunk vele. Rá óhajtok még mutatni a földreformnovellá­nak egy másik hiányára, jobban mondva hibájára, amely a kisbérletekkel szemben csúszott be ebbe a nagyon-nagyon megfejelt novellába, amelyről én, aki az eredetit láttam és közelebbről is szem­lélhettem, bizony elmondhatom, hogy attól igazán nagyon-nagyon messze van, ha nem is akarom mondani, hogy olyan messze, mint Makó Jeru­zsálemtől, de mindenesetre olyan messze, mint sokorópáfkai Szabó István Nagyatáditól. Dénes István: Mint Hadik nagyatádi Szabó Istvántól ! Eőri"Szabó Dezső : A kisbérletek dolga egyik legkényesebb kérdése ennek az egész földreform-

Next

/
Oldalképek
Tartalom