Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-199

232 A nemzetgyűlés 199. illése 192. ugyancsak a zárt ülésen történtekről hírlapi nyilatkozatot adott. Minthogy a házszabályok intenciója a zártülésekre vonatkozólag kétségtelenül az, hogy az ott történtek a nyilvánosság elé ne kerüljenek, kérnem kell a képviselő urakat, hogy a zárt ülések eseményeiről semmiféle nyilatkozatokat ne tegyenek s még ha a képviselő urak egyikének vagy másikának személyére vonatkozólag valamilyen közlés történnék is, lehetőleg tartózkodni méltóztassanak a személyes reflexióktól is. Erdélyi Aladár: Ki volt az ! Elnök: Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a magyar királyi földmivelésügyi minister ur átiratát, amelyben a házszabályok 214. §-ára való utalással bejelenti, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásán a földmivelésügyi ministerium részéről mint szakelőadó dr. Balázsovich Dezső ministeri tanácsos ur fog résztvenni. Tudomásul vétetik. Bemutatom Eckhardt Tibor képviselő ur levelét, amelyben bejelenti az előző ülésen már élő szóval is bejelentett mentelmi bizottsági tagságáról való lemondását. Tudomásul vétetik. Bemutatom a t. Háznak a győri székeskáptalan levelét, amelyben Giesswein Sándor pápai prelátus, kanonok, nemzetgyűlési képviselő elhunyta alkalmából a nemzetgyűlés nevében küldött részvétért a legbensőbb háláját fejezi ki. Tudomásul vétetik. Napirend ezerint következik a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. tcikk kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Mielőtt a szólásra következő képviselő ur felhivatik, meg kell említenem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslathoz Létay Ernő és Hegymegi-Kiss Pál képviselő urak különvéleményt terjesztettek elő. Miután azonban ezek a különvélemények nem az egész törvényjavaslatra, hanem annak 12. $-ára vonatkoznak, az illető képviselő urakat az általános tárgyalás során csak a feliratkozás sorrendjében illeti meg a szó, a zárszó jogával pedig a részletes tárgyalás során a 12. §-nál a vita bezárása után élhetnek. Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minden forradalom mögött egy idejében elmulasztott reform lappang. A magyar törvényhozásnak is módjában lett volna a társadalmi elégedetlenség veszedelmeit elkerülni, ha idejekorán az általános, egyenlő és titkos választói jog törvénybeiktatásával (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és becsületes birtokpolitikai beavatkozással (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a józan tömegigények kielégítésének, a politikai és szociális békének útjára lépett volna. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nem tette. Tűrte azt a tűrhetetlen állapotot, amely mellett lehetséges volt, hogy milliók a politikai jogfosztottságnak örökös rabszolgaságára voltak kárhoztatva és a földmiveléssel hivatásszerüleg foglalkozó magyarság óriási részének egy talpalatnyi földje sem volt (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), de még csak reménye sem lehetett arra, hogy valaha ilyet szerezhessen. így történt, hogy mig az egyik barázda a másik mellett, az egyik mesgye a másik mellett marad, nőttön-nőtt a gyűlölet és elkeseredés, mig végre ezt a feszült atmoszférát nemzetünk soha jóvá nem tehető kárára kiaknázta és kiuzsorázta 3. évi december hó 3-án, hétfőn. a két forradalom : Károlyi ék csak épen ugy, mint Kun Béláék. Szent meggyőződésem, hogyha annak idején a polgári liberalizmus, vagy mondjuk a munkapárt felismerte volna, hogy az általános védkötelezettség olyan mérvű kihasználása mellett, aminő a háborúban történt, lehetetlenség a néptől a politikai jogok, nevezetesen a választói jog általánosságát megtagadni; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha a hatalmon lévő politikusok belátták volna, hogy egészséges szociális viszonyok lehetetlenek ott, ahol a földmiveléssel hivatásszerüleg foglalkozó népnek óriási része a földtől el van zárva, ha a liberális korszak foglalkozott volna evvel a komoly problémával és ha a földbirtok megoszlásának terén mutatkozó égbekiáltó aránytalanságokat nem megszüntette, hanem legalább enyhítette volna, elkerülhettük volna azokat a katasztrófákat, amelyekbe a két forradalom a nemzetet döntötte. Ha idejekorán a józan evolúció útjára léptünk volna, nem következett volna be a revolució. T. Nemzetgyűlés ! A birtokpolitika terén elkövetett súlyos mulasztásokat az első nemzetgyűlésnek kellett jóvátennie. így született meg az 1920 : XXXVI. t.-c, nem divatból, nem kedvtelésből, nem is tudományos teóriákból, hanem magából az életből, az élet talajából, az élet szükségleteiből, tapasztalásokból. Mi, az őszinte és becsületes földreform hívei, tudtuk ugyan, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat voltaképen egy törvény átütő erejét gyengítő és annak életrevalóságát kockáztató kompromisszum eredménye, tudtuk, hogy temérdek paragrafusának ellenére mégis csak kerettörvény, amelynek rendelkezéseiről el lehet mondani, amit Werbőczi a fassiókról mondott : »Aliquando valent, aliquando non valent«, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes, — mégis, mivel ugy a törvényjavaslatot képviselő minister ur, főleg azonban a törvényjavaslat előadója, Kenéz Béla igen t. képviselőtársunk váltig hangoztatták, hogy a törvény esetleges hiányait novelláris utón pótolni lehet és mivel nagy súlyt fektettünk arra, hooy az első kapavágás megtörténjék, az első reform, amely valamikép mégis csak rést üt százados önzésen, keresztülmenjen, elfogadtuk a törvényjavaslatot annál is inkább, mert azt hittük és reméltük, hogy a forradalom iskoláját végigjárt, a kommunizmus gyötrelmeit és megaláztatásait végigszenvedett nagybirtokosság jóindulata és zsenerozitása pótolni fogja a törvény esetleges hiányait, a törvény végrehajtásával megbízott közegek pedig abban a szellemben fogják kötelességüket teljesíteni, amely a törvényhozótestület nagy többségét a törvény megalkotásánál vezette. Sajnos, reményünk nem vált be, legalább nem az egész vonalon. Vannak nagybirtokosaink, akik nyitott szemmel néznek és belátják, hogy a földbirtokmegoszlás széditő aránytalansága kerékkötője a nemzeti összetartásnak, a társadalom kohéziójának, hogy ezbetegség, amelyet orvosolni kell, még pedig már józan okosságból is a nagybirtok érdekében mielőbb, mert minél tovább húzódik, annál nagyobb veszedelmet jelent épen a nagybirtokosságra nézve. Ezek — teljes tisztelet és elismerés nekik — a maguk részéről a mindenesetre súlyos probléma megoldásához megértéssel és áldozatkészséggel hozzájárultak. Ám a nagybirtokosság nagyobb részét nem sarkalta ilyen feleszmélés és megértés. Ezeknek a kommunizmus sem volt hatásos lecke, pedig ugyancsak megfizették érte a tandíjat. Ezek a szegény gazdagok, akik a kommunizmus alatt hálásan szorongatták pökhendi népbiztosok réres, piszkos kezét, csakhogy kétezer koronás havi fize-