Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-198

218 A nemzetgyűlés 198. ülése 1923. illusztrálására, hogy mi nem politikai célzatból mérlegeltük ezeket a dolgokat, bejelentem, hogy mi elhallgattuk őket, pedig számunkra ez kitűnő politikai tőke lett volna az urakkal szemben. Gömbös Gyula t. képviselőtársam neve is szerepelt ezekben a jelentésekben, de meg kell állapitanom, hogy kezdetben ugyanabban a sorsban részesült, mint Friedrich igen t. képviselőtársam, vagyis nem vették komolyan kombinációba a puccs végrehajtásánál. Rassay Károly: Megjegyzem, ez sértés. (Derültség.) Pakots József: Ellenben sokkal magasabb nevek is szerepeltek tébolyító módon, hihetetlen módon és olyan fantasztikus tervekről volt szó, hogy ha bizonyos magasabb helyek nem hajlandók e puccsterveket szolgálni, akkor majd revolvert adnak a kezekbe és kiküldik az illető urakat; a szomszéd szobába. Sötét és borzasztó mély örvény nyilt meg ezekből a jelentésekből, amelyeket azonban nem lehetett komolyan venni. Annyira elképesztők voltak, hogy nem is siettem velük a ministerelnök úrhoz. Amikor azonban egy komolynak látszó és pontosan részletezett úgynevezett megszállási terv érkezett, amelyben le volt irva, hogyan kívánják Budapestet rohamosztályokkal elfoglalni, és amikor bizonyos nevek, bizonyos listák kerültek elő, akkor már állampolgári kötelességemnek tartottam, hogy elmenjek a ministerelnök úrhoz és azt mondjam neki, hogy nem tudom, mi igaz ezekből a dolgokból, de kötelességszerűen elhoztam; ő a magyar kormány feje, ő az állambiztonság legfőbb őre, méltóztassék neki intézkedni és kivizsgálni, hogy mik igazak mindezekből. Ez volt az én szerepem, és ez volt a mi szerepünk, Eckhardt t. képviselőtársam. És nagyon különösnek találom, hogy az Ulain-féle ügy tárgyalásának második napján már megjelenhettek A Népben olyan hírek, hogy Vázsonyiék és Pakotsék zsidó társasága van az ügy mögött. Különösnek tartom azt a tendenciát, hogy láncról beszél, amelybe belekapcsol bennünket és ugy akarja a közvélemény elé tárni a kérdést, mintha itt tendenciózus aknamunka folyt volna. Pedig az aknákat nem mi raktuk le, hanem az a bizonyos Bobula és Ulainféle társaság, amely fel akarta robbantani a nemzetet és a nemzeti biztonság'ot. Ennek az államnak konszolidációs munkája nagynehezen megindult. Mindenkor kötelessége minden állampolgárnak, ha ilyen felforgató törekvésről tudomást szerez, azonnal minden eszközt megragadnia annak megakadályozására. Mi ebben a kérdésben megtettük a magunk hazafias kötelességét, önök pedig Janus-arecal járnak közöttünk, és aniig egyrészt hangoztatják, hogy nacionalisták, addig másrészt a nemzet érdekei ellen cselekednek, amikor felforgató törekvésekkel foglalkoznak. Az önök lapjaiban állandóan megtévesztik a közvéleményt, megmérgezik a tömeglelket, és Márffy, mikor végre ott áll a rendőrség előtt hároméves bűncselekmények sorozata után, azzal védekezett, hogy : »Megtévesztett ember vagyok, a Szózatot olvastam.« Ez az a mérgező kutforrás, amely az embereket ilyen esztelen cselekedetekre ösztönzi. Ezek a fiatalemberek is csak puszta áldozatok, szerencsétlen kis kalandorok, az önök politikájának áldozatai. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor : Félreértett szavaim helyreiga zitása címén szót kérek. Elnök : Tessék ! Rothenstein Mór : Megértettük ! (Derültség.) Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Egészen röviden, csak pár szóval akarok az ellen a vád ellen védekezni, amely ugy gondolom, igazságtábla deeember hó 1-én, szombaimi. lan. Pakots képviselő ur félreértette szavaimat. Én nem Pakots képviselő úrral és politikai barátaival szemben hangoztattam azt a vádat, hogy a nyomozásban nem szorítkozott a maga hivatalos apparátusára, hanem egy politikai pártot is belevont ebbe. Hogy az illető politikai párt ezzel az alkalommal élt, abban semmiféle kifogásolnivalót a politikai párt szempontjából nem látok ; de kifogásolom a rendőrség eljárását, amely a maga hivatalos intézkedéseiben nem megfelelő módon és nem kizárólag a maga hatósági közegei utján, hanem politikai színezettel, politikai tendenciával járt el. Ezt mondottam és ezt állom is. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a mentelmi bizottság első jelentése felett való határozathozatal. Miután a bizottságnak ez a jelentése két javaslatot tartalmaz, — az első, amely azonos Szakács Andor képviselő ur indítványának 3. pontjával, a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozik, a második pedig, amellyel szembenáll Eckhardt Tibor képviselő urnák és társainak a kisebbségi véleménye és Szakács Andor képviselő ur indítványának negyedik pontja, a további letartóztatás tekintetében a birói eljárásnak szabad lefolyást kivan engedni, — azért a bizottságnak mindkét javaslatára nézve külön-külön fogom a kérdést feltenni. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát és ezzel együtt Szakács Andor képviselő ur indítványának 3. pontját, hogy Ulain Ferenc képviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház egyhangúlag elfogadta a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, valamint Szakács Andor képviselő ur inditványának ezzel azonos 3. pontját. Ulain Ferenc képviselő ur mentelmi joga tehát ezennel felfüggesztetik. A mentelmi bizottság első jelentésének második javaslatával szembenáll Eckhardt Tibor képviselő urnák és társainak kisebbségi véleménye, valamint Szakács Andor képviselő ur indítványának 4. pontja. Ezért ezeket a bizottság javaslatával szembe fogom állítani. Kérdem tehát a t. Házat,... (Zaj balfelöl.) Rakovszky István: Felolvasni! Elnök: Méltóztassanak csak türelemmel lenni ! Rakovszky István: Kérem a felolvasást! (Zaj balfelől.) Elnök: Amikor a képviselő ur itt ült ezen a helyen, nagyon szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy az elnöki enunciációban senki ne zavarja. (Ugy van! jobbfelől.) Szavazás alkalmával rendesen abból származnak a konfúziók, hogy az elnöki enunciáció közben nincs teljes csend a Házban. Minden képviselőnek kötelessége, hogy csendben hallgassa meg az elnöki enunciációt, és épen a volt elnöknek illenék, hogy e tekintetben példát mutasson. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj balfelől.) Rakovszky István: Ugy van! Ne legyen oly nagy ! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky István: Az amerikai-magyar Messiás ! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a mentelmi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a további letartóztatás tekintetében a birói elj nak szabad tef olyas engedtessék, szemben Eckhardt Tibor képviselő urnák és társainak kisebbségi