Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-198

208 À nemzetgyűlés 198. ülése 1923. évi december hó 1-én, szomhaion. gyűlés ! Csak egész röviden és csupán abból a célból kivánok felszólalni, hogy tegnapelőtt elmondott beszédemnek egyik passzusára vonatkozólag ugy Rassay Károly, mint Rakovszky István t. képviselőtársaim részéről tett megjegyzésekre reflektáljak. Ahol t. i. arról beszéltem, hogy az előzetes letartóztatás tényéhez semmiféle törvény különösebb formalitást elő nem ir, az illető képviselő urak ehhez azt a fejtegetést fűzték, hogy ebből az én kijelentésemből az következnék, hogy valakit le lehet tartóztatni anélkül, hogy az illetőnek erről tudomása lenne. Precizirozom szavaimat. Én nem azt akartam .mondani és nem is azt mondtam, hogy a letartóztatottnak nem kell tudni róla, hogy le van tartóztatva ; csak annyit mondtam, hogy ezt nem kell közölni vele külön, expressis verbis, és hogy ennek a közlésnek semmiféle formalitását, semmiféle törvény elő nem irja. Azok a kifejezések, amelyeket használtam, nem is hagyhatnak fenn kétséget ez iránt, (Ugy van! jobbfelől.) mert hiszen abból indultam ki, hogy semmi formalitás a letartóztatásra vonatkozólag előirva nincs, és azzal fejeztem be, hogy ebből az következik, hogy az illetővel a letartóztatást expressis verbis közölni nem kell. Nehogy tehát szavaimat félremagyarázzák, szükségesnek tartom kijelenteni, hogy az illetőnek a körülötte lefolyó cselekményekből és az előtte kiadott utasításokból tudnia kell azt, hogy le van tartóztatva, csak külön formalitások betartása nincs előirva, amelyekkel neki a letartóztatás tényét tudtára kell adni. Ezeket voltam bátor előadni. (Helyeslés.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés ! Egyáltalán nem kivánok a részletekre kiterjeszkedni. Az a kérdés, amely tárgyalás végett a nemzetgyűlés előtt fekszik, eléggé ki van meritve és túlságosan is meg van vitatva. Mégis, miután az előadói vélemény bizonyos tekintetben kritika tárgyává tétetett és miután néhány jogi- és törvénymagyarázati kérdés merült fel, szükségesnek tartom, hogy a magam álláspontját pár szóval megismételjem és megvilágítsam. Ezért bátor vagyok a következőket előadni: Vita tárgyává tétetett az, hogy vájjon az előállítás és az erre vonatkozó intézkedések megtörténtek-e. Az előadói vélemény részletesen nem terjeszkedik ki ugyan erre, csak összefoglalva mondja meg, mit lehet megállapítani a nyomozati iratokból és a mentelmi bizottság előtt meghallgatott egyének vallomásából, egy azonban kétségtelen, az, hogy Ulain Ferenc képviselő urnák, amikor a gyorsvonattal Hegyeshalomra érkezett, Závorszky fogalmazó — a saját előadása szerint azt mondta: — Sajnálom, képviselő ur, most már vissza kell mennie Budapestre. — Ezek után Ulain képviselő ur leszállt a vonatról, bevitték t Magay rendőrfogalmazó szobájába, az ajtó elé állitottak egy rendőrt, amit a képviselő ur kifogásolt, s akkor a rendőrt tapintatosságból eltávolították ; megengedték, hogy a képviselő ur elmenjen vacsorázni, de vele volt, vele ment és vele sétált mindig Magay fogalmazó. Amikor a vonattal visszaindult, beültették — poggyászával együtt — a rendőri szolgálati fülkébe és oldala mellett egy detektivvel érkezett meg Budapestre. Ha Ulain képviselő ur, aki magas intelligenciális nivóju ember és jogász is, mind ebből nem veszi tudomásul, hogy vele szemben ezáltal szabadságát korlátozó intézkedés történt, akkor igazán nem tudom, hogyan kelljen ezt megmagyarázni. (Ugy van! jobbfelől.) Akartam beszélni a tettenérésről és arról, hogy a vádtanács jogosan járt el, — mert a tettenérés folytán letartóztatott képviselőnek men^ telmi jogára való tekintet nélkül történnek az intézkedések és a vádtanács és a törvényszék mindaddig eljárhat és megtehet mindent, amit a perrendtartás előir, amig a nemzetgyűlés tiltó intézkedéssel közbe nem lép és a fogvatartást meg nem szünteti, —- de ezekre a kérdésekre nem terjeszkedem ki. Csak konstatálom, hogy a vádtanács határozata egészen perrend szerű és törvényes volt. Kétségkívül nagyon szomorú dolog az és nagyon szomorú feladat, ugy a mentelmi bizottságra, mint a nemzetgyűlésre is, amikor a törvényhozás egyik tagjának, egyik képviselőtársunknak mentelmi kérdésében kell határoznunk, de nem szabad, hogy bármely irányban is szubjektív érzések vezessenek bennünket, mert ha fölmerül is az a kérdés, hogy talán tényleg lehettek e cselekedetnek hazafias céljai és rugói, talán lehetnek oly céljai is, — ha nem ennek, hát egy másik szervezkedésnek — amely célokért mi is szivesen küzdünk és amelyeknek gondolatát szeretettel ápoljuk lelkünkben, mégis azt kell mondanunk, hogy a fennálló társadalmi renddel, alkotmányos hatalommal szembehelyezkedni és ezáltal veszélyeztetni azt a kevés előnyt is, amit nagynehezen kivívtunk magunknak: nem hazafias és nem menthető cselekedet. Egyebet mondani nem kivánok. Ismételten kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát egész terjedelmében elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A zárszó joga megilleti Eckhardt képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját. Kérdem a képviselő urat, kiván-e szólani ? Eckhardt Tibor: Igen! Elnök: Tessék. A szó megilleti. Eckhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A zárszó jogával élni kivánok. Teszem ezt elsősorban azért, hogy bizonyos vádakkal szemben precizia rozzam álláspontomat és ezekkel a vádakkal szemben ne védekezzem, — mert védekezésre nincs szükségem — hanem a tényállást objektiven, tárgyilagosan leszögezzem. Az egyik esti lapban bizonyos kitételek jelentek meg, amelyek azt mondják, hogy a bombamerényleteknek és az ilyen puccsoknak szálai a fajvédőkhöz vezetnek. Egyszerűen annak bejelentésére szorítkozom, hogy az illető lap ellen rágalmazásért a bűnvádi feljelentést megtettük, (Helyeslés jobbfelől.) hogy módot nyújtsunk az illető orgánumnak arra, hogy a biróság előtt bizonyítsa állítását. Tovább ezzel a kérdéssel foglalkozni nem is óhajtok. (Helyeslés.) A másik vád az, amit Rupert képviselő ur hangoztatott itt és hozott fel személyemmel kapcsolatban. Rupert képviselő ur t. i. azt mondta, hogy én is utazni akartam, tehát ellenem is meg kellett volna indítani az eljárást. {Ugy van! balfelöl-) Sohase titkoltam, t. Nemzetgyűlés, hogy személyesen mentem a rendőrségre útlevelet kérni, személyesen mentem az osztrák követségre vízumot kérni, a német követségről pedig egy bejáratos ismerősöm küldte el a vízumot. Percig se titkoltam, hogy akartam Münchenbe utazni, el is fogok oda utazni, és nemcsak Münchenbe, de mindenhova el fogok menni és összeköttetést akarok fentartani, tartottam fenn és fogok fentartani a jövőben is (Mozgás jobbfelől.) minden tisztességes, becsületes nacionalista mozgalommal, mert azt hiszem, nem hátránya, hanem előnye és érdeke ennek az országnak, sőt még a kormányzati politikának is, hogy legyenek férfiak, legyenek pártok, legyenek irányzatok, amelyek a külföld nacionalista irányzataival érintkezést tartanak fenn. Én ez ellen a vád ellen, amelyet Rupert képviselő ur itt hangoztatott, nemcsak