Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-197

A nemzetgyűlés 197. ülése 1923. évi november hó 30-án, pénteken. 193 volna, én azonban egy szépséghibát abból a szempontból, hogy amikor a Kovács-féle ki­nevezésből származott incidens négy hónap óta nincs elintézve, — s itt nem kell aktára hivat­kozni, mert a knltnszminister ur kívülről tudja az esetet — amikor, mondjuk, a minister ur­nak a lovagiasság szabályai szerint elintézet­len politikai ügye van itt a Ház előtt, akkor Csurgón nekünk támad és bennünket olyan politikusoknak minősit, hogy minősítése leg­alább is Csurgón árt reputációnknak. Griger Miklós : Talán azért jött ide a mi­nister ur, hogy válaszoljon az interpellációra! Gr. Bethlen István ministereinök : Intézze el az Ulain-ügyet ! Gömbös Gyula : A kormánynak ezt az ügyet el lehet intézni, mert alkotmányos joga azt el­intézni. Én pártunk előtt — meg lehetnek róla győződve a minister urak — szintén el fogom intézni ezt az ügyet. Mindenesetre meg kell ál­lapitanom, hogy nem tartom helyesnek, hogy ha valakinek ilyen kinő s ügye van a Ház előtt, melyre nem akar választ adni, vagy pedig nem talált rá választ és nem magyarázta meg a magyar közvéleménynek eljárását, mint harcos lépjen a politika porondjára. Mert az nem ma­gyarázat, hogy Kovács t. barátomat elbocsá­tották, ez csak súlyosbít ja nézetem szerint a helyzete^ amelyért a minister ur felelős, és a kinevezés visszacsinálásával nézetein szerint nem lehet ezt az ügyet elintézni. Én tehát arra kérem, hogy ha már harcolunk, álljunk ki egy­forma alapon harcolni és ne olyan időben sze­mélyeskedjünk és ne ott harcoljunk, ahol vá­laszt adni nem tudunk. Mert ha ott lettem volna Csurgón és azt mondtam volna Csurgó közönségének, hogy ime, egy ember, aki a Ko­vács kinevezése ügyét a Házban még nem in­tézte el, akkor — amennyire ismerem a magyar nép igazságszeretetét — azt hiszem, nekem ad­tak volna igazat. Nagy Ernő : Tetszik ez nekem, amikor két komondor igy veszekedik ! (Élénk derültség.) Erdélyi Aladár : Hát mikor te meg Gulá­csyval küzködsz ! Szilágyi Lajos : Rendre ! A ministert komondornak nevezi ! (Derültség.) Gömbös Gyula : Megmondom azt is, hogy kínosan érint engem az, hogy most minden egyes esetben a kormány részéről odairányul a tendencia, hogy az általunk annak idején kö­zösen védett, úgynevezett nemzeti frontot le­bontsa. Az a körülmény, hogy az Ébredő Ma­gyarok Egyesületét minden esetben be akar­ják keverni a dologba és olyan hangulatot tá­masztanak, hogy ezeket is fel kell oszlatni, felfogásom szerint a múltra való tekintettel nem illő. Én nem tudok olyan esetet felmu­tatni, amelyben az Ébredő Magyarok Egyesü­letének vezetőségével szemben folyamatba tett eljárások helyénvalók volnának. Örülök annak, ha a kormány annyira biztosnak érzi magát minden mozgalommal szemben, hogy saját erejére támaszkodhatik, de figyelmeztetem a kormányt, hogy az az erő, amely rendelkezésére áll, nem a kormány ereje, az a magyar államé, de az az erő nem is elégséges "feoha. Azt az erőt olyan cselekmé­nyekre felhasználni, amelyekkel a kormány csak a pozicióját kivánja megerősiteni,^ meg­védeni, nem való. Csak az állam érdekében, a magyar nemzeti állam érdekében, a magyar nemzet jövője érdekében szabad erős intézke­déseket alkalmazni. Ha tehát a kormány ugy látja, hogy teljesen le kell építeni — hogy ezt aa uj kifejezést használjam — ezt az u. n. nem­zeti keresztény frontot, teljesen fel kell hagyni ezekkel a szervezetekkel, szóval teljesen meg kell változtatni a kormánynak eddigi politi­káját, akkor szerintem az lett volna helyes, ha a kormány azt mondja : a választásokon val­lott Programm ómat betartani nem tudván, be­jelentem az ország közvéleményének, hogy ezentúl ezen az utón akarok menni, liberális, keresztény, vagy nem tudom, milyen utón. Én azt mondom, hogy itt kaotikus helyzet van, hogy itt a lelkek nyugtalanságának egyrészt az az oka, hogy senki ebben a Házban a kor­mány tulajdonképeni politikai irányával tisz­tában nincs. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon.) Barthos Andor : Akkor minek támadják, ha nem tudják, hogy mit támadnak? . Eckhíirdt Tibor : Az anarchiát, a káoszt ! (Zaj.) Gömbös Gyula : T. képviselő ur, én nagyon jól tudom, hogy mit támadok; én világosan lá­tok bizonyos részletkérdéseket és amikor ezt a kritikát mondom, azt az általános politikai irányra mondom, mert ezt a játékot, azt hi­szem, senki sem fogja tovább követni. Mi nem adhatjuk oda magunkat, akármilyen nagy dif­ferenciák vannak is közöttünk itt az ellenzé­ken, arra, hogy marionettek legvünk, hogy játékszer legyünk a kormány kezében, amely Ígéretekkel tart bennünket, amelyeket ritkán tart be, összevissza sakkozik velünk abból a célból, hogy egy ismeretlen politikai irány leple alatt saját pozicióját megmentse. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Ez a helyzet, és azt tartom, hogy a törvény­hozó lelkiismeretének kérdésévé kezd ez a kér­dés válni. Itt tisztában kell lenni mindenkinek azzal, hogy ki milyen utón jár. Ezt rólunk, az ellenzékről, amelynek határozott politikai irá­nyai vannak, meg lehet állapítani ; a kormány Programm jára nézve azonban ezt megállapí­tani nem tudjuk. Ismétlem, őszintén és férfia­san oda kell állani a nemzet közvéleménye elé. mert fontos, hogy az a választó is. aki an­nak idején a keresztény agrár-érdekekért sza­vazott a kormánypártra, tisztában legyen azzal, hogy mennyiben tartották be a neki tett ígére­teket, ha pedig nem tartották be, miért nem tartották be és hogy mi a jövő utia. Én nem követelem a következetességet, mert hiszen »nur der Ochs ist consequent« s a minister­elnök ur is mondotta múltkor, hogy elvekért nem lehet az ország boldogulását feláldozni. Vigyázni kell azonban, mert ha nagy érdekek­ről van szó, nem szabad makacsul és csökönyö­sen ragaszkodni egy^ elvhez, viszont taktiká­zásból, kormány mentésből nem szabad elveket feláldozni. Veszélyes magvat hintett el az igen t. ministerelnök ur, amikor elvtelenséget pré­dikált anélkül, hogy az elvek feláldozásának nagy praktikus eredményét látnók. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, szí­veskedjék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. Amennyiben a képviselő ur el akar térni a tárgytól a háteszabályok módot adnak ,arra, hogy a Háztól erre engedélyt kérjen. Gömbös Gyula : A t. Nemzetgyűlés enge­délyét kérem, hogy a tárgytól eltérhessek. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, mél­tóztatik-e Gömbös Gyula képviselő urnák az engedélyt megadni arra, hogy a tárgytól el­térhessen ? (Igen !) A nemzetgyűlés az enge­délyt megadja. Gömbös Gyula : Azonnal befejezem. Én azt tartom, hogy ha ebből a szempontból vala­29*

Next

/
Oldalképek
Tartalom