Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-195
142 "A nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november hó 28-án, szerdán. sabbaii lesz büntetendő, mintha a szövetség kisebb marad, egyébként azonban a bűncselekmény létrejöttének kérdését nem érinti. Kitűnik ez magából a szerződésből is, melynek 7. fejezete azt mondja, hogy : Bajorország kötelezi magát arra, hogy Magyarországnak a legmesszebbmenőleg mindazon eszközöket rendelkezésére bocsátja, amelyekben az hiányt szenved. Ugyanez a kötelezettség természetesen fennáll Magyarországra is. Az első és második szánra mellékletek magyarázzák, mire vonatkozik ez a kölcsönös támogatás és egyelőre milyen mértékű legyen. A 8. § szerint az első és második mellékletben felsorolt kölcsönösen rendelkezésre bocsátandó eszközökön kívül Bajorország Magyarországnak rendelkezésére bocsát speciális kiképzésű legénységet a magyar akcióban való felhasználás céljából. Közelebbi magyarázatot a 3. melléklet nyújt. A 9. fejezet szerint a mindkét részről foganatosítandó akciók időpontjáról, amelyek a szerződő felek által kizárólag célszerűnek talált kormányzatok felállítását célozzák, a szerződő felek kötelesek egymást kölcsönösen értesíteni. Ebben a szövegben meg van irva, hogy mire nézve határozták el magukat közösen, meg van irva elhatározásuk tárgya és célja és benne A 7 an a szándék. Már magában véve az, hogy kormányzat felállításáról beszél, hogy külföldi fegyveres erőkkel diszponál, speciális kiképzésű legénységet akar behozni idegen területről az országba, egészen kétségtelenné teszi nemcsak a szövetség létrejötét, — mert hiszen a szövetség már korábban létrejött, létrejött már a megbeszéléssel, még mielőtt a szerződést aláirtak, — hanem kétségtelenné teszi azt, hogy mire nézve jött létre az a szövetség. Nekünk ugyanis annak bizonyítására, hogy szövetség jött létre, hogy a Btk. 156. szakaszában előirt büntetendő cselekmény létesült, nincs szükségünk a szerződésre, csak azért van szükségünk rá, hogy bizonyíthassuk, hogy mire nézve jött létre ez a szerződés. Arra nézve jött létre, hogy a magyar kormányt fegyveres erővel eltávolítsák az útból, arra nézve jött létre, hogy alkotmány- és törvényellenesen uj kormányzatot állítsanak fel. A speciális legénység behozatala, mint Seybold Vilmos vallomásából tudjuk, arra vonatkozott, hogy magánszemélyek ellen egyrészt túszszedéssel, másrészt pogrom tartásával közönséges gyilkosságokat és más erőszakoskodásokat akartak elkövetni. Azokban a mellékletekben, amelyekre a szerződés hivatkozik, még jobban kifejezésre jut, hogy tulaj donképen miről van szó, hogy ők a német harci szövetséggel miért keresték az érintkezést. Ez meg van mondva a mellékletekben, amelyek ismeretesek és amelyekből csak egy pár sort vagyok bátor idézni. Megállapítják, hogy a Kampfbund a jegyzékben felsorolt csapatoknak kétszeresét állítja Magyarország rendelkezésére, azután hogy a Bajorország részéről felsorolt anyagszállítások az akció megkezdésére elegendők lesznek ugyan, de később még nagyobb magyar csapatkötelékek felállítása alkalmával kibővitendők lesznek. Tisztek is elegendő számban kérelmez tétnek. Ezek kétségtelenül tárgyi bizonyítékát képezik egyrészről a büntetendő cselekménynek, másrészről pedig mentségét annak, hogy amikor a kormány ilyen okmányokat talált Ulain Ferencnél, őt tettenkapottnak tekintette és letartóztatta. Letartóztatni joga volt. Amikor ezt innen az ellenzéki padokról megállapítom, nem szivem szerint teszem, hanem csak azért, inert a törvényben igy van ; és éppen ezért aggodalommal is gondolok arra, milyen súlyos hatalom van a kormány kezében. Ezzel szemben szükség van arra, hogy mielőbb garanciát kapjunk a tekintetben, hogy hasonló esetben, ha képviselőt letartóztatnak, legalább a Ház, amelynek az illető tagja, dönthessen abban a kérdésben, vájjon a letartóztatás indokolt-e vagy sem. Ez azonban csak garancia kérdése, amit a Háznak meg kell majd adnia mindenkinek megnyugtatására, de nem változtat azon, hogy a kormánynak egyelőre jogában volt Ulain Ferencet letartóztatni, még pedig tekintet nélkül arra, hogy 5 vagy 10 percre, vagy 2 órára bocsátották-e szabadon, vagy hogy miért bocsátotta őt szabadon az illető rendőrtisztviselő. A felolvasott okmányhelyekből és az egyébként ismert és bizonyított tényekből, a leadott tanúvallomásokból, mint Döhmel Frigyes, de különösen Seybold vallomásából egészen kétségtelen, hogy ez a társaság borzalmas cselekmények elkövetésére készült. Azt mondják ugyan, hogy az egész csak éretlenség, gyerekesség volt, hogy az egész dolog csak humor, csak operett. Minden ilyen nem sikerült puccs, minden e fajta hazamentés természetesen humor és operett, a történelemben azonban mások a dramaturgiai szabályok, mint a poétikában. Humor, operett volt az orgoványi, a siófoki és a többi hasonló hazamentés is. Nagyon jól tudtuk és mindenki tudta, hogy ilyen módon hazát menteni nem lehet. Humor, operett a pogrom is, mert ilyen módon csak^ pusztítani lehet, de hazát menteni nem. A vége azonban micsoda ? A vége mindig gyilkolás, a vége mindig rablás és szenvedés, a vége mindig az, hogy a haza ügye szenved, a haza bukik el, a haza szenved tragédiát. Ezek az emberek most természetesen igyekeznek lecsökkenteni a jelentőségét mindannak a borzalomnak, amit cselekedtek, de ugyanezek, azt hiszem, mindnyájunknak hite szerint, akik objektíve gondolkozunk, szinte vérbeforgó szemekkel kéjelegve gyönyörködtek volna abban, hogyan pusztítják el itt azokat, akiket ők ellenségeiknek tartanak. Ez komoly dolog, e felett nem lehet egyszerűen napirendre térni és nem lehet elintézni egy mosollyal, ahogyan azt elintézni szeretné pl. Eckhardt t. képviselőtársam. Láttuk már sok szomorú példáját hasonló puccsnak és ezen szomorú példák közé tartozik Hitlerek és Ludendorffék müncheni puccsa is. Hiszen az is humor volt. De ez a humor, ez az operett is súlyos r tragédiává lett, mert ennek következményeit érzi az a szerencsétlen Németország, amelynek ma. már milliárdokban, sőt billiókban kell számolnia akkor, ha akár csak egy levelet akar postára adni vagy egy zsemlét akar venni. Itt ünneplik Ludendorffot és Hitlert. Mi messze i vagyunk tőlük és ezért hideg, objektív szemlélői lehetünk a Németországban lefolyt dolgoknak. Vájjon van-e egyetlen magyar ember is, aki ilyen távolról — legyen benne akármilyen nemzeti érzés, mert hiszen minden magyarban benne van a nemzeti érzés — helyeselheti ezeket a dolgokat. Vájjon nem látja-e innen messziről mindenki, — bár vannak itt még megtévedt lelkek, akik az ilyen ideg- és lelkibeteg embereknek machinációit hazafiasságnak szeretnék feltüntetni — hogy a Ludendorffok, a Hitlerek ós a többiek tulajdonképen nem tesznek egyebet, mint pusztítják a német hazát. Méltóztassék emlékezni a Eathenau-féle gyilkosságra. Kathenau, Németországnak ez a nagy fia megcsinálta a tervet arra, hogy hogyan lehet kivezetni Németországot az elpusztulásból. Megállapították azt a törlesztési tervet, amely szerint Németország, egy erős hatalom lábai alatt súlyosan elnyomatva és egyebet nem tehetve eleget tesz jóvátételi kötelezettségének. A német humoristák, a német operettisták, a német Ulainok akkor egyszerűen felháborodtak és hazafias lelkesedésből megölték Németországnak ezt a nagy