Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-195
r A nemzetgyűlés 195. illése 1923. Lendvai István : De amikor ezt olvasom jobbról-balról, látom itt, hogy zsidó polgárok elleni erőszakról, pogromról volt szó, azt tervezték, akkor én kénytelen vagyok rámutatni egy lélektani tényezőre. Ezekben a folytonos pogroni-félelmekben, amelyek teljesen alaptalanok, a magyarországi zsidóságnak valami sajátságos hisztériás félelme játszik, mint lélektani rugó. Nekem magamnak közvetlen tapasztalatom van erről, mert amikor én Szeged városában kiállottam a nép, a tömegek elé es egyenesen azzal kezdettem beszédemet, hogy ha a liberális ujságirók véletlenül is tudnának igazat irni, akkor majd megírnák holnap, hogy ez egyszer igazán a zsidóság érdekében szólaltam fel, amikor itt megvilágítottam azokat az okokat, amelyeknél fogva a komoly zsidóságnak magának is be kellene látnia, hogy nem lehet tovább azt az irtózatos zsidóuralmat, prepoteneiát, gazdasági és egyéb túltengést folytatni, hogy egyenesen a zsidóságnak volna érdeke, hogy segítségére legyen annak a törekvésnek, amely legális utón óhajtja valahogyan ezt a kérdést rendbehozni... Fábián Béla: Bombákkal! Legális utón! Eckhardt Tibor: Ez komoly érv, tessék meg szívlelni ! Fábián Béla: Aki tetüfeszeknek nevezi egy felekezet templomát, annak nincs komoly érve! Eckhardt Tibor: Tessék elhinni, hogy a gazdag és tisztességes zsidóságnak érdeke volna, hogy a zsidókérdést rendezzék! Lendvai István: . .. mondom, amikor én kértem a zsidóság érdekében a zsidóság komoly, nem hisztériás elemeit arra, hogy ne vigyék a dolgokat odáig, hogy az éhező gyomrok, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokon fellázadt lelkek és a folyton megtiport és meggyalázott nemzeti öntudat a végén a dolgok belső logikájánál fogva olyan megoldásra gondoljon, amelyet a tömegszenvedélyek fognak választani, amelytől mi épen ugy borzadunk és amelyhez épen ugy semmi közünk, mint magának a zsidóságnak,... Fábián Béla: Minden beszéde pogrombeszéd, gyilkosságra uszitás ! (Zaj.) Lendvai István: .. . akkor másnap a zsidó liberális sajtóban egyenesen vastag betűkkel az jelent meg, hogy: »Lendvai-Lehner István pogromra uszitott Szegeden.« Dinich Ödön: Ugy is van! Lendvai István: Hazudik, hazudik, aki azt mondja, hogy én pogromra izgattam Szegeden. Dinich Ödön: Minden szavával ! Fábián Béla : Most is arra uszit ! Lendvai István : Itt akarok én a zsidó pszihére rátérni. Az az Ágoston Péter csak elég filoszemita volt az uraknak ! Az az Ágoston Péter a »Zsidóság útja« című művében nagyon helyesen mutatott rá, hogy amilyen eszes a zsidóság, épen olyan sajátságos Szeder Ferenc : Ágoston népbiztos volt ! Lendvai István : ... sajátságos együgyűséget tanúsít akkor, mihelyt a zsidókérdésről van szó, mihelyt arról egyáltalában beszélni mernek, mihelyt ezt a szót : »zsidókérdés« kiejtik. így vagyok én azzal a szegedi beszéddel is. Én azt a »pogrom« szót ugy használtam ott, mint egy ténymegállapítást, ugy használtam, mint egy rámutatást arra a kétségtelen, szomorú történelmi tényre, hogy pogromok igenis voltak és ha pogromok voltak, azoknak meg kellett hogy legyen a maguk gazdasági és lélektani oka, mert véletlenül ilyen dolgok nem történnek, és ha valaha nálunk is ilyen pogrom bekövetkeznék, akkor annak megint meglesznek a maguk gazdasági és lélektani okai, évi november hó 28-án, szerdán. 135 Szeder Ferenc : így a bolsevizmust is lehet igazolni ! Lendvai István : Ugyanaz a hisztériás félelem tehát, amely ugy akarja feltüntetni azt a meteorológust, aki bizonyos légköri és egyéb jelenségekből megállapítja azt, hogy bizonyos időn belül vihar várható és akit ezért nem lehet azzal vádolni, hogy vihart hirdetett és viharra uszitott, ugyanaz a hisztériás félelem egyfelől, amely mindenütt pogromra való készülődést akar látni ott, ahol egyáltalában nincs, — ez a hisztériás félelem, amely a maga öngyilkos ostobaságában odáig megy, hogy valósággal écákat ad, valósággal egész programmokat dolgoz ki nekünk a pogromra vonatkozólag, ez a hisztériás félelem, amelynek megvan a maga oka, talán a rossz lelkiismeretben,. . . Ugron Gábor: Nem, a bombákban van! Lendvai István: . . . amely érzi, hogy tönkre tette a nemzetet és a tönkretett nemzettel azután még ugy bánik, mint a magyarországi zsidó kapitalizmus és kapcsolt részei bánnak a magyar fajjal és érzi, hogy ez örökké nem mehet, valahogyan érzi talán az a nagyon kifinomodott zsidó kereskedői szellem, hogy az a spekuláció sokáig nem tarthat, ez a fajra nézve végzetes lehet és látja, hogy a világon végigsepernek már egy nagy antiszemitizmus hullámai: ugyanez a hisztériás félelem teszi előttem érthetővé azt a lelkiállapotot, amely minden ilyen éhenkórásznak hamis, átlátszó jelentéseiből pogrom-hireket kovácsol, azokat komolyan elhiszi, másfelől látom azt a tendenciát, amely az ilyen szélhámosokon keresztül, akik csak pénzt akarnak a zsidóktól keresni. . . Fábián Béla: És mi van Bedő főhadnaggyal í Lendvai István: ... ilyen szélhámosokon keresztül diszkreditálni akar itt, becsületes, mindenféle pogromtól, puccstól, gajdesztől és egyéb zsidó forradalmi találmánytól teljesen távol álló becsületes törekvéseket. (Élénk helyeslés a balközépen.! Ami azt a közbekiáltást illeti ... Fábián Béla (közbeszól). Lendvai István: Aki rágalmaz, hallgassa meg a feleletet. Azt kiabálta közbe Fábián Béla képviselő ur, hogy mi van Bedő főhadnagy úrral? A mai lapokból értesültem, a preciz szöveget ma tudtam meg, hogy tegnap is azt a hitványságot inszinuálta nekem, hogy én Bedő főhadnagyot Elnök (csengeti : Kernem kell a képviselő urat, hogy képviselőtársával szemben ilyen imparlamentáris kifejezéseket ne használjon. Tessék, kérem, az illemszabályoknak legalább azt a részét megtartani képviselőtársával szemben, amelyet a házszabályok előírnak. Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen voltam ezt a kifejezést használni, mert az én erkölcsi érzékem szerint csak hitványságnak tudnám bélyegezni, ha tényleg megtettem volna azt, amivel vádol ; tényleg hitvány lennék, ha én Bedő főhadnagyot, mint Ottó ékszerész gyilkosát, bárhol protegáltam volna. Azon a napon, amikor Cegléd városa mandátumával Budapestre érkeztem, azon az estén egy újságíró kollegám közvetítésével és kíséretével nálam megjelent egy urihölgy, aki közölte velem, hogy ő Bedőné és hogy az ő urát, akit én soha nem láttam és akivel soha nem beszéltem, letartóztatták ; ő semmi bűnét az urának nem tudja, csak azt tudja az uráról, hogy fanatikus irredenta ; ezért igénybe akarta venni az én közbenjárásomat. Erre én másnap megbízottamat elküldtem a rendőrfőkapitányságra. Fábián Béla : Kérem, én csak ezt mondottam ! Lendvai István : Bocsánatot kérek, ugy álli-
