Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-198

À nemzetgyűlés 198. illése ï'923. hogy védekezni nem óhajtok, hanem, igenis, büszkén állitom, hogy van összeköttetésem Münchennel és lesz összeköttetésem Münchennel. (Zaj jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! És azt hiszem, nagyon sok tévedés és hiba lett volna kiküszöbölhető a múltban, és talán az egész világháborúnak azok a szörnyű eseményei és következményei nem állottak volna elő, haa világ nacionalistái, a világ becsületes, tisztességes, nemzeti alapon álló pártjai, egymással több érintkezést tartottak volna fenn és szorosabb kapcsolatban állottak volna, ha jobban megismerték volna egymást, hogy ezáltal megakadályozzák azt, hogy különböző baloldali vörös és egyéb áramlatok a nacionalizmusokat egymással szembeszegezve, egymás ellen hajtva, véres konflagrációkat és olyan konfliktusokat idézzenek elő, amelynek csak az internacionalizmus vette hasznát. Én azt hiszem, hogy az^a felfogás, amely pl. a mentelmi bizottságban is az egyik felszólaló képviselő ur részéről megnyilvánult, aki Ulain Ferenc bűncselekményét abban látta, hogy bajor nacionalistákkal akart — szószerint idézem _— »összeköttetést teremteni«, ez a felfogás is alapjában véve elhibázott és ellenkezik az egységespárt felfogásával és programmjával is. Mert hiszen nacionalistákkal összeköttetést teremteni, nem azonosítható azzal a másik felfogással, hogy kommunistákkal összeköttetést keresni, lévén ez utóbbi természetszerűleg büntetendő cselekménynek minősítendő. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A kommunizmus ugyanis olyan állami, olyan kormányzati elv, amelyet jelenlegi büntetőtörvénykönyvünk üldözendő cselekménynek minősit. Azt a felfogást azonban, amely jobb- és baloldali szélsőségeket egy kalap alá vesz, amely balfelől kommunizmust, jobbfelől nacionalizmust, mint kiirtandó ellenséget jelöl meg, soha magamévá tenni nem. fogom, amint soha elfogadni nem fogom és alá nem irom azt a felfogást sem, amely a mentelmi bizottságban elhangzott, hogy Ulain Ferenc bűncselekménye abban áll, hogy a bajor nacionalizmussal összeköttetést keresett. Pikler Emil: Hitler már a bolondok házában van! Ez az elmélet is a bolondok házába való Hitlerrel együtt! (Zaj. Elnök csenget.) Eckhardt Tibor: Méltóztassék az egységes pártot megkérdezni! (Zaj.) Azután foglalkoznom kell — bár nem szívesen teszem ~ a belügy minister ur kijelentésével is, még pedig abban a vonatkozásban, hogy bár nem kifejezetten, hanem homályos célzás formájában a belügyminister ur is körülbelül azt az állítást kockáztatta meg, hogy a bombamerényletek s az egyéb ilyen törvénytelen cselekmények a mi csoportunk részéről szimpátiával találkoznak, vagy hogy mi azok elkövetőit védelmezzük. (Felkiáltások jobbfelől: A Szózatban volt!) Kérem a belügyminister urat, méltóztassék ezt a vádat precizirozni, méltóztassék megmondani: ki szimpatiroz a bombamerénylőkkel, kik tartanak fenn velük összeköttetést (Zaj.) és ne méltóztassék a hurt túlságba feszíteni, ne méltóztassék a mi lojalitásunkkal visszaélni (A

1 agy zaj jobbfelől.) és ne méltóztassék minket arra kényszeríteni, hogy ezeket a kérdéseket — jobb kedvünk és akaratunk ellenére — itt feszegessük. (Nagy zaj.) Rakovszky Iván belügyminister: Tőlem feszegethetik! (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hebelt Ede: Siófokon majd megmondják! Elnök: Hebelt képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Eckhardt Tibor: Nem tudtak ezekről a dolgokról sem Gömbös, sem Zsilinszki, megnyugtathatom az urakat. évi december hó 1-én, szombaton. 209 Huszár Károly; És a többiek? (Zaj.) Eckhardt Tibor: Mit ért többiek alatt? Mi pártot nem alkotunk. A képviselő ur nagyon jól tudja, hogy csoportunkban minden képviselő fentartotta magának a teljes egyéni akciószabadságot, pártot tehát kifejezetten nem alkotunk, igy semmiféle olyan cselekményért, amelyet bár tőlünk nem nagyon távolálló, de velünk magukat abszolúte nem azonosító képviselők követnek el: soha felelősséget nem vállalunk. (Zaj.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Tessék ezt Friedrichnek megmondani! Eckhardt Tibor: Ami pedig a belügyminister urnák személyemmel kapcsolatos jó tanácsait illeti, bátor vagyok reá mutatni arra, hegy egy politikus értékét nem az érvényesülés gyorsasága vagy biztonsága szempontjából mérik, hanem aszerint, hogy az ország érdekében mit tudott produkálni és ha ebből a szempontból nézem saját politikai multamat, — amely igaz, hogy elég rövid — akkor bizonyos megelégedéssel tekintek arra vissza. Én valóban nem az érvényesülés útját jártam; elég tövises utón, igen sokszor nagy rizikóval, életemnek és minden meglévő vagyonomnak kockáztatásával és sohasem az érvényesülést keresve haladtam utamon s a jövőben talán még kevésbé lesz módom és lehetőségem az érvényesülésre, mint eddig volt. Berki Gyula: Hiszen egészen fiatalon ministeri tanácsos lett! Eckhardt Tibor: De, minister ur, én nem ezt néztem, nem az érvényesülést kerestem, és ha, ebből a szempontból mérjük össze multunkat : i egészen nyugodtan állom az összehasonlítást a belügyminister úrral. (Zaj jobbfelől.) Ami mármost az Ül ain -ügyet illeti, nem szeretném, ha a mi politikai állásfoglalásunkat illetőleg az Ulain-üggyel kapcsolatban bármiféle konzekvenciát vagy összehasonlitást vonnának le. Én egészen konkréten és precízen akarom körvonalozni a mi álláspontunkat, amelyet minden puccskísérlettel, tehát a szóbanforgó Döhmel-SzemereBobula puccskísérlettel szemben is elfoglalunk. Ez az álláspont nem uj, ezt nem most mondom el először; ha méltóztatnak a lapokban utánanézni, legelső gyűlésünkön, amelyet — mint ellenzék — Szegeden tartottunk, ugyanezt az álláspontot már kifejtettem. Most csak megismétlem az akkor mondottakat. Én Szegeden arról beszéltem, hogy a keresztény és fajvédő politikának milyen mérhetetlen ártalmára van minden meggondolatlan és meg nem engedett legcsekélyebb törvénytelen cselekedet is; én arról beszéltem Szegeden, hogy hetek és hónapok fáradságos munkájára van szükség, hogy jóvátehessük azokat az éretlenségeket, ostobaságokat és gonoszságokat, amelyeket talán jószándéktól vezettetve, de kellőképen fel nem mérve cselekedeteik horderejét, követtek el hitvány bűnözök, nagyon sokszor politikai álarcot véve magukra, hogy ezáltal kétségtelen bűncselekményüknek bizonyos etikai alapot, hazafias jelleget és látszatot kölcsönözzenek. Nekünk az ilyesmi ellen tiltakoznunk kellett ós kell, és én, igenis, legelső ellenzéki szereplésemkor mindjárt határozottan tiltakoztam is ellene, hogy bármiféle ilyen cselekményt a mi politikánkkal kapcsolatba hozzanak, mert ha valaminek, akkor a mi politikánknak árthatnak ezek a dolgok a legjobban. Nekünk fáradságos, keserves munkával és vesződséggel, propagandával és miden energiánk megfeszítésével kell ellensúlyoznunk ezeket a politikai gazságokat, amelyeket egyesek — talán a túlsó oldalnak szolgálatot téve — követnek el a mi nevünkben, a mi zászlónk felhasználásával. (Zaj jobbfelől.) Gr. Bethlen István ministerelnök: Akkor miért védik őket! 3V