Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

'À nemzetgyűlés 195. ülése 1923. évi november lia 28-án, szerdán. 14;] emberét. És mi lett a vége ? A vége lett a Ruhrvidék megszállása, ezreknek, tízezreknek, százezreknek, millióknak meg-kinoztatása, szenvedése, millióknak elpusztulása, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) a vége lett az, hogy ennek következtében oly rengeteg német vagyon pusztult el, hogy ha azt a vagyont jóvátételre fordították volna, Németország már sokkal közelebb volna ahhoz, hogy gazdaságilag is, jogilag is, történelmileg is konszolidálódjék. De jönniök kellett a német ülainoknak, le kellett szúratni ezt az embert. És most mi a következmény ? Az, hogy Németország a pusztulás szélén áll. Ugyanezt akarják cselekedni az Ulainok is. Nem azért, mert azt hiszik, hogy az ő eszméjük megváltó és amit ők akarnak, az a haza megmentése lesz; dehogy, bármennyire beteg lelkek ezek, látják, hogy ez lehetetlenség és nem lehet gaztettekkel megmenteni az országot, amely úgyis a nyomorban fetreng és amelyet ezer ellenség nyom el. Nagyon jól tudják ezt ezek a lelkiismeretlen lelki betegek. Ezek nem vágyódnak többre, mint hogy ebből üzletet csináljanak. Hiszen a lehetetlenség, a megvalósithatatlanság állott útjában annak, hogy ezt nagy arányokban megcsinálják, mert be kellett látniok, hogy nincs és nem lehet többről szó, mint arról, hogy kavarodást csinálnak, legyilkolnak néhány száz embert és ebből a kavarodásból jótékony amnesztiával vagy más utón szabadulva, zsebeiket közben megtömhetik. Mert nem az az ideális szempont vezette őket, hogy ők most egy tehetetlen Bajorországgal szövetkeznek és ezek segitik őket, hanem nagyon logikusan lehet látni, hogy pénzüzlet állott a hátuk mögött, hogy szubvenciót, a forradalom szubvencionálását akarták bajor pénzzel ezek az emberek, akik közül — láttuk — TJlain néhány ilyen szerencsétlen gazdasági spekulációt már csinált, aki folytonosan erre a szakmára vetette magát és most azt gondolta, felcsap a forradalom jogtanácsosának, mert ilyen módon azután egy kis pénzhez jut. (Derültség half elől.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Látjuk a Ludendorff és Hitler-féle eseteket. Ezeknél sincs másról szó, mint az uralomnak és mindannak a megkaparitásáról, ami jó azzal csak jár. Mert hiszen el lehet-e képzelni azt, hogy egy Ludendorff vegye kezébe az uralmat Németországban? Hiszen az a Ludendorff is tudja, hogy másnap már francia divíziók masíroznának Berlinbe és Münchenbe. Hiszen talán a német hazára nézve is jobb lett volna — hogy kiépüljön, hogy a puccsokból végre feleszméljen — ha Ludendorff nak és Hitlernek a puccsa sikerült volna, mert most már talán a francia divíziók csinálnának rendet Berlinben, Münchenben és egész Németországban, és végre józan emberek kezébe kerülhetne az a szegény nép. Mert egy népet lelkiismeretlen demagógok a lelke mélyén lakó nemes^ érzelmeknél fogva könnyen megfoghatnak ; egy félbolond, egy gonosztevő is, csak hazát emlegessen nekik, csak szépen furulyázzék nekik, elvihet maga után tömegeket. Ezek a lelkiismeretlen emberek Bajorországban is, mindenütt ugyanezt tették. A józan embereknek nincs szavuk, mert hiszen a nép könnyenhivő. Ismerik ezek az emberek a szegénységnek, a nyomorúságnak, a szenvedéseknek a könnyennivőségót, ismerik az eszközöket, amelyekkel arra a népre hatni lehet, tehát Bajorországban is, itt is, egészen lelkiismeretlenül igénybeveszik ezeket az eszközöket, kimennek a nép közé lelke mélyén fájó sebeket felfrissítik, felkaparják, hogy azután tömegerőt kapván a hátuk mögé, lelkiismeretlen munkájukat elvégezhessék. Mégis csak szörnyűség, lehetetlenség az, hogy egy Ludendorff és társai. akiknek bűneiből most már körülbelül 20 millió ember fekszik a föld alatt, akik elpusztítottak egy egész világot, és akikről kitűnt, hogy részben őrültek voltak, részben tudatlanok, részben gonosztevők voltak, vehessék megint kezűkbe az uralmat. Hiszen ez csakugyan éretlenség. A törvény azonban nem törődik azzal, hogy aki ilyenféle gaztettre vállalkozik, aki ekképen megmozgatja a poklot, éretlen-e, tudatlan-e, gonosz-e, vagy micsoda, erre való tekintet nélkül megvédelmezi a maga államrendjét és kimondja, hogy aki pedig a törvényes rend felforgatására szövetkezik, az mindenképen a lázadásra, való szövetkezés bűntettét követi el. Mert ugyebár, igen könnyű elképzelni azt, hogy pl. a Ferenc József államában, az osztrákmagyar monarchiában hasonló próbálkozások már megindulásuk pillanatában nevetségesek voltak, mert hiszen ott állott velük szemben egy irtózatos állig felfegyverzett, megdönthetetlen hatalom; mégis a törvény akkor is büntette azt, aki ilyen szövetkezést létesít, a hatalmas állani, amely valóban nevethetett az efféle kísérleten, szükségesnek tartotta, hogy ezt a szövetkezést bűntetté minősítse. Mert nemcsak arról van szó ilyen alkalmakkor, hogy vájjon fizikailag egy ilyen őrült csoport mit tud elkövetni, nemcsak arról van szó, hogy egy ilyen elmebeteg társaság nem tud megrendíteni egy államot, hanem csak legfeljebb pillanatnyi zavart tud kelteni s néhány ember legyilkolása és rablás lesz az egésznek a vege, hanem szó van az államról, mint morális hatalomról is és az állani mint morális hatalom védi magát az efféle kísérletek ellen, Annak idején, amikor minden hatalmas állam törvénykönyvébe beiktatták ezt a szakaszt, meggondolni sem lehetett arra, hogy e hatalmas államokban erre sor kerülhet, s mégis mindenütt hangsúlyozták, hogy igenis, olyan nagy, olyan súlyos érdekek megvédelmezéséről van szó — többek között az állam morális hatalmáról is — mindenesetre indokolt épen a fenforgó nagy értékekre való tekintettel, hogy ezek a látszólag kivihetetlen büntetendő cselekményt megállapító szakaszok is az illető állam törvénykönyvébe felvétessenek. Idejében kell ugyanis gondoskodni minden ilyen vállalkozás elfojtásáról, hogy az meg ne történhessék, mert természetes, hogy ha egy ilyen sikerült vállalkozás megtörténnék, akkor utólagosan már hiábavaló volna bíróság, katonaság és mi egyéb után futkosni. Olyan nagy szentségről, olyan nagy szentség megtámadásáról van szó, hogy még akkor is, ha lehetetlennek tűnik fel, minden állam büntetni rendeli ezt. Büntetni rendeli a mi törvénykönyvünk is és rendelte máiolyan időben, amikor még elképzelni is teljes lehetetlenség volt, hogy valamikor is az államban lázadás lehetséges legyen. Ismétlem, az állam az r ilyen szakasszal, az ilyen törvényes rendelkezéssel nemcsak fizikai létét, hanem morális hatalmát^ is védi, teljesen jogos tehát, ha arról van is szó, hogy kivihetetlen volt vagy nem sikerült a dolog, hogy ezek az emberek a bíróság elé kerüljenek és elvegyék a méltó megtorlást, azért, mert ha egyébre nem is, de vakmerően vállalkoztak arra a szentségtörésre, hogy az állam morális hatalma ellen törjenek. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem szabad azonban szemet hunynunk az előtt, hogy az eljáró hatóságok nem igen értik és érzik át azt a szerepet, amelyre hivatva volnának akkor, amikor ennek a cselekménynek az üldözését kellene sikerre vinniök. Azt látjuk ugyanis, hogy amikor ők a Házhoz megkeresést intéznek, egyszerűen csak a büntetőtörvénykönyv 156. és 157. §-aira alapítják megkeresésüket, arra a büntetendő cselekményre, amelynek megkonstruálásáról épen az imént szó-