Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-195
! À nemzetgyűlés 195. ülése 1923. é Egy akkori, magyar állami — előbb egri, aztán zombori — tanár szintén feljárt oda és állandóan érdeklődött a készülő munka iránt s Jávorka Sándor szerzőnek azt az ajánlatot tette, hogy amint a munkája meg fog jelenni, ő az oláh nyelvre lefordított kis kompendiumban ki fogja azt adni az oláh tanárság és intelligencia használatára. Jávorka magyar jóhiszeműséggel odaadta neki a munkáit, ő felhasználhatta és fordíthatta azokat. Mikor pedig 1921-ben elkészült a munka és Jávorka elvitte a Természettudományi Társulathoz, bizton hitte, hogy az illető oláh tanár — aki közben az oláh kormány szolgálatába lépett — a munka megjelenése után fogja kiadni a kompendiumot. Nem ez történt. Nálunk a könyvkiadásnak, amikor nem belletrisztikai, hanem tudományos dolgokról van szó, megvan a maga technikája. Annak idején, mint fiatal kezdő iró, magam is végig házaltam a nagyobb könyvkiadó cégeket; ők csak akkor hajlandók egy tudományos munka kiadásába belemenni, ha az állam X. példányt megrendel. Ebben az esetben 500 példány megrendeléséről volt szó, ez tulaj donképen előleget jelent. Hiszen ha minden középiskolai és főiskolai tanári könyvtár megrendeli a müvet, az 500 példány már elkelt. Húzódott azonban a dolog, az államnak nem volt elég pénze, a társadalomban pedig nem volt meg a kellő érzék annak felismerésére, hogy itt nem egy tudós élet munkájáról van szó, hanem a nemzeti becsületről, azért, hogy ne idegen nemzet fiainak munkájából kelljen^ az agrár Magyarország növényzetéről tudomást szerezni, hanem a mi fiaink munkájával tudják meghatározni Erdélyben is — ha a területi integritás nincs meg, a szellemi integritás kapcsán — az ottani növényeket. Elég az hozzá, húzódott a dolog mindaddig', amig ez a munka Kolozsváron megjelent, és a Természettudományi Társulat most azon töri a fejét, hogy miként történjék a jóvátétel, a reparáció, amely szerény nézetem szerint másképen nem történhetik meg, mint ugy, hogy minél gyorsabban ki kell ezt az 1920—1921 óta heverő munkát adni, kellő utalással arra, hogy itt egy egész tudományos rendszernek — nagyon enyhén szólva — az eltulajdonításáról van szó, és a külföldi tudományos areopág majd megmondja a maga véleményét. Én bátorkodom — és nehogy kicsinyesnek látszassam — felhívni a figyelmet arra, hogy államköltségen nagyon sokan tesznek tanulmányutat külföldön és nagyon sokszor indokolják ezt azzal, hogy szkségünk van arra, hogy külföldiekkel érintkezzünk. Nos, nincs száz tanulmányút olyan fontos, mint egy magyar könyv, amelyet a világ öszszes tudósai használhatnak és nem olyan káros a nemzeti becsületre nézve semmi, mint Európa térképén az a fehér, szerintem azonban inkább fekete folt, amely jelzi, hogy Magyarországnak, az agrár Magyarországnak a flóráját nem tudták feldolgozni. Ennek az interpellációmnak elmondásánál ugyanaz a gondolat vezetett engem, amelyet a trianoni békekötés-szerződés becikkelyezése alkalmával vezető szempontnak tekintettem, amikor felolvastam az ellenzék deklarációját e békekötés becikkelyezése ellen. A mostani vallás- és r közoktatásügyi minister ur, mint Sopron t város követe, csatlakozott ehhez a deklarációmhoz. Abban a reményben intézem most hozzá ezt az interpellációmat, hogy lesz szíves ma is elfoglalni azt az álláspontot a szellemi intent'? november hó 28-án, szerdán. Í5H gritás dolgában, amelyet 1920-ban velem együtt osztott a területi integritás dolgában, és a társadalmat és a nagybankokat felhívni s az állam segélyét meghozni lesz szives, hogy a jóvátétel a magyar tudomány becsületére mielőbb megtörténjék. Interpellációm szövege a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minister urnák arról a nemzetközi kulturveszteségről, amely a magyar tudományos élet hírnevét érte Jávorka Sándor »Magyarország flórája« című munkájának késedelmes megjelenése folytán! Ha igen, milyen intézkedéseket tervez, hogy a hivatalos körök és a magyar társadalom egységes segítségével ez a munka mielőbb megjelenhessen, igy a magyar tudományos búvárkodás legalább utólag nemzetközi elismerést nyerjen ! Mit szándékozik tenni, hogy hasonló esetek a jövőben elő ne fordulhassanak ?« (Általános helyeslés és taps.) Elnök : A kultuszminister ur jelen nem lévén, az interpelláció kiadatik a kultuszminister urnák. Ki a következő interpelláló 1 Bartos János jegyző : Nagy Ernő ! Elnök : Nagy Ernő képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló ? Bartos János jegyző : Pakots József ! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Ki a következő interpelláló l Bartos János jegyző : Sokorópátkai Szabó István ! Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztásának megengedését. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni az interpelláció elhalasztásához ? (Igen!) Ekkép mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló ! Bartos János jegyző : Dénes István ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik ? Bartos János jegyző : Hegymegi-Kiss Pál ! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Következik ? Bartos János jegyző : Temesváry Imre ! Temesváry Imre : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A korona romlásától való félelem mind nagyobb és nagyobb tömegeket vonzott olyan kereseti térre, ahol a korona romlásától bizonyos mértékig meg tudta magát óvni a közönség. Eleinte a valuta- és devizaspekuláció bizonyult erre legalkalmasabbnak, azonban midőn 1922 augusztus 1-én a kormány a Devizaközpontot felállította. w ez # a kereseti ág megszűnt és igy a közönség tőkéjével az értéktőzsdén értékpapirbevásárlásokkal igyekezett biztosítani magát a korona további romlásával szemben. A közönség legnagyobb része teljesen járatlan a tőzsdejáték labirintusában ; addig, amig hausse-irányzat van a tőzsdén, naponta vizsgálja az emelkedő kurzusokat és igy látja, hogy napról-napra miképen szaporodik vagyona, tőkéje, nem látja azonban a felé közeledő veszedelmeket. Akkor azonban, amikor baisse-irányzat van a tőzsdén, hirtelen ideges láz vesz erőt a közönségen és igyekszik szabadulni értékpapirosaitól, amit azután a tőzsdei
