Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-195
134 r Á nemzetgyűlés 195. ülése 1923, megismerve, azok kivitelében nekik segédkezet nyújtani látszott, addig valójában Döhmel Frigyes a m. kir. államrendőrség bizalmi embere és besúgója volt és már ez év augusztus havától minden általa észlelt mozzanatról az államrendőrségnek és főként Hetényi főkapitányhelyettesnek részletes jelentéseket adott le.« Erdélyi Aladár: Hetényi pedig figyelmeztette, hogy ne csináljanak semmit! Lendvai István: Ebben a passzusban és elsősorban az augusztusi dátumra kívánok rámutatni. Az 1923. év augusztusa Ulain Ferenccel épugy, mint Eakovszky Iván belügyminister úrral és Vázsonyi Vilmossal kapcsolatban politikailag rendkívül érdekes augusztus volt. Méltóztatnak emlékezni rá, Ulain Ferenc képviselőtársunk július 15-én a ceglédi városháza erkélyéről nyiltan hirdette azt a tudomását, hogy itt magasállásu közfunkcionáriusok kedvezményes előzékenységi részvényeket fogadtak el. (Zaj.) Augusztus első napjaiban kivált az egységespártból az a Gömbös-csoport, amely nem tudta tovább nézni azt, hogy a Bethlen István által hirdetett keresztény nemzeti eszmének alapjairól hogyan siklik le ez a rendszer, ez a politika. Azután ebben az augusztus hónapban a részvényügyekkel, az Eskütt-üggyel, és egyéb kellemetlen ügyekkel kapcsolatban a keresztény ellenzék, de különösen a keresztény ellenzéki szövetség részéről vehemens és nagyon gyengén parirozott támadások hangzottak el a kormány ellen. Perlaki György : Semmit sem bizonyitottak eddig, csak állitottak. Lendvai István: Koncedálom, hogy a belügyminister urnák sikerült megvédeni magát a részvényüggyel kapcsolatban azzal, hogy megállapította, hogy ő pénzügyileg testvérbátyjának igen hathatós gondnoksága alá van helyezve. Barthos Andor: Semmifélével nem kellett magát védeni. Csak a demagógiával szemben kell magát védenie! Lendvai István: A liberális sajtó, amely oly megható és gyöngéd módon támogatja ezt a kormányt és amely sajtó lapjainak egyike be is vallotta, hogy az Ulain-üggyel kapcsolatban régen tudott erről a komplottról, de épen közérdekből álhireket helyezett el, a liberális sajtó akkor már nyiltan beharangozta azt, hogyha a fajvédők tovább folytatják támadásaikat, a kormány is gondoskodni fog arról, hogy egyes fajvédőkre rendkívüli kompromittáló adatokat tárjon fel. Rassay Károly : Szeretném szórói-szóra hallani ezt a passzust ! Lendvai István : Ez történt abban az időben, amikor — amint megállapittatott ~ kialakult az a Döhmel—Vázsonyi—Fábián—Eakovszky— . . . Rassay Károly : Pakots ! Lendvai István : . . . Pakots—Bethlen—Daruváry-lánc. (Derültség balfelöl.) Sándor Pál : Egy társaság, az kétségtelen ! Lendvai István : Szól ez a jelentés Döhmel Frigyes szerepléséről is és azt mondja (olvassa) : »Döhmel Frigyes szerepléséről annyit lehet megállapitani, hogy ő egy meglehetős műveltségű — nem tudom, ezt ki állapította meg, talán Klebelsberg Kunó gróf — német származású kereskedősegéd, aki augusztus havában jött Németországból egy az Ébredő Magyarok Egyesületéhez címzett ajánlólevéllel, amelyet ott megérkezése után át is adott.« Ilyen ajánlólevél az Ébredő Magyarok Egyesületének birtokába soha uem jutott. Ezt az embert az Érne sokkal hamarább felismerte, (Felkiáltások jobbfelől : Látszik !) mint a kormányzat. Majd rá fogok térni arra, mennyire megbízhatók az ő adatai ! Ha önök az ő megbízhatóságához tartják magukat, gratulálok önöknek. évi november hó 28-án, szerdán. Erről a Döhmel Frigyesről még a többségi hivatalos jelentés is megállapitja, hogy mindenképen megélhetést kereső egyén volt. A »mindenképen« azt jelenti, hogy »mindenáron«, »akárhogyan« és azt is jelenti, hogy vagyona, rendes foglalkozása nincs. Miért nem méltóztatott a hivatalos közegeknek, amelyek kötelességszerűen audiencián fogadták őt, akkor, amikor a sérelmező becsületes magyar embereknek ezrei és ezrei komoly sérelmeikkel nem tudnak ministeri audienciákhoz jutni, egy ilyen nyilvánvalóan kétes exisztenciával szemben nyomban a tolonctörvényre gondolni és azt alkak mázni? (Zaj.) Fábián Béla: Milyen jó lett volna! Lendvai István: Én nem akarok csúnyább arcképet festeni Döhmelről, mint aminőt ő maga festett önmagáról. Itt van az ő vallomása, ebből meg lehet állapítani azt, hogy mi volt ez az ember. Azt mondja önmagáról (olvassa): »Alapjában véve ideális kommunista vagyok.« És ez az idealizmus nála abban merül ki, hogy vallomása folyton arról szól, kiktől kapott pénzt, kiktől kapott ruhát, a végén pedig még ujabb igényt jelent be. amikor azt mondja (olvassa): »Hangsúlyozom, hogy ezek a segélyek egyáltalán nem szerepeltek eljárásom inditóokai közt. Amikor itt a jelentés is mint indokot azt jelöli meg, hogy mindenáron megélhetést keresvén, a politikában szereplő különböző egyéneknek felkínálkozott, azt mondja (olvassa): »Még a költségeimet sem fedezték teljesen, mert a Kis Lajossal való érintkezésem igen sok költséggel járt«, tehát a t. urakon ő mindenesetre be fog még vasalni valamit, mert még igényelt. Ugyancsak ez a jeles exiszteneia, az önök koronatanuja, az önök rendőrségileg segített koronatanuja azt módja (olvassa): »Előbbi vallomásomat oda módosítom, miután belátom azt, hogy a kommunista eszmények meg nem valósithatók: jelenleg a demokrata programm alapján állok.« Gratulálok az önök demokrata elvtársához! Barthos Andor: Mégis maguk beszéltek vele! Lendvai István: m A jelentés továbbá azt mondja (olvassa): »Eljutott, — nem tudni, milyen romantikus utón, hiszen nagyon szép stilizálás ez a jelentés — eljutott Vázsonyi Vilmoshoz, kinek felfedezte azt, hogy itt egy politikai komplott van készülőben és azt mondotta, hogy ő visszaborzad azoknak az igazságtalanságoknak és vérengzéseknek a gondolatától, ami bekövetkezhetík, — nem tehetek róla, hogy ezt a magyartalan fogalmazást # kell olvasnom — emberi kötelességének tartja, hogy Vázsonyi^ Vilmost, akihez őt Vázsonyinak egy régi jó barátja utasította, figyelmeztesse. Vázsonyi, akit Döhmel közlései megleptek, bár nem volt tisztában azzal, hogy milyen fontosságot tulajdonítson neki, jelentést tett erről...« stb. stb. Ugyancsak ebben a vallomásában Döhmel erre vonatkozólag azt mondja, hogy őt a Vázsonyihoz való bejutásra az késztette, inditó okai erre emberbaráti érzései, filoszemita és demokrata elvei voltak. Hát igen, t. Nemzetgyűlés, ez különösen szól a liberális filoszemita-demokrata oldalnak (Derültség a szélsőbaloldalon). Önök azok, akik a sajtójukban mindenütt a hitlerizmust ugy tüntetik fel, mint ádáz, véreskezű antiszemitizmust, ugy, mint a demokráciának halálos ellenségét. Hát, tisztelt uraim, micsoda hitlerista az, micsoda Hitler-megbízott az, aki elmegy a Síp-utcai hitközséghez, azon keresztül pedig természetesen Vázsonyi Vilmoshoz, Fábián Bélához és a Népszava szerkesztőségéhez jut eH ! Rassay Károly : Daruváryhoz is eljutott ! Hát mit akar 1
